Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

821 A nemzetgyűlés 111. ülése 19

i7, szat abban a pillanatban áll meg, amint a szükséges nyersanyagokat a határokon túlról biztosítani nem. lehet, A magyar gazdasági irányítás eredményes és sikeres voltát bizonyítja âz, hogy etekintetben fennakadás a két esztendőt meghaladó periódus során számottevő mértékben nem következett be, hogy'nagy olvasztó kemencéink működnek és ontják a nyersvasat és nyersaeélt, hogy hengerműveink dolgoznak, hogy a ha* kohó közüli az ötödik megfúvás alatt áll vagy talán már (működük de, hogy nehézipari kapacitásunk, tekintetében eljutottunk odáig, hogy 1947-re 70—75 százalékos vas-y acélés félgyártmánytermelési teljesítménnyel kalkulálhatunk. Az 1938. évi termelés adataival szemben, amikor emlétkiezetem szerint, — nem kérkedésből, [hanem kénytelenségből többször kell meg emlékezetemhez > fordulni- — 840.000 tonna nyers vasat, 650<000 ionná nyersaeélt és 430.000 tonna félgyártmányt termeltünk, 1945ben leestünk annak 12 százalékára, 1946-ban felemelkedtünk 54 százalékra és ha 1947-ben elérjük a 72—75 százalékot, az nem lebecsülendő eredmény lesz. Felmerül az a további kérdés, hogy nehéziparunk, főképpen vas- és fémkohászatunikl ennél az állapotnál megállhat-e, vájj ont van-e elég széles periem) és lehetőség a, jóvátételi igények kielégítése és a magyar belső szükségletek számára még megmaradó lehetőségek között. Meg kell mondanom, hogy ez a keret eléggé szűk, tágítása — úgy tudom — iparügyi kormányzatunk egyik legfőbb feladata. Az én kötelességem itt a jelentéstétel és a tárgyilagos ismertetés- Ha szabad magamat így kifejezni, a műfaj, amelyet ennek során alkalmazok!, inkább a leíró, a dinamikus elemet majd az iparügyi miniszter úr fogja ebbe a témakörbe belevinni. A magam részéről csak az iparpolitikai osztály igen kitűnő és igen érdemes embereivel folytatott beszélgetés alapján kialakult impreszsziómnák kívánok kifejezést adni, hogy alkalmasint komolynak és reálisnak látszik valahol a Duna könyölkénél, talán Mohács körül a koxolásra alkalmas szén közelében, olyan helyen» ahova vasérc vízen * szállítható, felállítani és megteremteni a magyar vas- és fémkohászat egy további központját, amely lehetőséget nyújt majd arra, hogy az ország belső újjáépítésének céljait gyorsabb ütemben valósíthassuk meg. Azok a barátaim — elsősorban a vas- és fémkohászati szakma értelmiségi és műsztaM köreiből — akikkel ezekről a kérdésekről beszéltem, biztosítottak arról, hogy a már meg^ levő kapacitás teljes kihasználása a jóvátételi koefficienst a jelenlegi 40 százalékról 20 százalékra csökkentheti; újabb termelési tényezők beállítása, valamint a nyersanyagprobléma megoldása azt jelentheti, hogy hazánk belső ipari újjáépítése, az olyan nagy lehetőségekkel kecsegtető hajógyártásunk megindulása, az elektrifikálás folytatása stb. tekintetében igen komoly reményekre jogosító tényekkel számíthatunk. A fémeknél és az alapvető termelési tényezőknél időzve, meg kell állnom egy pillanatra a bauxitnál. Magyarország természeti kincsei között ez egyike a legfontosabb aknák, leglényegesebbnek. Többféle nehézség adódott a bauxit kiaknázása körül. Az 1938. évi 45.000 tonna havi átlagos termelés 1945. első felében leesett emlékezetem szerint 3900 tonna körüli évi március hó 18-án, kedden. 822 mennyiségre, a következő esztendőben, az év infláciiós szakaszában felemelkedett 4500 tonnára a »stabilizáció első két hónapjának átlagja pedig már 15.000 tonna, tehát kereken egyharmad része volt az 1938. évi termelési eredménynek. Az ipari termeléssel kapcsolatban — bár ez a kérdés túlságosain! (bonyolult ahihloz, hogy az előadói referátum keretéiben behatóbban foglalkozzam vele — nem térhetek napirendre ' egy kérdés felett és nem mellőzhetem: ki keld térnem az anyag és ár problémájára. Az a terjedelmes elaborátum, amelyet e tárgyban alkalmam volt átnézni és azok a szóbeli információk és ha úgy tetszik keresztkérdésekre adott válaszok, amelyekhez; ebben a tekintetben szerencsém volt, azt, a meggyőződést alakították ki bennéím,' hogy az ár és anyag problémája Magyarországon rendkívül nehéz és éppen a nehézségeket tekintve viszonylagosan elég komoly eredményekkel megfogott 'probléma. A hivatal felállítása maga olyan idlőre esik, amikor Magyarország az infláció legszörnyűbb mélységeiben fuldoklottj Az árkérdés tekintetében nem szabad megfeledkezni arról, hogy az árak megállapításánál egyrészt iránymutató maga a szanálási terv, aanely^ összhangba kívánja hozini az ország népességének életszínvonalát a termelés lehetőségeivel és az ennek keretén belül elháríthatatlanul fix^ és adott tényként jelentkező jóvátételi szállításokkal, de figyelembe veendő volt és nem kis nehézséget okozott a hivatalnak az • a körülmény, hogy egy csomó tényező.a belső magyar faktoroktól függetlenül adódott. így például' bizonyos alapanyagoknak külföldi piacokon kialakult árai, a magyar közterhek, a vasúti fuvar, a valutaárfolyam és így tovább. Mindez az árkérdés (rendezésénél nem kis szerepet játszik. KögtÖnözni kellett itt is. A stabilizáció első korszakában éjt nappallá tévő munkával kellett rögtönözni és ebbten a tekintetben az eredményeket csak. az tudja helyesen megítélni, aki ezeknek a hivataloknlak "rendkívül lázas imtuukájába isi : beletekintett r és figyelte azt a valóban heroáfcus erőfeszítést. amely ezekben a hivatalokban folyt. Ami a szükséges nyersanyagok biztosítását, az anyaggazdálkodást, az anyag- és árkérdésnek mint egy később kialakítandó tervgazdálkodás fontos alkat elemeinek dolgát illeti, impresszióm az, hogy rendkívül fontos és hasznos előmunkálatok folytak ezen a téren. A legkülönbözőbb termelési ágazatok kiváló, szakértői, akik az egyes termelési szektorokban minden vonatkozásban verzátusok, gyűltek össze a hivatal keretében és meggyőződésem, hogy egy nyugodtabb, szilárdabb és biztosabb magyar és európai gazdaságii légkörben miniden bizonnyal meg fogják tudni oldani, sőt az eddiginél jobban fogjak tudni megolani azt a kérdést, hogyan lehet összhangba hozni az árakat a bérekkel, az ipari* termelés költségeit és eladása árait a mezőgazdasági árakkal és költségekkel, mert ezen áll vagy bukik az ország gazdasági talpraállítása. Igen t. Nemzetgyűlés! Áttérek egy bizonyára nem kis érdeklődéssel várt inásiik kérdésre, széngazdálkodásunk kérdésére. {Halljuk! Halljuk! — Milassin Kornél (msz): Kár, hogy üres padsorok előtt beszél!) Nekem alkalmam volt erről a kérdésről erről a helyről szólni pártom megbízásából ég a miniszter úr külön kérésére, amikor az első államosítási törvény- 52*