Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

815 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947. Iára elküdtem a nemzetgyűlés koszorúját és őszinte részvétnyilatkozatát. Javaslom, hogy a nemzetgyűlés elhunyt, képviselőtársunk emlékét jegyzőkönyvében örökítse meg- (Helyeslés.) Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek: a katolikus .püspöki karnak dr. Kiss István képviselő úr által ellenjegyzett felterjesztését a fakultatív hitoktatás tárgyában, amelyben Farkas Ferencnek, a vallás- és közoktatásügyi tárca előadójának à nemzetgyűlésen elhangbott ama kijelentését cáfolja, hogy a püspöki kar elfogadta a fakultatív hitoktatás tervét. A felterjesztést a nemzetgyűlés kiiadja a kérvényi bizottságnak. Bemutatóin a t. Nemzetgyűlésnek Nánási László képviselő úr levelét, amelyben külföldi útjánai valló .hivatkozással háromheti szabadság engedélyezését kéri. Méltóztatnak a kért szabadságolt engedélyezni? (Igen!) A nemzetgyűlés a kért szabadságot engedélyezi. Faragó László képviselő úr személyes inegtámadtatás és 'félreértett szavainak helyreigazítása címén kért felszólalásra engedélyt. A képviselő úrnak a felszólalásra az engedélyt megadtam. A képviselő urat illeti a szó. Faragó László (szd): Igen t. Nemzetgyűlés! Dénes István képviselő úr a parlament, legutóbbi ülésién 'érdemem túl foglalikozott. sze- • rény személyemmel. Ha pusztán személyi kérdésről volna szó, nem kértem volna szót; nem szeretem a' nemzetgyűlést személyi kérdéseimmel foglalkoztatni. Ha csak a szociáldemokratapártról magáról lett volna szó, akkor a nagyságrendiséignél fogva /tartótjaim volna indokolatlannak a felszólalást. Miután azonban a parlament — akárhogy nézzük — mégis csak "egy közvéleményt formáló valami és nem kívánatos, hogy a köz vélemény ben téves megítélések terjedjenek el, szükségesnek tartottam felszólalni. Dénies István képviselő úr a nacionalizmus kérdésében elfoglalt .álláspontomat, kifogásolta és bizonyos naplórészleteket olvasott fel. Hozzá kell tennem, hogy a legérzékenyebb ponton csonkán. Én ugyanis azt mondottam (olvassa) : »Most azonban úgy érzem, ideje lesz védekeznünk a nacionalizmus vádja ellen is és ideje lesz védekeznünk az ellen a mondat ellen ils, amely úgy hamigzik, hogy »hiszen ezek ugyanolyan jó magyarok, minit mi vagyunk.« Mivel ezt az »ugyanolyan jó magyar« fogalmat megint csak a középosztály — amely Magyarországon identifikálható a köztisztviselői'réteggel — alkotta meg, ezért mondjuk ki nyiltan és őszintén, hogy nem vagyunk.« Ezzel szemben Dénes István! így idézett engemet (olvassa): »Mivel ezt az »ugyanolyan jó magyar« fogalmat megint csak a középosztály alkotta meg, azért mondjuk ki nyíltan 'és. őszintén, hogy nem vagyunk ugyanolyan jó' magyarok«. Ezt a »magyarok« szót nem használtam • és ez az egésznek merőben más jellegű és hangsúlyú értelmet is ad. De talán legyen szabad valamit még hozzátennem. Azt mondotta a szónok ebben a beszédében, hogy »a szociáldemokratáik nem szeretik a beszédükben használni a haza és a nemzet fogalmát«. Ez azzal kapcsolatos, hogy én a következőket mondottam (olvassa) x »A mi tradíciónk á gondolkodás, szabadságának tradíciója. A mi tradícióink a magyar jakobinusok tradíciói}. évi március hó Í8-án, kedden. 816 • a. mi hagyományaink az aufklaiiisták hagyománya, a mi nagyjaink Petőfi, Ady és József Attila. Mi ezt, nem hazafiasságnak nevezzük. Nein szeretjük .szocialista beszédben.' a »haza« és a »nemzet« kifejezéseket, mert azok a tót napszámosok, magyar parasztok, sváb kisiparosok, intellektüelek, magyarok és a magyarságból közhelyesléssel kitagadott zsidók, akiket, képviselünk, a népet jelentik, itt Magyarországon a magyar népet, amelyhez tartozunk.« »Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szálaink ebben az életben. Közös a nyelvünk, közös a kultúránk, közösek a hagyományaink, de a hivatalos hazafiak hagyományaival szemben a and tradícióink Budai Nagy Antal, Dózsa György, Szegedinác Pérói hagyományai.« • r így fest az, amit mondottam és amiből természetesen nem revokálok a világon semmit. A helyzet az, hogy etikai és észtétikai követelményei is vannak ai szociáldemokráciának és ezek közé az esztétikai követelmények közé tartozik, hogy ne éljen olyan szóképekkel, amely szóképeket egy büzonyos rendszer és egy bizonyos osztály a maga részére igénybevett és lejáratott. Kínos dolog, hogy így iskolánkívüli népművelésre kell vállalkoznom, azonban meg kell mondanom azt is» hogy amikor azt mend ottani, ' hogy »rossz építésű paraszt nép«, ugyanakkor nagyon természetesen a szociáldemökratapárt vállalja és vallja a maga részének a parasztságot. Talán aufktorokra is hivatkozhatom. Hivatkozhatom tudományos auktorokra, mint amilyen Acsády Ignác, aki »A magyar jobbágyság történeté«-ben nemcsak azt mondta meg, hogyan bántak az urak az ő jobbágyaikkal, hanem azt is elmondotta, hogy ennek következtében mivé lettek a jobbágyok. De mivel a képviselő úr költészetet hozott velem szemben, — bár Jánossy Gábor volt képviselő a költőket a parlamentben meglehetősen lejárattá

71 — engedjék meg, hogy én is egy magyar költőnek, József Attilának néhány szakaszát idézzem, amely azt mondja (olvassa): »Magyar Alföld — gond a dombja; temploma cövek; talaja mély aludttej;, de benne hánykolódnak szögletes kövek. Magyar ember — rongya zászló; étele a tál; dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk mezítláb jön foltozott halál!« Ugyancsak ő valamikor azt mondotta a Juhász Gyuláról való nótában (olvassa): »Magyarország, duhaj legények falva, Ó itt nem is vár senki levelet, Nem tud olvasni senki itt igét, Csak néhány ember nem írástudatlan. Itt több a csaplár, mint a néptanító, Ki fölolvassa a szerelmes szókat. S az igehozót fitymálja a törpe, Pedig nagyobb mint száz Napoleon!« A

m

i pedig az internacionalizmusunkat, a változatlanul vallott és vállalt internacionalizmusunkat illeti, ezt írja (olvassa): »En dolgozni akarok, Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egyihást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgoinkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.« • T. Nemzetgyűlés! Áttérve a költészetről a prózára, meg kell mondanom, ezek a félreértések, félremagyarázások nem érdekesek. Dénes István képviselőtársam azonban két kijelentést is megengedett magának é*s én mind s két ki-