Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

761 A nemzetgyűlés 110. ülése 19i7. évi gondoskodni arról, hogy a még meglévő gazdasági iskolákban a, haladnivágyó, népükön igazán gyorsan segíteni akaró néptanítók oktatást nyerhessenek. Természetesen csak azt né kívánják megint, hogy Isten nevében. Fájdalmas volt nekünk olyan kijelentéseiket hallani, mint amelyek tegnap is elhangzottak, talán meggondolatlanul, arra vonatkozóan, hogy a tanítók úgyis túl vannak fizetve. (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Ki mondta?) Kon-' dor képviselőtársam. Lehet, hogy nem így akarta magát kifejezni, de sokan így értették. T. Nemzetgyűlés! A mikor a szaktanítók képzését sürgetem, egyúttal figyelmeztetnem kell a kultuszkormányzatot arra, hogy sajnálatos eseménynek vagyunk tanúi a falvakon. Amikor . bevezettük az általános iskolát, — amelynek nagyon örvendünk valamennyien minden néptanító — az a folyamat állt elő, hogy a szakosítás révén a legtöbben azért sietnek min'4 hamarabb elvégezni a megfelelő szak tanfolyamait, hogy szabadulhassanak a falvakból, a kisebb falvakból vagy tanyákból. Ez nagyon hátrányos, nagyon káros folyamat. Ezt taiár előre meg kellene akadályozni azzal, hogy valahogy jutalmazni kellene azokat a tanítókat, akik hajlandók régi helyükön továbbra is ott maradni, ha ezt a szakképesítést elsajátítják majd. Nálunk, néptanítóknál, akiknek több gyermekük van, gyermeikieink taníttatása az a szent eél, amely bennünket arra kényszerít, hogy minél hamarabb igyekezfeünk a város felé vagy a város közelébe. Ha a kultuszkormányzati módot talál arra, hogy gyermekeimk taníttatásában segítségünkre legyen, akkor valamennyien — én is, aki már huszonkettedik éve működöm abban a kicsi községben — szívesen tovább maradunk, feltéve, hogy leveszik rólam és rólunk azt a gondot, hogy miképpen fogjuk taníttatni középiskolában gyermekeinket. T. Nemzetgyűlés! Itt kell még rámutatnom arra, hogy milyen fontos volna, ha nemcsak szavak hangzanának el, hanem a tettek is gyorsan követnék à szavaikat, a tanácsokat. Gondolok itt különösképpen

1 ,a vándortanítói intézményre. Én magam is tanyán kezdtem működésemet, fogadalmat tettem a tanítóképzőben arra, hogy először tanyán kezdem működésemet, mert erre csak az vállalkozott eddig, akinek már nem jutott más megoldás. Annak érdekében, hogy eat a kérdést is meg lehessen oldani, a knltuszfcormányzat, de főképpen a pénzügyi kormányzat tegyen lehetővé olyan javadalmaf

'.st, amely elviselhetővé teszi azt az igém nagy dozatot, tmelyet nemcsak a tanyai* tanítók, hanem a vándortanítók élete is megkövetel. Főképpen talán itt lehetne legjobban jutalmazni ezeket a kezdő tanítókat, hiszen ilyen helyekre úgyis csak kezdők mennek. Jó lenne, ha elismernék egyszer már azt, hogy a tanítói, általában a nevelői pályát nem lehet Összehasonlítani más szellemi pályákkal, mert a kezdő tanító már nem is kezdő. Még azt sem lehet mondani, hogy ugyanannyi munkakört kell ellátnia, mint húsz-harminc szolgálati évvel rendelkező kollégájának, mert azt kívánják tőle, hogy ő végezzen sokkltl többet, ő lásson el sokkal több munkakört, mint az idősebbek, mert azok már kifáradtak ebben. Ha ezt figyelembeveszi a kultuszkormányzat, akkor, ezeket a tanítókaV — azokat is, akik vándortanítói munkakörben működnek — jutalmazza azzal, hogy március hó 13-án, csütörtökön, 762 magasabb fizetési osztályban kezdhessenek, mint eddig. Mindezek elmondása után, mint képviselő is, de mint néptanító is e címet örömmel elfogadom. (Taps-) • Elnök: Szólásra következik a 3. címhez fel. ratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Slachta Margit! Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! A 3. cím az általános iskolákról szól: (Rágó Antal (kp): Beszéljen már a botbüntetésről is!) Elnök: Kérem a képviselő urait, ^tartózkodjék a közbeszólástól! Slachta Margit (pk): Arról majd a képviselő úr lesz .szíves beszélni. Egyébként a botozást nagyban gyakorolják önök. Gratulálok, hogy

;

ilyen emléket állít sajátmagának a nemzetgyűlés naplójában, mert jövő nemzedékek: fogják olvasni, hogy akkor, amikor arró] beszéltünk, hogyan neveljük az ország jövő nemzedékét, ön átvette a másik , párttagtól • papagájszerepének ,a folytatását. Gratulálok. • Az 1. címnél felszólalásomban arra mutattam rá, hogy a kultuszminisztérium körű 1 folyó harcnak egyik motívuma az, hogy a diktatúrára törekvő tényezők féltékenyek 'arra, akit maguknál nagyobb hatalomnak éreznek, az Úristenre. Megmondom az indokát is: (Derültség és közbeszólások a szöciáld^makratapárt soraiban.) lelkiismereti gátlások nélküli tömegeket akarnak kezükbe' kapni, ezért. akarják a tömegeket az Úristentől távolabb* vinni. Losonczy igen t. képviselőtársam tiszteletreméltó őszinteséggel jelentette be, hogy a vallásoktatás fakultatívvá tétele a kommunisták részéről egy szerény és csak kezdő lépés, a folytatása majd következik. Ez kétségtelenül az lenne, hogy az egész oktatást kiveszik az egyházak kezéből és az állam hatáskörébe helyezik át. Ezt a kérdést, melyet szerénynek minősít — őszinte nyilatkozata értelmében további akciók fognak követni. A kérdést az első lépésnek mondja, pedig ez már a második. Az első lépés megtörtént tavaly január 31-én, amikor az államforma megváltoztatását szavasa meg a neimizetgyűk» (Nagy zaj és közbeszólások a szociáldemokratapásrt soraiban. Ugyanott egy hang: Fáj magának?) Hogyne fájna nekem, ha nem fájna, nem mondanám. (Zaj. — Az elnök csenget) Az, hogy királyság legyünk-e vagy nem, csak az egyik kérdés volt. Ennél sokkal mélyebben járó és sokkal döntőbb indítóok az volt, hogy a szentistváni szemlélettől, vagyis a vallásos szellemtől (Juhász István (szd): A szellemeket hagyjuk.) szakítsák el az országot .és vezessék arra az útra, amelyet Losonczy képviselőtársunk most olyan őszinteséggel előre jelez. (Az ülésr teamet megrázza a dunai jégrobbantás. — Juhász István (szd): Itt a szellem"! Csak emlegesse a szellemeket! — Derültség.) Világos, hogy oninden irányzat hódítani akar és nevelni akarja a jelen generáció soraiban a maga szűkreszeenciáját. Az *a generáció, amely vallásos alapon nevel, éppenágy égy meghatározott embertipus, egy ideál felé néz, mint ahogyan a materialista világnézet hívei is. A vallásos irányzat nevelői az ilyenféle tipusvonásokat akarják az általuk nevelt nemzedékek lelki arcán megrajzolni és kifejezésre juttatni. Először is ráállítják őket a transzcendentális alapra, azután erősen hangsúlyozzák az elv-