Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

857 À nemzetgyűlés 111. ülése 1947. évi március Hó 18-án, kedden. S58 + • nek és ezzel a duna völgyi kooperáció^ útja elő­ször nyílik meg a (történelem folyamán. Az államosítás eddigi tapasztalatai — elte­kintve az difit újabban hallott monstruózus de­ficitektől — kedvezőnek Mészárnak. A lényeg az, hogy sikerült 1 a széntermelést százszázalékosan felfokozni: 1300 vagonról 2600—2700 vagonra és az eddigi márciusi termelési átlag már 2760 va­gon felett van, körülbelül 50 vagonnal az ehv irányzat felett 1 . Az államosításnak igen fontos eredménye az, hogy a múlt "nyáron a széntermelést 1 sikerült es'.V 10 százalékos depresszióval átvészelni, holott normál békeidőben a depresszió nyaranként körülbelül 20—25 százalékos szokott lenni. A széncsata eredményei kétségtelenül megmutat­koztak és az államosítás ezeket az eredménye­ket még tovább fokozta. A munkafegyelem és az egyéni teljesít­mény komolyam feljavult. Az államosítás a bányákat minden szempontból katasztrofális szempontból vette át. A háborús rablógazdál­kodás következményeinek kiküszöböléséig bi­zonyos deficit termiészets'zierűleg mutatkozik. A bányatérségek, a munkahelyek annyira ki vol­tak rabolva, és annyira észszeírűtlenül folyt a kitermelés, hogy most hatalmas^ mennyiségű szén van a szállító pályáktól óriási távolság­ban. Az állami bányászat az elé a probléma elé kerül, hogy vállalja a ihiataknas, pusztulásra ítélt szénmennyiség kitermelését vagy" pedig vállaljon egy deficitet. A szénbányászat állás­pontja, hogy inkább vállal kisebb deficitet, de nem fog hagyni sok százmillió métermázsa szenet a különböző folyosókon elpusztulni azért, mert régen csak ott termeltélkl ki a szenet, ahol a leggyorsabban és legkönnyebben lehetséges volt. '* Nem tudom, honnan vették a 120 millió forintos évi deficitet, annyi tény, hogy decem­ber hónapban a két fizetett ünnepnappal és egyebekkel tényleg emelkedett a termelési költség magassága és állítólag 8 millió forint körüli deficit mutatkozott, (Gróh József (pk): Miért nem kapunk mérleget a bányákról!) Fog­nak kapni! (Gróh József (pk): Egy év elmúlt!) A múltban mórleget a bányavállalatok mun­kájáról egyáltalán nem kaptunk. Hatvan bánya munkájáról nem lehet tíz nap alatt mérleget készíteni, az nem az állami szénbányászaton múlik. (Gróh József (pk): December 31-én nyers mérleget minden vállalat kell, hogy adjon!) A^ deficit januárban már lényegesen csök­kent és a termelési SkÖltségeket vizsgálva, a, kü­lönböző tényezők általaiban konvergensek. minden remény megvan arra, hogy a deficit rohamosan csökkenni fog. Ismétlem, a bányá­kat nem a magyar demokrácia, hanem a ma­gyar nagytőke rabolta ki és -a következménye­ket nekünk kell viselnünk. Ha Dorogon 31 bá­nyászunk meghalt, részlbem azért haltak meg, mert a rablógazdálkodás miatt tönkretették bányáinkat. A felelősségrevonás, tehát ne a magyar demokrácia és ne a magyar állami szénbányászatot érje. Különben komoly baj az, hogy az állami szénbányászat ma nyolc vagy kilenc különböző épületben kénytelen működni, és nem a mun­káspártokon múlott, hogy az állami szén­bányászat nem kapta meg a Salgótarjáni és a Magyar Általános Kőszénbánya épületéi'. Ezekben az épületekben kényelmesen elfért volna és már el lehetett volna végezni a racionalizálás munkáját is. ma viszont a hely­zet az, hogy nyolc épületben öt-hat telefonköz­ponttal működik ; szerteszét dobálva az egész MÁSZ-adminisztráció. Ezért tehát sürgősen szükséges, hogy a Magyar Állami Szénbányá­szat vagy az Adria palotát vagy a MÁK és a Salgótarjáni épületet mindenestül megkapja.­A rentabilitás kérdéséhez is csak ilyen módon lehet hozzányúlni, enélkül erről tárgyalni naivság, tehát nem is foglalkozom vele. Az erőműtelepek államosításánál még hiányok vannak. (Pászthortf István (msz) köz­beszól. -~ Zaj') Elnök: Pászthioiry képviselő úr, csendet kérek. Osztrovszki György (kp) : A törvényt meg­szavaztuk, de még nem léptették életbe. Az állami villamossági rt. még nincs megszer­vezve, pedig ezt is sürgősnek tartom- Ugyanis jelenleg a PhÖbus, az ajkai erőtelep ás egy egész sor kisebb erőműtelep van még, magán­kézben. Az erőműtelepünk komoly teljesítmé­nyeire vall az, hogy míg Európa-szerte a győz­tes államokban komoly áramkorlátozások vol­tak, addig Magyarországon ezt sikerült mind­végig- elkerülni. Igen sürgős a mátravidéki és csepeli erő­műtelepek gyors kiépítése. , Az iparügyi minisztériumban most van tárgyalás alatt tárcaközi és pártközi megbeszélések alapján a bauxit, a timföld és az alumíniumipar államo­sítása. Ezt igen fontos teendőnek Ítéljük, mert az üzemanyagellátás körül itt a legnagyobb bajok mutatkoznak, azonkívül az eddig eladat­lan aluminium liránt igen jó piac keletkezett, még külföldön is, az államosítás hírére. Kivá; natos, hogy az államosítási törvénybe az ajkai erőműtelep és a felsőgallai- MÁK bauxit és cementgyár is bekerüljön. Az egyes alumánium­\ kohóknál igen nagy anyaghiányok mutatkoz­nak, és szükséges, tanácsos volna az iparügyi minisztériumi ellenőröket kiküldeni az egyes üzemekhez. ' A baloldali blokk követelésére a kisgazda­párt részben hozzájárult a mezőgazdasági gép­ipar és a mezőgazdasági vegyiipar államosítá­sához. Hasonlókép függőben van még a kér­dés a nagymalmok államosítása tekintetében is. Kívánatos volna, hogy az államosítás kér­dése minél gyorsabban lebonyolódjék. Az » államosítandó üzemek körül ugyanis állandó bizonytalanság van. A nyersanyagok lassan elfogynak, a rendelések késnek, tehát ki leszünk téve annak, hogy amikor az állam átveszi az üzemeket,, megint csak az üres kamarákat kell átvennünk, ahogyan ez a szénbányáknál por­tent (Kiss Ferene (msz) gúnyosan: Kevés a ráfizetés!) Ha önök annyira félnek a ráfize­téstől, akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy magánkézben legyenek ezek az üzemekf Legye­nek ^ államosítva azok az üzemek is, ahol haszon is van. De a magyar szénbányászat sem lesz ráfizetéses. (Zaj a szabadságpárton.) Az államosítás kérdésében két probléma marad még nyitva, Az egyik az esetléges kor­rekció kérdése- Sajnos nálunk nem a vállalaitio­kat államosítoKták, hanem csak a bányákat és tartozékaikait. Ebből következett az, hogy egyes speciális üzemeket vertikálisan' hasogat-. ;tak szét. Ez a helyzet a legélesebb Tatabá­nyán, ahol 47 üzemből hét maradt a MÁK tu­lajdonában. A helyzet ma az, hogy.a bányák cement-, ttégla- és mészellátása csak állandó bü­rokráciával lehetséges, mert az üzemek szét vannak vágva. Kívánatos volna, hogy a tata-

Next

/
Thumbnails
Contents