Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

819 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947, kat 1920-ban, itt vagyunk annak a könyvnek megírása előtt, amelynek címe len»ne >;a t."-táli

;

4 .háború lélektani következményei«, a totális háború hatása és eredménye az emberek közgondolkozásalban, as emberek lelkében, az emberek agyában, mert, az ember nemcsak terme-isi tényező, nemcsak egy kis szeg, egy csavar, egy fogaskerékalkatrész a nagy gépezetben, halnem érző és gondolkozó lény, és ha nagy töm egében a társadalmi össizefüggésekkel nincs is tisiztában, de olyan szörnyűséges ^kataklizmák világánál, mint az oJső 'és a második: világháború, mégis, csak eszmélni és gon»

x dolkodni kezd. És ha valaki keresi a felétet arra: miért ez ta; nyugtalanság, miért ez a gutaütöttség, miért ez a lagymatag bizonytalan állapot, ez a kedvetlenség, az építési készségnek ez a hiánya, a ki nem élt és szinte még ma is ugrásra kész rablási és gyliiliko lási ösztönöknek ez a látens állapota Európa-szerte, akkor csak azt mondhatom, hogy ezek a totális háború lélektani és emberi következményei. Ha azt mérlegeleim, hogy ezek a (következmények hol vannak nagyobb és hol vannak kisebb mértékben Európa-szerte, akkor a relativitás mértéke- szerint azt mondhatom, hogy ez az ország, amely Hitler csatlósa, a totális háború résztvevője volt a haladásellenes oldalon, a baloldali erők irányításának és ösztönzésének hatása alatt igyekszik a multat jóvátenni, igyekszik termelni, alkotni és építeni, igyekszik feledtetni a mu.lt hibáit és. a múlt bűneit és abban az általános letargiában és gntaütöttséigiben, amely a totális háború eredménye^ folytán úgyszólván mindenütt tapasztalható, itt bizonyos .mértékű, serénység, buzgalom, igyekezet, jóakarat és jóvátételi szándék kétségtelenül • mutatkozik és fellelhető. (Tups a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! En azt hiszem, hogy ezt az alapvető tényt nem felesleges megemlíteni és leszögezni. Nem: azért, mintha benneim erősen kormánypárti lélek buzogna. Elég hosszú időn keresztül voltam ellenzéki képviselő ebben a Házban és elég mélyen érzem a megalapozott ellenzékiséget azzal az egész, társadalmi, gazdasági és. politikai rendszerrel szemben, amelyet tőkés termelésű és gazdasági rendszernek neveznek, de amit a jelen körülmények között múlhatatlanul fontosnak és sürgősnek érzek, az az, hogy a múltról és az előzményekről ne feledkezzünk el, ne tegyünk úgy, mintha a totáltls háború által felidézett összes gazdasági és világpolitikai problémák már megoldattak volna, ne tegyünk úgy, mintha már megtalálhattuk volna, végleges helyünket a világban és Európának ebben a részében. Rögtönzésekre vagyunk kényszerítve, rögtönzésekre vagyunk! utalva és ezek sorában nem is bizonyultunk. olyan ötletszegényeknek és annyira invenciótlanoknak. A rögtönzések sorában és azok folyamatos kialakulása szerint azt mondhatnám, hogy ennek az országnafcl a munkássága, ennek az országnak újjáépítést kezdeményező és irányító tényezői alkottak egyetmást és ezeket az alkotásokat és ezeket a tényezőket próbálom egy kissé tárgyilagos és nem kritikamentes ismertetés alá vonni. Az^ iparról van

1 szó, amely épülni akar az élet számára, az ipari termelésről van szó, amely ki akar bontakozni az újjáépítés szolgálatában és nem újabb háborús megpróbáltatás gépeévi március hó 18-án, kedden. 820 zetelkiént. Az iparról, van szó, amelynek adatainál és tényeinél csak jobb híján használom az 1938-as esztendővel való összehasonlítást, amelyre szeretnek kapitalista és jobboldali körök mintegy ki nem mondott» de annál duzzadóbb önérzettel úgy hivatkozni, hogy akkor ebben az országban munka folyt, akkor rend volt, akkor termelés, folyt, a munkáslétszám magas, a sztrájkok száma alacsony volt, al 'termelési eredmények kirakatba állíthatók? minden rendben volt, minden szépen, simán, olajozottan ment, csak éppen a nemhadviselő Magyarország az európai pusztító erők oldalán és azok szövetségeseképpen a háború részére dolgozott és termelt. (Ügy van! Ugy van! — Taps a szociáldemokratapárt soraiban.) Èz az alapvető tény, amelyet nem hagyhatok figyelmen kívül, amikor kénytelen-kelletlen mindig és újból az 1938-cal való összehasonlításra kell majd visszatérnem, mert az 1938-as esztendő számiái és tényei, adatai és eredményei lehetnek igen tetsaeitíőisek ásí mutatósak, a cél alomban, laimelynek szolgálatában ez az esztendő állott, — és azt feltételezem, hogy akik itt az elmúlt napokban rajtunk reklamáltak szociálétikai, humánus, erkölcsi és egyéb szempontokat, ezt észre fogják venni — merőben erkölcstelen és emberellenes volt. (Hajdú Ernőné (szd): Ügy van!) Igen t. Nemzetgyűlés! Ezzel a fenntartással badd vessem fel a kérdést, hogy vájjon lehet-e mindazon mélyreható veszteségek után, amelyekét nem az általunk, a baloldal által felidézett, nem a munkáspártok által kívánt és helyeselt háború a nyakunkba zúdított, mondom, vájjon •lehet-e ezek után a szörnyű pusztulások után ia béke inertekével, a valódi és régi béke mértékével mérni és lehet-e úgy tenni, hogy egyszerűen nemlétezőnek tekintjük azokait a romboló gazdasági és lélektani hatásokat, amelyek szükségszerűen adódtak a to talis háború konzekvencia jaképpen. Nem lehet és nem szabad. É's ez, nem mentség, nem igazolás, nem felmentés, nem kevesebb es lazább munkára szóló menlevél, éppen ellenkezőleg, csak a nem egészen jóhiszemű kritika felé kívántam itt előre egy igen ; helyénváló reteszt helyezni, mert aki e \ retesz figyelmen kívül hagyásával próbál! a dolgokhoz hozzászólni, annak jóhiszeműségéi^ eleve kétségbe'kell vonni, (ügy van! Ugy van! — Taps a szociáldemokratapárt soraiban.) Igen t. Nemzetgyűlés! Iparunk, termelésünk, iparpolitikánk egy történeti helyzetnek és egy történeti helyzetből folyó rögtönzésnek a függvénye. Nem vagyunk függetlenek sem ipari termelésünk irányát és tartalmát, sem pedig nyersanyagellátásunkat és az ipar folytatásához szükséges alapanyagokat illetően. Termelésünk! irányát és célját meghatározza egyrészt az a tény, hogy a demokratikus és köztársasági Magyarország tartozik megfizetni a jóvátételt az előző, reakciós Magyarország kártevéseiért, mert ,a számlát el nem engedik és S a kiegyenlítéshez a győztesek a dolgok természete szerint ragaszkodnak, másrészt pedig az, hogy nyersanyaghelyzetünk tekintetében az alapvetően fontos anyagok, mint a vasérc és a kohókox tekintetében szomszédainktól függünk, úgyhogy bármilyen magasrendű és fejlett legyen is a nehézipar kiindulásánál mutatkozó legfőbb termelési tényezőnk, a vas- és fémkohászat, nem szabad egy pillanatig sem megfeledkeznünk arról, hogy ez a vas- és fémkohá-