Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

67 A iiemzetgyulés 102. ülése 1Û47. évi február hó 27-én, csütörtökön. tô zetná ezt a nemzetet ebből a nehéz, 'háborúokozta káoszból, vájjon miihez fog kezdeni. Megállapítottam, hogy a magyar nép élniakarása megtalálta az igazi módszert, megtalálta á hangot ahhoz, hogyan kell kijutná ebből a háborús, zűrzavaros helyzetből. A debreceni ideiglenes nemzetgyűlés egyetemes szelleméből kitűnt, hogy igenis közös felelősségérzetben gyűltek össze az emberek, hogy ennek a háborúnak súlyos következményeit elháríthassák a nép feje felől és nehéz helyzetét megoldják. Nem hallottam akkor egyetlenegy ellenszenves hangot sem, mindenkit egyformám áthatott a felelősségérzet, hogy akármily ein módon, újra kell építeni ezt az országot, dé újra élni akar a magyar nép ebben az országban. Nem láttam akkor még úgyszólván pártkülönbséget sem, hanem Mzárólaigosan esy nagy. egyeteimes dolgozni akarást, felelősségérzést egymásra találást. Mind ezt azért mondottam el, merít ebből kelll kiindulni a mai költségveltés vitájánál, hiszen az ott elvégzett munka nélkül nem juthattunk volna ide. Mondhatom, talán még soha bizakodóbb hangullatban nem távoztam haza ülésről, mint éppen 1944-ben a debreicenft ideiglenes nemzetgyűlésből. Hogyan volt ez lehetséges? Azért, inert láttam, hogy ott dolgozni akar mindenki, egységesen, nem azt kereste az egyik a másikban, vájjon vannak-e hibái, bűnei, hanem azt, mit tud az újjáépítés tekintetében elvégezni. Ezért voltam nyugodt, mert hittem és hiszek még most is abban, hogy az ország újra fel fog tudni épülni, hogy ebben az országban lesz még rend, lesz még itt igazság, de anníi a fő, lesz még kenyér is hozzá. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nagyon sok szép beszéd hangzott itt •el ebben a nemzetgyülésben már à többi költségvetésiek tárgyalásánál is, de ennek a költségvetésnek a tárgyalásánál is. (Zaj a kisgazdapárt oldalán.) Meg kell azonban állapítanom, hogy mindezeket a szép 'eredményeket, amelyeket itt többé-kevésbbé. de inkább többé, mint kevésbbé elismeréssel fogadott ebben a Házban mindenki, azoknak az alapoknak köszönhetjük, amelyeket a parasztság rakott le az újjáépítés tekintetében. Engedelmet kérek, én mindig az alaphoz szoktam visszamenni és onnan indulok el. ezért szeretném a magyar parasztság sorsát egy-két vó, nással itt felvázolni. w ri Amikor mi a debreceni nemzetgyűlésből hazatértünk, a legnehezebb élet várt a magyarságira, a dolgozó társadalomra. Hogyan kezdődött az újjáépítési, hogyan kezdődött a közlekedés, hogyan vált lehetségessé az, hogy a város dolgozói nem haltak éhen? Csoda volt ez akkor a közlekedés tefeiintetében, mélyen t. képviselőtársaim. A panaszt felkötötte a batyujját a hátára és elindult a város vége felé felajánlani a háború zűrzavarából kimentett szűkös kenyérfeleslegét, de lehet, hogy az élete fenntartásához^ eizükséges élelmicikkeit is elvitte a város felé, hogy ott kicserélje azokat munkástársaival, városban lakó barátaival így kezdődött az első közlekedés, az első forgalom, kedves barátaim, sőt ez imég folytatódott, ki is tejrjedlt egészen annyira, hogy később Budapest népével is^ találkoztunk lent Szabolcsban, Nyíregyházán ós a környéken, akik szintén felesleges, vagy ha nem is felesleges, de feltétlenül nélkülözhető árúikat vitték a parasztság fellé és elcserélték odaadták, hogy beszerezhessék a szükséges élelmicikkeket Mélyen t. Nemzetgyűlés! A közlekedés, a forgalom tehát {körülbelül így indult el az első gyermekcipőjében és innen fejlődött úgy ki, hogy ma már a vasutak részben mégis helyreálltak. Itt is hogyan alakult a dolog? Bizony közmunkával és más hasonló munkakészséggel ment ki népünk, dolgozó társadalmunk a vasfutak újjáépítésére és felépítette a vasutat,, de akkor még, fájdalom, nem a nemzet jólétének fokozásáért kezdődött meg a szállítás, hanem ellenlkiezőleg akkor még háborús célokat sízolgáló szállítások indultak meg. Mondom tehát, a közlekedés itt azzal indult meg, hogy népünk, főkép a parasztság felkötötte hátára a bátyút, felvitte, felajánlotta a városi dolgoziónak az élelmet és így egymással! köjicsönöísten cserélve, kielégítették] szükfségletüfcet és valahogy megoldódott a közellátás is. ..•• Amikor e költségvetés tárgyalásához szeretnék még egypár szóval hozzászólni, nagyon szeretném* ha a közlekedésügyi miniszter úr lehetővé tenné vidékünknek, tehát mind az ipari, mind a kereskedelmi központokból távoleső országrészek lakóinak, hogy közelebb jöhessenek, hogy a belterjes gazdálkodás lehetővé váljék. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha országos vasúti díjsmbást, tarifát állapítanak meg körülbelül úgy, mint ahogy a postánál van, hogy lényegében nem számít az, hegy a levelet, nem tudom, tíz kilométerre vagy éppen száz kilométerre küldik-e, azt egyforma díjszabással terhelik meg. A mezőgazdaság fejlődése és újraépítése szempontjából nagyon szeretném, ha a fuvarszállítas ilyen országos, tarifális, tehát egyenlő árakba kerülne, mert a mai viszonyok között a kereskedelmi é< az ipari központoktól távoleső országrészek! számára steinte lehetetlenség, hogy a fejlődés stádiumába lépjenek. Márpedig az én nézeftlem az, hogy meg kell szüntetnünk a régi külterjes gazdálkodása módszert ós át kell térnünk az igazi belterjes gazdálkodási módszerre. Ehhez azonban nemcsak jósizándék és jóakarat szükséges, hanem szükségesek azok a lehetőségek is, amelyek révén létre tudjuk hozni a már sokszor említett kertgazdáJkodást, mert hiszen a gazdasági élet versenyében nincs más kibontakozási lehetőségünk, mint kizárólag az» ha át tudunk »teljesén térni a belterjes gazdálkodásra, a kertgazdálkodásra. Nagyon szeretném, ha a mélyen tisztelt, általam is nagyrabeosült kormányzaitl ezeket a gondolatokat figyelembevenné és eze&lnek a gondolatoknak jegyében megvalósítaná kérésemet annál is inkább, mert mezőgazdaságunk áttérését azért is szükségesnek tartom, hogy így értékesíthetők legyenek mindazok az áruk, amelyek most ott vesznek el azért, mert az a hely távolabb esik a várostól és a magas tarifák az árakat annyira megdrágítjálk, hogy az árukórt nem lehet tisztességes árat elérni ós még a termelési költséget sem lehet megkapni. Népünk, a magyar nép, a mai politikai életben súlyos jelenségeket lát. Ezeket már nagyon sok képviselőtársam felhozta, ezt a témát már kimerítették, nagyon sokszor óráfealt beszéltek róla. Az úgynevezett összeesküvés, — mondhatnám azt is. hatalomféltés vagy háta; lomravágyás — ma már súlyos politikai kérdéssé nőtte Mi magát. Bízom abban, hogy népünk ezt a mai politikai válságot, amely nagymértékben összefügg gazdasági életünk nehézségei-