Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

841 • A nemzetgyűlés 111, ülése 1947. fogúi .hanem- azt is meg kell állapítani, hogy olyan széjjelesett gazdálkodás folyik ezeknél az üzemeknél, amelyet a magyar állam mai nehéz helyzetében nem bírhat; el. (Palinay Ferenc (msz): A gazda szeme hizlalja a jószágot.) Kezemben volt egy hivatalos összeállítás, amely február hónapban a MÁSZ hiányát hivatalosan 7 millió forintban állapítja meg. A hivatalos előirányzat igen óvatos becsléssel 5 millió plusz (ráfizetést állapít, meg. (Némethy Jenő (msz): Ezért érdemes volt államosítani! — Vásáry József (msz): Hány igazgatót helyeztek el?) Ezzel szemben magánbecslések szerint 5 millió helyett 10 millióban jelölhetjük meg ezt a hiányt. Igen nehéz hivatalos és ponitos adatokat kapnli, de szeretnénk itt rámutatni a helytelen gazdálkodásra, amely nem egyenértékű fizikai téren a vájár munkájával, s ha egy vállalat nincs organikusán vezetve és a' könyvelése széteső, akkor annak a vállalatnak a vezetésében, a felső régióiban kell igen nagy hibának lenn'ie. (Az elnöki széket délután 12 óra 40 perckor Kossá István foglalja ©1.) Tudja a miniszter úr, hogy az állami szénbányászatnál hónapok óta nincs rendben a könyvelés (Felkiáltásuk a szabadságpárt soraiban; Hallatlan!) .és olyan restanciák vannak, amelyeket egy magánvállalatnál egyetlenegy vezető nem tűrne el? (Vásáry József (msz): így kezeMk el) az állam vagyonát! — Zaj és felkiáltások a szabadságpárt soraiban. — Egy hang ugyanott: Nem a burzsujok, hanem a proletárok fizetik ezt meg! —- Közbeszólások a kommunistápárt soraiból. • — Nagy zaj.) Ugyanez a gazdálkodás . . . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Halter Béla (msz): Mélyén t. Nemzetgyűlés! Befejezem beszédemet, Mélyen sajnálom, hogy igen t, képviselőtársaim iigen sok időt raboltak el, tálán nem egészen helytálló közbeszólásaikkal, mert higyjék el, hogy tárgyilagos akartam maradni. Néhány problémára még vissza, szeretnék térni. A részletes, tárgyalásnál, ha megengedik, majd. folytatom, A költségvetést nem fogadom el. (Taps a szabadságpárt soraiban.) > Elnök: Szólásira következik a kijelölt szónokok közül? . Gyurkovits Károly jegyző: Szemes József! Szemes József (kg'): T. Nemzetgyűlés!'A költségvetésit magam és pártom nevében elfogadom. Tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy az iparügyi miniszter úr az iparügyi tárca élén kifejtett odaadó munkásságával, a magyar ipari termelés demokratikus szellemű irányításával eddig is, a legnehezebb viszonyok, között is igen homoly eredményeket ért, el. Ki kell emelnem itt az iparügyi miniszter úr Svájcban és Jugoszláviában folytatott személyes tárgyalásait, amelyek értékes nemzetközi megállapodásokhoz vezettek iparunk nyersanyagellátása ós exportunk megindítása szempontjából. Az 'iparügyi minisztérium költségvetésének indokolása igen komoly és teljes elismerésre méltó iparpolitikai programmot tartalmaz, amely számolva a jelen nehézségeivel, a takarékosság elvének szem előtt tartásával, lényegében szanálási költségvetés. De igyekszik a jövő fejlődés irányát is megjelölni. Az indpkoíás a termeléspolitikaü .szempontok mellett kellő súKt helyez a szociális kívánalmakra is. Ez áz az irány, amelyet a demokratikus Magyarország felépítésének munkájában évi március hó 18-oln, kedden, 842 követnünk kell, mert hiába mutatnánk fel bármiilyen eredményt a termelés és a kivitel statisztikai adataiban, ha nemzeti termelésünk nem a nép összességének javát, nem az ország boldogulását, hanem egyes nagyipari érdekeltségek, kartellek érdekeit szolgálná. Megállapíthatjuk, hogy a költség veié s indokolása az iparügyi miniszter úr legjobb indulatú törekvéseit tükrözi vissza. Az eddig elért komoly eredmények ellenére is tudatában vagyunk azonban a jelen, és a közeljövő nagy nehézségeinek. Az indokolás iis kiemeli, hogy •iparunkat elsősorban jóvátételi kötelezettségek teljesítésére kell beállítanunk, csak másodsorban jöhetnek figyelembe a külföldi és belföldi piac érdekei. A jóvátétel mellett exportálnunk kell, hogy beszerezhessük az ipari termeléshez nélkülözhetetlenül szükséges külföldi anyagokat és hogy lehetővé tegyük az újjáépítést. Nem azért, mintha feleslegeink volnának, , hanem éppen azért, mert szegények vagyunk. sdlyos kötelezettség terheivel vállunkon, igen sok mindent kell magunktól elvonnunk és külföldre eladnunk azért, hogy egyáltalán élhessünk és egy jobb jövendőért, egy demokratikus Magyarországért dolgozhassunk. Ipari termelési politikánk célkitűzése helyes, mondhatjuk úgy is, hogy szükségszerű. Más kérdés azonban, hogy ezlt á célt miképpen, milyen eszközökkel lehet a legjobban elérni.. v Ebben a vonatkozásban iparügyi kormányzatünk az eddiginél sokkal messzebbmenő állami beavatkozás útján remél és kíván célt érni. Az indokolás szerint a magyar gyáriparnak főfeladatai megvalósításához az eddigin messze túlmenő állami irányításra és segítségre van szüksége. Ennél a pontnál vigyáznunk kell. 'JCudjuk, hogy a szocialista programra a termelőeszközök köztulajdonba vétele és az állami beavatkozás lehető teljessége. Meg ltudom érteni, hogy a miniszter úr mint jó szociáldemokrata igyekszik -pártjának Programm ját és elgondolásait végrehajtani. Az iparügyi kormányzatnak azonban nem szabad elfelejtenie, hogy fi demokratikus koalíció gazdasági Programmja a magántulajdon és a magángazdálkodás fenntartása. Bölcs megfontolás eredményeként jött létre ez a pártközi megállapodás, azért -is, ráért kétségtelen, hogy kifosztott országunk tőkeerő hiányában fokozott mértékben van ráutalva a külföldi kölcsönre. A múlt század második felében- fővárosainkat, vasútunkat, hajózásuii• kat, külföldi tőkével sikerült felépítenünk. így tehát gondolnunk kell a Jövő fejlődés szempontjából arra is, hogy igénybevehessünk külföldi kölcsönöket. Ha túlzásba esünk, felvetődik a kérdés, nem fogja-e ez a külföldi tőkét elriasztani. . A túlfeszített állami beavatkozásnak mát ma is aggályos tüneteit tapasztaljuk a bürokrácia túlit engésében. A B-listánál szélnek eresztett tisztviselők ezreit a másik oldalon ' az újonnan alakult, újonnan felállított állami szervezetekbe ismét visszaveszik. A hivatalok gombamódra szaporodnak. Ezek új tisztviselők tömegeinek beállítását teszik szükségessé. A közgazdasági tudomány egyik alap tótele szerint a nemzeti jólét legbiztosabb forrása a megfeszített munka és takarékosság. Azt hi/ szem, a legbölcsebb gazdasági politika az, amely az embereket és az iparvállalatokat dolgozni és takarékoskodni hagyja. Ennek a munkának és takarékosságnak nélkülöznetet-