Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

761 A nemzetgyűlés 110. ülése 19i7. évi gondoskodni arról, hogy a még meglévő gaz­dasági iskolákban a, haladnivágyó, népükön igazán gyorsan segíteni akaró néptanítók okta­tást nyerhessenek. Természetesen csak azt né kívánják megint, hogy Isten nevében. Fájdalmas volt nekünk olyan kijelentéseiket hallani, mint amelyek tegnap is elhangzottak, talán meggondolatlanul, arra vonatkozóan, hogy a tanítók úgyis túl vannak fizetve. (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Ki mondta?) Kon-' dor képviselőtársam. Lehet, hogy nem így akarta magát kifejezni, de sokan így értették. T. Nemzetgyűlés! A mikor a szaktanítók képzését sürgetem, egyúttal figyelmeztetnem kell a kultuszkormányzatot arra, hogy sajná­latos eseménynek vagyunk tanúi a falvakon. Amikor . bevezettük az általános iskolát, — amelynek nagyon örvendünk valamennyien minden néptanító — az a folyamat állt elő, hogy a szakosítás révén a legtöbben azért siet­nek min'4 hamarabb elvégezni a megfelelő szak tanfolyamait, hogy szabadulhassanak a falvakból, a kisebb falvakból vagy tanyákból. Ez nagyon hátrányos, nagyon káros folyamat. Ezt taiár előre meg kellene akadályozni azzal, hogy valahogy jutalmazni kellene azokat a tanítókat, akik hajlandók régi helyükön to­vábbra is ott maradni, ha ezt a szakképesítést elsajátítják majd. Nálunk, néptanítóknál, akik­nek több gyermekük van, gyermeikieink tanít­tatása az a szent eél, amely bennünket arra kényszerít, hogy minél hamarabb igyekezfeünk a város felé vagy a város közelébe. Ha a kul­tuszkormányzati módot talál arra, hogy gyer­mekeimk taníttatásában segítségünkre legyen, akkor valamennyien — én is, aki már huszon­kettedik éve működöm abban a kicsi község­ben — szívesen tovább maradunk, feltéve, hogy leveszik rólam és rólunk azt a gondot, hogy miképpen fogjuk taníttatni középiskolában gyermekeinket. T. Nemzetgyűlés! Itt kell még rámutatnom arra, hogy milyen fontos volna, ha nemcsak szavak hangzanának el, hanem a tettek is gyor­san követnék à szavaikat, a tanácsokat. Gondo­lok itt különösképpen 1 ,a vándortanítói intéz­ményre. Én magam is tanyán kezdtem műkö­désemet, fogadalmat tettem a tanítóképzőben arra, hogy először tanyán kezdem működésemet, mert erre csak az vállalkozott eddig, akinek már nem jutott más megoldás. Annak érdeké­ben, hogy eat a kérdést is meg lehessen oldani, a knltuszfcormányzat, de főképpen a pénzügyi kormányzat tegyen lehetővé olyan javadalma­f '.st, amely elviselhetővé teszi azt az igém nagy dozatot, tmelyet nemcsak a tanyai* tanítók, hanem a vándortanítók élete is megkövetel. Főképpen talán itt lehetne legjobban jutal­mazni ezeket a kezdő tanítókat, hiszen ilyen helyekre úgyis csak kezdők mennek. Jó lenne, ha elismernék egyszer már azt, hogy a tanítói, általában a nevelői pályát nem lehet Összeha­sonlítani más szellemi pályákkal, mert a kezdő tanító már nem is kezdő. Még azt sem lehet mondani, hogy ugyanannyi munkakört kell ellátnia, mint húsz-harminc szolgálati évvel rendelkező kollégájának, mert azt kívánják tőle, hogy ő végezzen sokkltl többet, ő lásson el sokkal több munkakört, mint az idősebbek, mert azok már kifáradtak ebben. Ha ezt figyelembe­veszi a kultuszkormányzat, akkor, ezeket a ta­nítókaV — azokat is, akik vándortanítói mun­kakörben működnek — jutalmazza azzal, hogy március hó 13-án, csütörtökön, 762 magasabb fizetési osztályban kezdhessenek, mint eddig. Mindezek elmondása után, mint képviselő is, de mint néptanító is e címet örömmel elfo­gadom. (Taps-) • Elnök: Szólásra következik a 3. címhez fel. ratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Slachta Margit! Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! A 3. cím az általános iskolákról szól: (Rágó An­tal (kp): Beszéljen már a botbüntetésről is!) Elnök: Kérem a képviselő urait, ^tartózkod­jék a közbeszólástól! Slachta Margit (pk): Arról majd a kép­viselő úr lesz .szíves beszélni. Egyébként a botozást nagyban gyakorolják önök. Gratulá­lok, hogy ; ilyen emléket állít sajátmagának a nemzetgyűlés naplójában, mert jövő nemzedé­kek: fogják olvasni, hogy akkor, amikor arró] beszéltünk, hogyan neveljük az ország jövő nemzedékét, ön átvette a másik , párttagtól • papagájszerepének ,a folytatását. Gratulálok. • Az 1. címnél felszólalásomban arra mutat­tam rá, hogy a kultuszminisztérium körű 1 folyó harcnak egyik motívuma az, hogy a diktatúrára törekvő tényezők féltékenyek 'arra, akit maguknál nagyobb hatalomnak éreznek, az Úristenre. Megmondom az indokát is: (Derültség és közbeszólások a szöciáld^ma­kratapárt soraiban.) lelkiismereti gátlások nél­küli tömegeket akarnak kezükbe' kapni, ezért. akarják a tömegeket az Úristentől távolabb* vinni. Losonczy igen t. képviselőtársam tiszte­letreméltó őszinteséggel jelentette be, hogy a vallásoktatás fakultatívvá tétele a kommunis­ták részéről egy szerény és csak kezdő lépés, a folytatása majd következik. Ez kétségtelenül az lenne, hogy az egész oktatást kiveszik az egyházak kezéből és az állam hatáskörébe helyezik át. Ezt a kérdést, melyet szerénynek minősít — őszinte nyilatkozata értelmében további akciók fognak követni. A kérdést az első lépésnek mondja, pedig ez már a máso­dik. Az első lépés megtörtént tavaly január 31-én, amikor az államforma megváltoztatását szavasa meg a neimizetgyűk» (Nagy zaj és közbeszólások a szociáldemokratapásrt sorai­ban. Ugyanott egy hang: Fáj magának?) Hogyne fájna nekem, ha nem fájna, nem mon­danám. (Zaj. — Az elnök csenget) Az, hogy királyság legyünk-e vagy nem, csak az egyik kérdés volt. Ennél sokkal mélyebben járó és sokkal döntőbb indítóok az volt, hogy a szent­istváni szemlélettől, vagyis a vallásos szellem­től (Juhász István (szd): A szellemeket hagy­juk.) szakítsák el az országot .és vezessék arra az útra, amelyet Losonczy képviselőtársunk most olyan őszinteséggel előre jelez. (Az ülésr teamet megrázza a dunai jégrobbantás. — Juhász István (szd): Itt a szellem"! Csak emle­gesse a szellemeket! — Derültség.) Világos, hogy oninden irányzat hódítani akar és ne­velni akarja a jelen generáció soraiban a maga szűkreszeenciáját. Az *a generáció, amely vallásos alapon nevel, éppenágy égy meghatározott ember­tipus, egy ideál felé néz, mint ahogyan a materialista világnézet hívei is. A vallásos irányzat nevelői az ilyenféle tipusvonásokat akarják az általuk nevelt nemzedékek lelki arcán megrajzolni és kifejezésre juttatni. Elő­ször is ráállítják őket a transzcendentális alapra, azután erősen hangsúlyozzák az elv-

Next

/
Thumbnails
Contents