Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-111
843 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947. évi március hó 18-án, kedden. 844 len alapfeltételeit bizitösítani kell. Beavatkozni és irányítani azonban, igen t., miniszter úr, csak akkor és oly mértékig: szabad, ameddig azt a közérdek, a nép összességének indokolt s zeni p ontj ai megk ö vet elik< Ma már sajnos- ott tartunlki, hogy az iparosok félve nézik át reggelenkint a hivatalos lapot és a tömegesem megjelenő reindelkezéseket, amelyeket előbb magyarra fordítanak és^ rengeteg előző rendelet idézeteinek tanulmányozásával próbálják kihámozni, hogy ezekben a rendeletekben tulajdonképpen miről van szó. A gazdasági szakemberek megállapítása a demokratikus gazdasági haladás szemszögéből nézve is mindenesetre az, hogy óvaíkiodnnnk kell az iparpolitika terén is a totális gazdasági rendszertől. Csejkey Ernő képviselőtársamnak »Magyarország az új világ küszöbén« címmel a közelmúltban egy tanulmánya jelent meg. Ebben a közgazdasági munkában bírálta az elmúlt rendszer iparpolitikáját, rámutat arra, hogy az állami irányítás milyen rengeteg adminisztrált munkát ró a vállalatokra, amelynek végeredményben mégis csak a termelés volna, a főcélja és feladata. Az 1940es évben az újonnan beállított tisztviselők száma tízszeresen multa felül azt az arányt, amely a gyáriparban azelőtt a tisztviselők és munkások száma iklözött szokásossá válit. A nagyarányú tisztviselői létszámemelés egyedüli oka az, hogy az üzemekre állandóan rákényszerített adminisztrációt csakis ilyen felemelt létszámú tisztviselői karral tudták az üzemek elvégezni. Csejkey Ernő képviselőtársam helyesen állapította meg, hogy ha a terhek oldalán nein jön lényeges segítség, akkor ez a termelés ésí a. szociális szempontok terén kimondhatatlan veszélyt jelent az országnak- Ilyen veszteséges termelés az állam pénzügyi egyensúlyát boríthatja fel. Bármennyire kívánatos is, hogy a munkás szociális igényei a legmesszebbmenő mértékben Ikielégítést nyerjenek, a termelés rentabilitását veszélyezteitő túlfokozott állami beavatkozás visszafelé is elsülhet, ha nincs rentabilitás. Ez áll a magániparra, az állami iparra, a gyáriparra és a kisiparra egyaránt. Megszűnik a vállalkozási kedv és visszariad a külföldi tőke, úgyhogy az állam a legszebb célkitűzések mellett is isúlyois pénzügyi válságba kerülhet. Szükségünk van tehát külföldi tőkesegítségre,^ befektetésekre, (ügy van! a kisgazdapárt oldalán.), mert a mai bérmunka-konstrukció a jelenlegi viszonyok között igen jó, főleg a munkaalkalmak biztosítása, az üzemek foglalIkoztatása és a jóvátételi kötelezettségek szempontjából, de a bérmunka-rendszer nem lehet az elkövetkező iparpolitikai programm, mert ez a rendszer gazdasági függőséget jelent, bizonyos méretű ipari rabszolgaságot és nem alkalmas arra, hogy e rendszer keretén belül a belföldi szükségletet kielégíthessük, sem pedig arra, hogy a nemzet gazdasági érdekeinek legjobban megfelelő külkereskedelmi politikát folytassunk. Az iparügyi tárca összes kiadásai 55.5 mil-, lié forintban vannak előirányozva. Ennetk) az összegnek több mint a fele, 30-5 millió forint az állami kezelésbe vett, bányák],"és üzemek kiadásaihoz való hozzájárulás. Ebből nyernek fedezetet az állami részvénytársaságok folyamatban lévő beállításával kapcsolatban szükséges kiadások és súlyos adminisztrációs költségek. Ebből fedezik az államosítási főmegbízotti szerv összes személyi és dologi kiadásait. Az indokolás megállapítja, hogy a bányáknak és az iparvállalatoknak elvileg , a saját bevételeikből kell magukat fenntartaniuk, s erre az iparügyi tárcának 30.5 millió forintot kellett előirányoznia. Ugy hiszem, hogy ennek a tételnek a részletezését jogosai kívánhatna a nemzetgyűlés. Az iparügyi tárca központi igazgatásának személyi kiadásai 1.7 millió pengőt tesznek ki. E tetei keretében pontos részletezést kapunk arra vonatkozóan is, hogy például egy szakaltisztnek mennyi a fizetése, mennyi a családi pótléka, a lakbére, a segélye, a közlekedési segélye, stb; A 260 xonintos tételek pontosan ki vannak mutatva. Ezzel szemben a tiszteletdíjak alrovatában a mellékjárandóságok és egyéb tiszteletdíjak, juttatások martincsének részletezve, bár ezen a címen 2.7 millió forint van előirányozva. Mindenesetre érdekes- volna. tudni, hogy a fizetésen felüli járandóságok miképpen kerülnek a minísztéímuimban elosztásra. Ugy tudom, hogy a minisztérium tisztviselői körében igen nagy keserűséggel és méltatlankodiással tárgyalják a »boritékpénzeknek«, vagy ahogyan gúnyosan mondják: »pofapénzeknek« nevezett. tiszteletdí jais és külön járandóságok kérdését. Ha a költségvetéski tudja miutatni azt, hogy pétidául a imfűegyetemi ösztöndíjakra 13.500 forintot, az ipariskolai tanulók ösztöndijaira összesen 3000 forintot, az Anyaghivatal autóinak költségeire 120.000 íoaiintot irányoztak elő, akkor fel kell vetnem a kérdést: az állami kezelésbe vett üzemek részére felvett 30.5 millió f or/intból milyen terheket jelent az állami részvénytársaság felállítása és előreláthatólag mennyit tesznek ki az államosítási; főmegbizotti szerv személyi és dologi kiadásai. E túlfeszített és, egyre növekvő bürokrácia veszélye, valamint az állami adminisztráció költségterheinek felesleges és káros szaporítása mellett rá kell mutatnom egy további aggályos tünetre, amely gazdasági életünkre nehezedik, és ez a közüzemesítés. A Budapesti Kereskedelmi r és Ipia/rkamara tevékenységi jelentésében rámutatott arra, hogy az államosítás mellett, mint annak mellékhajtása, különösen vidéken mind nagyobb méreteket öltött a közüzemesítésii irányzat, A helyi hatóságok számos nagyüzemet vettek saját kezelésbe. A kamara kérte, hogy az iparügyi kormányzat nyilatkozzék: a magántulajdon hivatalosan is elismert 'intézményére figyelemmel milyen körben tártja kívánatosnak közületi üzemek létesítését, illetőleg a magánüzemek átvételét és miért kellett az 1931 :XXI. te. 34. §«át hatályon kívül helyezni, amely rendelkezés tilalmazta olyan közüzemek számára az iparjogosítvány kiadását, amely munkát' a magán vállalkozás a fogyasztók szükségletének és a közérdeknek megfelelő módon el tud látni. Mi r szükség van' a szocializálásra és a kollektivizálásra és a magánvállalkozás felesleges visz, szaszorítására akkor is, amikor a magánipar feladatát a közérdeknek megfelelően el tudja látni? A ihatóságoknak, a közületeknek nem lehet hivatásuk azi ipa/rűzés és az adózó iparosokkal szemben t egyenlőtlen verseny támasztása. Mi szükség van arra, hogy a fővárosi temetkezési intézet koporsószükségletét saját javítóiműhely ében lássa el és ezzel a régi tisztességes, becsületes asztalos ipart ól elvonja fél