Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
799 A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi iskolatípus a kereskedelemügyi .miniszter, a, másak a íöldmiveilésügyi miniszter, a harmadik az iparügyi miniszter, a negyedik a honvédelmi minisizter hatásköriébe, az ötödik pedig* — ési ez talán a legkirívóbb' — ahonnan az élet, az oktatás elindul, az óvodák — horribile dictu — a népjóléti miniszter úr hatáskörébe utalva. Ha komolyat- és praktikusat akar a törvényhozás, elsősorban arra találjon módot, hogy ezt az antagonizuiirsv, eat a szétválasztást, ezt a lehetetlen állapotot megváltoztassa ás tényleg- egységes keretbe, egységes irányítás alá vegye az egész nevelés és oktatás ügyéi (Belső Gyula (misz): Ortutay majd megcsinálja! — MHassin Kornél (msz): Igen, ezzel a tanrenddel!) A gimnáziumok költségvetésének kiadási oldalán nehezményeznünk kell azt, hogy a dologi kiadások ' alaposabb vizsgálat nélkül is megállapíthatóan rendkívül alacsony összegben vannak előirányozva. A mintegy 65 állami gimnáziumnak összes dologi kiadásai 267.000, az elhelyezési költségek 255.000, egyéb apróbb kiadások, lapokra való előfizetési stb. 24.000 forintban, az összes kiadások tehát — kerek , számiban beszélek — nem egészen 600.000 forintban vannak előirányozva. Ezzel szemben tény az, hogy a gimnáziumok; a gyakorlatban sajnos, még ezt az előirányzott összeget sem kapják meg. Ugyanakkor kénytelen vagyok egy összehasonlítást tenni. A 13 állami tanítóképző intézet ugyanezekre a çélokra 850.000 forint ellátmányt kap, tehát majdnem feleannyival többet kap a 13 tanítóképző intézet, mint á 65 gimnázium. Ez is kevés, hiszen a 850.000 forintot csak relatíve soikallöm; muideiiesetre neim lett volna szabad ilyen szűkkeblűnek lenni a gimnáziumokkal: szemben, hanem a tanítóképző intézetek ellátmányához ha : sonlóan fel (kellett volna és fel kellene emelni a gimnáziumok ellátmányát. Ebből az összegből kell fedezni ,a fűtést,, väilágítást, papírszámlát; ési irodaszereiket, krétát, , szivacsot, takarítószereket, stb. Jellemzésül arra, hogy milyen komolytalan és mennyire elégtelen ez az összeg, megemlítem, hogy egy gimnáziumnak csak egynapi krétaszükséglete; amely a legmeUétkesebb, a legapróbb kiadás, átlagosan 30 darab kréta, 15 forint értéket képvisel, és aa kiszámítjuk az egyhavi szükségletet, akkor kiderül, hogy ai bíudapesti^ gimnáziumok havi ellátmánya voltaképpen még a ktfétaszükséglet fedezésére sermj- elegendő. Hogyan legyen akkor elegendő a nagyobb kiadások fedezésére? Hogyan segítenek magukon a (középiskolák? Koldulnak. Sajnos, a« a szomorú helyzet, hogy a középiskolák a szülők rendkívüli áldozatkészségének köszönihétik, íhogyi működésükéit! úgy-ahogy fenn tudják tartani, a. szülőiknek, akik gyermekeik érdiekében erejükön felül támogatják a középiskolákat. Természetesen a fűtés még így sem) oldható meg, és ezért történt meg azután, hogy Budapesten tudomásom szerint mindössze csak két gimnázium kezdte meg rendszeresen az élőadásait. (Hajdú Ernőné (szd): Már több is!) Talán most mán« több, de az utóbbi napokban, amikor az adatokat a szakemberektől megszereztem., ők még! ezt mondották, és ők nyilván jobban tudják. Itt is a szülők adták össze a tüzelőt. Ez a kélt iskola az evangélikus gimnázium és tai Berzsenyi állami gimnázium volt. Déva legtöbb gimnáziumiban nemcsak az.a! baj, hogy nincs fűtőanyag, hanem: akkor is, március^' hó 13-án, csütörtökön. SÔÔ amikor működik, a gyakorlatban olyan rendkívül sanyarú körültm/ények között működik, amelyekben komoly pedagógiai munkát kifejteni egyáltalán nem lehet. A legtöbb gimnázium bombasérült. Helyrehozatalra, pénz nincsen. Az egész költségvetésben ilyen átmeneti rendkívüli újjáépítési kiadásra 453.000 forint van előirányozva. Nagyon jól tudjuk» hogy 453.000 forintból egyetlen egy épületet sem lehet ma felépíteni, még kevésbbé lehet 65 gimnáziumot helyrállítani. Sok helyen beázik a tető, az ablakok nincsenek megcsináltatva* a gyerekek — ha egyáltalán valami kis tüzelő van — fagyoskodva, rendkívül nehéz körülmények között tanulnak. Megtörténik az, hogy egyetlenegy épületben két-három, sőt négy tanintézet van összezsúfolva, úgyhogy az órák száma egészen jelentéktelen. Előfordul, hogy egy héten csak három órája van egy-egy osztálynak. Az, osztályok váltják egymást, 25—35 perces órák vannak, ami' voltaképpen semmiképpen seml felel meg az előírt óraszámnak» nem beszélve arról, hogy a gyermekek életüket^ egészségűiket veszélyeztetik, hiszen meghűlésnek, járványnak vannak kitéve. Rendkívül fájdalmasnak tartom azt, hogy amikor látjuk, hogy a tánciskolák, espressók, bárok nagyszámban működnek, virágzanak és nagy népszerűségnek örvendenek, ugyanakkor a jövő értelmiséget, az ország, a nemzeti vezető rétegét nevelő középiskolák fűtőanyaghiány miatt nem tudják áldásos működésüket kifejteni. Távolról sem akar ez demagógia lenni, de mi, akik meg szoktuk gondölni szavainkat és legtávolabb áll tőlünk az izgatás, mi azt mondjuk, hogy ha valamin gondolkoznia kell <a (kor-, mámynak és azoknak a sokatígérő okosoknak, akkor azon r gondolkozzanak, hogyan lehetne azt megcsinálni, amire itt már némi ötlet és kezdeményezés elhangzott a vita során, hogy leiül önösen a tánciskolákat — ami már nemcsak anyagi (kérdés, hanem szerintem erkölcsi, etikai kérdés is — hogyan lehetne megadóztatni a komoly nevelőiskolák javára. Olvastam a múltkor egy újságcikkben Jugoszláviából, ahol rendkívül szigorú rendelettel tiltottak el bizonyos táncokat, amely táncok — nemzetköziség ide vagy oda! — nem nemzeti táncok. Ezeket egyszerűen leparancsolták a parkettről és a legszigorúbb büntetés kilátásba helyezésével a fiatalságot rászorították a tényleg komoly táncoknak — amennyiben egy tánc ilyen értelemben művészi és komoly lehet — a pártolására és súlyosan megadóztatják a táncosokat és a tánciskolákat, mint üzleti vállalkozásokat, magasabb kulturális célok javára. (Egy .hang a szabadságpárt oldalán: Mi meg szvingelünk! — Derültség. — Közbeszólások a ssociáldemokrafapárt oldalán: Mi nem szvingelünk!) Én azt hiszem, hogy Ortutay »kultuszminiszter úr«, aki sok érdekes.merész és eredetigújítást vezetett be az Ő szellemében a rádiónál, talán nem fog elzárkózni ettől az ötlettől azért, mert véletlenül ellenzéki oldalról hangzott el, feltéve, hogy ő maga is esetleg nem híve ezeknek a túlmodern táncoknak. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Egyáltalán nem tud táncolni!) Én azt hiszem, nem fog veszteni vele sem a testnevelés, amelyről olyan nagy szeretettel beszélt az előadó úr, sem a kultúra, ha a savinget meg a hula-hulái, meg a nem tudom xxú~