Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

817 *A nemzetgyűlés 111. ülése 1947. jelentésére válaszolni akarok. Az egyik az volt, amikor azt mondotta, hogy ő szocialista. Kérem, ezt hagyjuk békén! Ne sajátítsuk ki a fogalma­kat. Méltóztatnak emlékezni arra a (különbségre, ami Roitschild és a viraliáatu« között van, A virsliárus nem csinál bankot, Rotschild neu árul virsliit. Dénesi István képviselőtársam he­lyezkedjék el ott, ahol akar, a szocializmusnak azonban hagyjon békét; az a mi ügyünk. A másik megjegyzésem kicsit személyes jellegű, ő azt mondotta, hogy a Pénzintézeti Központ vezérigazgatói székében az állam, zse­bének őrzője vagyok. Ebben némi tárgyi téve­dés van, mert nem az állam zsebe, hanem az állam kontrollorgánuma a Pénzintézeti Köz­pont. Én a zsebhasonlatokra rendkívül kényes vagyok. Ezzel kapcsolatban csak annyit mond­hatok, hogy én az állami kontrollorgánumnak a szerepét rendkívül komolyan és rendkívül lelkiismeretesen fogom fel és ha van közin­tézmény, amely kifogástalanul funkcionál, ezek között talán első helyen van a Pénzintézeti Központ. Én az állam zsebére vigyázok. Nem vagyok a zsebnek gazdája, de az állam zsebére vigyázok! és vigyázok arra, hogy illetéktelenek ebbe a zsebbe ne nyúlkáljanak és ügyelek arra is, hogy a kezeim tiszták maradjanak akkor, amikor az állam zsebére vigyázok. Csak ezt akartam* mondani. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Napirend szerint következik az iparügyi tárca és a vele kapcso­latos állami üzemek költségvetésének általá­nos tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Nemzetgyűlés tudomására ho­zom, hogy az iparügyi tárcához a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Szabadságpárt jelentettek be szóno­kokat éspedig Szemes József, OszStrovszki György, Kisházi Ödön, Mikita István és Halter Béla nemzetgyűlési képviselőket. A bejelentést a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Kertész Miklós előadó urat illeti a szó. Kertész Miklós (szd) előadó: T. Nemzet­gyűlés! Amikor a magyar ipar gazdálkodásá­ról, újjáépítési kísérleteiről, alapvonaláról, a mutatkozó eredményekről és a fokozódó, rend­kívül súlyos nehézségekről itt a nemzetgyűlés színe előtt szólnom kell, úgy érzem, hogy az, a megbízatás, amely engem ideállított, több irányban kötelez. Kötelea egyrészt a miniszter úr baráti fel­kérése, amely iránymutatás és direktívák kije­lölése nélkül azzal bízott meg, hogy átnézve és megvizsgálva a vezetése alatt álló minisztérium rendkívül sokoldalú munkáját, mondjak el ejgyet-cmást a tárca költségvetésének tárgyalása során, de úgy érzem, kötelez az a belsőleg ér­zett, hallgatólagos küldetés is, amely úgy szól, hogy a demokratikus köztársasági Magyaror­szág nemzetgyűlésének számot kell adni súlyos, nehéz kérdésekről, egy rombolás utáni, nehezen induló építő korszak ezernyi problémájáról és ennek során a lehetőség szélső határáig tár­gyilagosnak! maradni- és mindenekelőtt hűnek lenni a demokratikus köztársasági Magyaror­szág írott és íratlan törvényeihez. Felderítő útnak érzem ezt, amelyre vállal­koztam és vállalkozom. Eszleleteket és meg­figyeléseket leszek bátor idetárni, iniem min­den kritikai megjegyzés nélkül, aggodalmak és kéte-yek megemlítésével, ahol erre lelküsmerc­X Ë M Z ET( i Y Ü LÉ8 ] X A L> ) A) VI, évi március hó 18-án, kedden. 818 tem szigorú mérlegelése szerint szükség . lesz. Szeretném mindenekelőtt egy alapvető tényre felhívni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, mert úgy érzem <— és. ennek a vége felé köze­ledő kötségvetési vitának jelen szakaszában nem ok nélkül érzem úgy — hogy ez a szem­È pont kötelez. Az én feladatom tulajdonképpen * arra korlátozódhatnék, hogy tényeket és szá­mokat, termelési összefüggéseket és eredmé­nyeket soroljak fel, hogy a munkaszervezés­nek, a munkás gazdasági és szociálpolitikának különböző területeit hozzam ide a nemzetgyű­lés elé, de mégis úgy érzem, hogy ezt megelő­zőleg egy lélektani momentumot kell idehoz­nom, egy lélektani problémát, amelyről seuki sem beszél és amely mégis itt, van a kérdések mélyén. \ Utána vagyunk e szörnyűséges arányú és méretű totális háborúnak, értékek mértíetetlen rombolásának és pusztulásának, generációk ter­melő és építő munkája eredményei sárbatiprá­sának; egy második totális háború után, mi­után az első nagy európai háború rendezetle­nül hagyott kérdéseket, miután 1919 és 1939 között a megoldatlan problémák egész tömege maradt ránk, rendezetlen és megoldatlan kér­dések, amelyeknek rendezését és megoldását a hatalmon lévő tényezők ígérték, de Ígéreteiket nem váltották be; politikai és gazdasági stabi­lizációs kísérletek, amelyek sorra, rendre dugába dőltek és csődbe jutottak még indulá­suk előtt 1919 és 1939 tragikus esztendeje kö­zött; nekilendülések és próbálkozások a háború visszatérésének veszélyét elkerülendő; a Nép­szövetség, amelyet éppen arról az oldalról hagytak cserbe, amely oldalról a gondolat maga felvetődött, az Egyesült Államok részé­ről; nemzetközi- stabilizációs kísérletek, ame­lyek helyett Európa az első háború következ­ményeképpen a szörnyűséges infláció, érték« ' rombolás és pusztulás örvényébe zuhant; csil­lagászati magasságban megállapított jóvátételi összegek, amelyeknek fizetése lehetetlenné vált, jöttek tehát'- a kölcsönök, amelyeknek végső szaldója a legyőzöttre, főiképpen Németországra inkább kedvező volt, miint kedvezőtlen. Jött egy európai általános bomlás, általá­nos káosz, a győztesek egyenetlensége, tehetet­lenségié és koncepciótlansága, a kiutat nem találó, faeizmíujsiba menekülő kapitaiizmus egyre elvadultabb, egyre merészebb és egyre vérszomjasabb készülődése újabb háborúra es abban a pillanatban, amikor Németországban ez a .szörnyűség uralomra jutott, Európa sorsa meg volt pecsételve. Igen! Ezekről a tényekről és ezekről az alapvető összefüggésekről nem lehet és nem szabad egy pillanatig sem elfeledkezni, mert az első háború után megoldatlanul maradt problémák logikus konzekvenciája voit a má­sodik, még szörnyűbb arányú és méretű há­ború kitörése, logikust konzekvenciája volt a kapkodó, tervszerűtlen, csak pillanatnyi és azonnali profitérdekeket látó és felismerő Hbe­rál-kapitalizmusnak nionopol-íkapitalizmussá való torzulása, ugyanakkor a 'fasizmus uralmi formáinak felvétele, logikus konzekvenciája volt a készülődés, a szörnyűséges emberirtásra és mészárlásra. Most pedíiig itt vagyunk egy sok-sok kötet­ből álló megiratlan könyv előtt Maynard Keynes könyvének analógiájára; aki a béke gazdasági következményeiről irt keserű soro-r

Next

/
Thumbnails
Contents