Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
6§ À nemzetgyűlés 102. ülése 19À7. vei is, azok nélkül fogja megoldana, akik hatalomra törnek, akik a hatalmat féltik és azok nélkül, akik a demokráciával homlokegyenesen ellentétben» összeesküvést szerveznek és újira . felf oirdulást akarnak csinálni. Ennek a [gondolatnak jegyében miind^ia magam, mind pártom részéről a költségyeitést .felfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter: T. Nemzetgyűlés! Aligha van szükség arra, hogy itt különlegesein aláhúzzam, milyen döntő jelentősége van a közlekedésnek a modern gazdasági, állami ( és kulturális éieib szempontjából. Jól funkcionáló, precízen működő közlekedés nélkül nem lehet jól működő állami, gazdasági és kulturális élet ési a magyar demokrácia megszilárdításának egyik döntő előfeltétele, hogy jól működő közlekedésünk legyen. Hiszen jól működő közlekedés nélkül nem tudjuk a nép életszínvonalát felemelni, nem tudjuk a város és a falu közötti árucserét biztosítani; a jól működő közlekedés^ elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a város és a falu anyagi és szellemi javai kicserélődjenek. Másrésziről az dis nyilvánvaló, hogy — amint előadó képviselőtársam" már mondotta — ebben a háborúban a legnagyobb veszteség mindenekelőtt közlekedésünket érte. Ennek két oka volé. Az egyik az, hogy sehol, az élet egyetlen területén sdncsenek olyan mértékben csomópontok, mint ahogyan ess megvan a vasútnál, a postánál és a közlekedés egyéb területein. Gondoljunk csak a fontos hidakra, a rendezőpályaudvarokra, a távíró- és a telefonközpontokra- Másrészt következik ez abból, ,hogy az ellenség nagyon jól tudta, hogy az ország életét megbénítani, az országot fejlődésében visszavetni elsősorban a közlekedés szétrombolása útján leheítséges. Ennek volt a következménye az a vandál pusztítás, amelyet véghezvittek közlekedésünk terén. Amit nem romboltak le, azt nagyrészt elhurcolták magukkal nyugatira. Gördülő anyagunk nagy részét, hajóparkunkat, gépjárműparkunkat és a hozzávaló egyéb anyagot csaknem teljesen elhurcolták. Sajnos ennek az anyagnak eddig jelentékte-. len része került vissza az országba. Ami vasúti gördülő anyagunkait illeti, ennek túlnyomó része ma is távol van. Hajóinkból mindössze 17 egységet kaptunk vissza. Jóllehet elvileg a hajók nekünk visszaadattak, de — mint ismeretes — az osiztrák bíiróságok az angol hitelezőik követelésiére hajóinkat, amelyek visszatérőben voltak, útközben zár alá vetitek. Ilyenformán az Egyesült Államok kormányának az a gesztusa irányunkban, hogy hajóinkat visszaadja, és ilymódon segít a magyar közlekedés helyzetén, eddig csak kis részben érvényesülhetett. Remélem, hogy ezek az alkadályok most el fognak hárulná és amint a Duna szabaddá válik a jégtől, mintegy 200 egységnyi hajónlkait, amelyek még nyugaton vannak, visszahozhatjukNem akarok itt részletesen kitérni arra a pusztulásra, amely közledésünket érte. Erről mind előadó képviselőtársam, mind a felszólalók már beszélteké Szeretném csak röviden megállapítani azt, hogy a szörnyü pusztulásból, .amely közlekedésünk helyzetét másfél-két esztendővel ezelőtt jellemezte, úgy ahogy sikerült már kikerülnünk. Ma elmondhatjuk, hogy bár nagyon sok még a baj, a nehézség, a hiányosság, és sok a hiba is még, — amiről itt keveset évi február hó 27-én, csütörtökön. 70 beszéltek, de amiről beszélnünk kell — mégis közlekedésünk van. Nem fényes, nem elsőrendű, nagyon sok kívánnivalót hagy még hátra, de másfél-két esztendővel ezelőtt közlekedésünk nem, volt és ma van. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) Másfél-két évvel ezelőtt az utolsó helyen álltunk Európában a közlekedés terén, és ma távolról sem állunk az utolsó he*lyen. (Helyeslés és taps. — Prieszol József (kp) a y szabadságpárt felé: Erre nem tapsolnak, mert ennek nem örülnek h -*- Pászthory István (msz):'Ami igaz, az igaz! — Drózdy Győző (msz): Ami igaz^ azt mi is elismerjük! — Az elnök csenget.) Közlekedésünk rendszeresen, napról-napra javul., Most már a továbbiakban nehezebb meg javítanunk közledésünket, mert most már nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy ami így vagy úgy sérülten megvolt, azt helyre kell állítani. Most már nagyon szívós, nagyon tervszerű, nagyon következetes munkára van szükség, hogy napról-napra, lépésrőllépésre haladjunk tovább. Minek köszönhetjük, hogy sikerült közlekedésünket a szörnyű' elesettségből kieimeMí? Itt már volt erről szó, de szükségesnek tartom, hogy ezen a helyen magam is megemlékezzem, róla. Köszönhetjük mindenekelőtt a közlekedésügyi minisztériumban dolgozó szeHemi és fizikai munkások áldozatkészségének. (Úgy van! Ügy van!) Köszönhetjük derék vasutasainknak és- nagyszerű i postásainknak'- (Taps. — Egy hang a kisgazdapárton: Éljenek!) Köszönhetjük kitűnő hídépítőinknek és -útépítőinknek, (Ügy van! Ügy van! — Taps a konwiunistapárt oldalán.) beleértve útőreinket és útkaparóinkat is. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Köszönhetjük hajósainknak és kikötő-munkásainknak, köszönhetjük rádistáinknak, távirászainknak és mindazoknak, akik az infláció szörnyű hónapjaiban fogcsikorgatva, sokszor elégedetlenül — és jogos elégedetlenséggel — kitartottak, nem hagytak bennünket cserben és lehetővé tették az eredmény elérését. De köszönhetjük az ország többi dolgozóinak is, (Egy hang a kisgazdapárton: A termelőknek!) köszönhet jülk mindéinek előtt a bányászoknak, akik szenet adtak, a vas-, acél- és egyéb ipari üzemek dolgozóinak, akik a vasutasok, posta" ' sok, hídépítők kezére dolgoztak. Köszönhetjük a magyar parasztok millióinak, akik éleimet adtak. (Taps.) - S amikor mindezért a kormányzat; nevében köszönetet mondok nekik, nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem a szakszervezetek és üzemi bizottságok munkájárólŐszintén meg kell mondanom, a szakszervezetek és az üzemi bizottságok Segítsége, az ö szervező és vezető munkájuk nélkül lehetetlen lett volna megszerveznünk egy olyan soktízezer főből álló munkakollektívet, amely képes vo 1 ! dacolni az időjárás viszontagságaival, az " éhséggel és minden nehézséggel. \ Ha oedig arról van szó, amit itt néháuy "képviselőtársam felszólalásában 1 hallottam» hogy a közlekedésügyi minisztériumban így meg amúgy pártszemp ontok érvényesülnek, engednék meg, hogv erre azt mondiam: ez nem felel meg a valóságnak. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Pedig igaz!) Kérdezzék meg a hídépítőket, a vasutasokat, vagy a postásokat. Kérdezzék meg tőlük, (Egy hang a kisgazdapárton: Ok mondják!) hosnr ebben H minisztériumban mi szerint becsüHk a munkást! Aszerint-e, hoery ki mire képes, vagy aszerint, hogy ki milyen párthoz taríozdJk'? A 5*.
