Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
801 A nemzetgyűlés 110. ülése 19Í7. év lyen fantasztikus és áat kell hinnem, bizonyos fokig már a patológia határán .iáró és az ősemberre emlékeztető lehetetlen rángásokat betiltják. Nem is akarok az erkölcsről beszélni, de a testileg, fizikailag, orvosilag egészségtelen, beteg, az őrület határán járó táncokat be kellene tiltani és ezeket ai (tánciskolákat, amelyek sajnos, fiatalságunk megmételyezésében elviszik a pálmát, függetlenül attól, hogy ifjúsági egyesületeknek a cégére alatt működnek-e, vagv pedig nyíltan üzleti vállalkozásokként lépnek fel, be kellene zárni. Az, hogy a fiatalság az estéit, sőt mondhatnám, az éjszakáit állandóan egészségtelen, dohányfüstös levegőben, porban tölts© s másnap munkába, vagy tanulásiba, ne tudjon menini, illeitty© ne. tudja kifejteni képességeit, ez már közérdekű probléma és itt tennie kell valamit a kormányzatnak, mert mondom, ez a táncőrület így nem mehelt tovább, hiszen ez alkalmas arra, hogy a demokratikus újjáépítést egyenesen veszélyeztesse. (Müassin Kornél, (msz): Vagy menjünk: mi is oda és táncoljunk mi is. — Belső Gyula (pk): Politikai táncot!—-Prieszol József (kp) : Azt hiszem, Belső Gyula is szívesen rángatózik. — Belső Gyula közbeszól.) Szó esett, itt a tankönyvekről, amely kérdés, nem tudom miért, rendkívül érzékenységet válifc ki, holott azt hiszem, nincsen olyan nagy véleménykülönbség közöttünk. (Pásztor Imre (sad): Öriá-sii a külöiníbség!) Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ezeknek a tankönyveknek valóbam demokratikusaknak kell lenniük, tehát nem meghamisított s nem pártszemléletet, hanem nemze/ii demokratikus szellemet kell magukból kilehelniök- Ebben mines köztünk különbség. Ha azonban arról van szó, hogy valaki üzletet akar csinálni vagy a maga pártideológusait akarja tankönyvek címén becsempészni az oktatásba, vagy pedig tulajdonképpen pártiskolát akar az általán ois vagy (nemzeti művelés jelszava alatt teremteni, ez ellen tiltakozunk. Egyelőre ezektől a szándékoktól függetlenül bizonyos technifktai éis gazdasági nehézségek előtt állunk. Nagyon jól tudjuk, hogy kevés a papír, az ország nines abban a helyzetben isem valutáriisan, sieim a termelés! szempontjából, hogy papírszükségletét biztosítani tudja, Ilyen körülmények között még a koalíciós pártlapok is nehezen tudnak megjelenni. Igaz, hogy látunk közben »Pesti Izé«-ket és a Buffalo Bilitekhez és Nick Oartereklhez hasonló ponyvaregényeket tömegesen az utcáim 70 Nem tudom, hogy ezeket miért engedlélyiezi a kormányzati! (Egy hang a szociáldemokratapárton: Hát a tSulyok-beszédí) A Sulyok-beszédnek fel'téttlje- nul van amnyi létjogosultsága, mint bármelyik pártiliapinak. (Ellentmondások ^ szociáldemokrata és a kommunistapárton«) Ennek a pártnak nines és nem volt lapja, ne tessék tehát még azt is irigyelni az ellenzéktől, hogy alkalma van egyszer a vezetőinek beszédeit saját pénzén kinyomatni. (Prieszol József (kp): Azért verték meg Kiskunfélieigyházán!) Mindenesetre jellemző a mostani parlamentáris gondolkokodásra és türelemre, hogy még az is fáj, hogiy egy párt a saját pénzén több ezer példányban kinyomatja a vezetője beszédét- (Egy hxrng a szociáldemokrata pártom: Antidemokratikus beszédeket ne nyomassanak ki!) Az más kérdés, de ezt azután nem a közibeszóló képviselő úr fogja megítélni. Ha az a beszéd a tör-' vényekbe ütközik, akkor majd az el mon dója NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI. i március hó 13'án, csütörtökön. 802 ellen meg fogják indítani az eljárást. (Belső Gyula (pk): Az önök vezérének beszédét meg a rádió közvetíti! — Pásathory István (msz): Sőt! Állam pénzen nyomják!) Anélkül, hogy védeni akarnám ezzel a ' kétségtelenül a régi időkből visszamaradt szellemet, hivatkozóim arra, hogy egy konkrét esetre vonatkozóan a miniszter úr felpanaszolta, hogy Schütz Antal hit" és erkölestanárnak két vagy három sorát maga is kifogásolta és azt mondotta, hogy átcsúszott a kulturális cenzúrán. Azt Beeil rá mondanom, hogy természetesen ki kell,iktatni ezt a részt onnan, de legyünk egy kicsit gyakorlatiasak, nem szükséges 1 azért egty száz vagy mit tudom ón, kétsizázolldialas könyivet elpusztítani, mert hároüm vagy négy sor kifogásolni való van benne! Ennek sokkal egyszerűbb módja is van. Tessék He ragasztatni a tanárok és tanítók által ezeket a sorokat, vagy foinyíratná hatóságilag, die azért a könyvet lehet használni. .Lehetetlen; állapot az, aimi most miegy a középiskolákban, hogy tulajdonképpen könyv nélkül tanúinak a gyerekek. Gondoljon csak mindenki a \ saját fiatalságára. Könyv nélkül komolyan tanulni nem lehet. De hogy ezeknek a könyveknek a. beállítása mennyire. egyoldalú és hegyi bizonyítékot szolgáltassak, -arra,' hogy ezek az aggodalknak nem alaptalanok,. csak egy példával élek. A gimnáziumok III. és IV. osztályában >egy bizonyos dr. ^Fischer ^ nevű, előttem eddig ismeretlen szerző által írt demokratikus friss tankönyvet használnak, amely többek között felsorolja a mostanií demokráciában szereplő politikai pártembereket is, mint azokat, akik irodalma., téren nevet vívtak ki, tev. hát irodalomtörténetet ír róluk már saját életükben. (Halljuk! a szabadságpárton.) Hogy milyen aztán az az egyoldalú értékítélet,' amelyet Fischer úr vagy elvtárs mond, nem ismerem, (Az elnök csenget) — rögtön befejezem — arra csak egy adattal szolgálok. Veres Péterről, hazánk nagyjáról (Derültség a szabadságpárton) 29 sort ir, József Attiláról már csak 24et, Petőfiről csak 15öt, Arany Jánosról 11-et, Kölcseyről 5-öt, Berzsenyiről 4-et, Vörösmarty neki már nem számít; annak ellenére, hogy Vörös és marty, (Derültség a szabadságpárton.) róla már egyetlen sort sem ír. (Révész Mihály (szd): Tele van ötlettel! — Egy hang a szociáldemokratapárt soraiban: És Lévayról még csak meg sem emlékezik!) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Futó József jegyző: Fischer József! Fischer József (szd) : T- Nemzetgyűlés ! (Lévay Zoltán (msz): Talán éppen ahhoz a Fischer úrhoz vam szerencsénk 1 ?) Nem vagyok azonos az előbb említett szerzővel, aki ilyen megtiszteltetésben részesítette a magyar irodalmárokai Kapcsolódom az előttem szólott képviselő úrnak a tankönyvekről szóló megjegyzéseihez és mindjárt rá fogok mutatni egynéhány olyan példára, amellyel illusztrálni lehet, hegy valóban sürgős ezeknek a tankönyveknek kicserélése, mégpedig nemcsak politikai szempontból, mert politikai saempontiból is sürgős, hanem a demokrácia szempontjából sürgős, de egész egysizerűen tárgyi sízempontból is. Olyan állítólagos adatokat tartalmaznak ezek a könyvek, amelyek nem tudást, hanem tudatlanságot terjesztenek. Itt van például a Magyarország története egyik legújabb kiadása a nyolcadik gimuazis.51