Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
759 r A nemzetgyűlés 110. ülése 1H7. évi népről' van szó! — Török Júlia (szd): Az, általános nívóról van szó! — Egy hang a kommur ni&Wapárt soraiból; Pihenjen Dánes képviselő úr, mert ki van merülve!) T. képviselőtársaim, a magyar nép kultúrája, lelki es értelmi kultúrája hallatlanul nagy. Csak ismerni kell a,magyar parasztot: melegszívű, mélykincsű, igazságszerető, jó. (Felkiáltások a szocialdemokratapárt soraiból: Ez igaz!) Ez a kultúra MPrieszol József (kp): Mégsem becsülték! — Vásáry József (m-sz): Kérdezzük meg tőlük. — Prieszol József (kp): Maga arról beszéljen, hogyan csalta meg krumplival az országolt ! Először a krumpliról beszéljen maga! — Vásáry József (msz): Már ki kell egyszer vizsgálni a múltját! j— Azf elnök csenget. — Zaij.) 67 T. Nemzetgyűlés! Én nagyon boldog vagyok, hiszen beszédem lényege és célja annak elérése volt, hogy egyetértsünk abban, hogy a magyar nép, a,magyar jó, mélykincsű, becsületes, tisztaszívű, (Az elnök csenget.) ez pedig a kultúrát jelenti, ennek következtében Faragó László képviselőtársamnak az, a megjegyzése, hogy, a magyarság 'kulitúrája rendkívül alacsony, tévedésen alapszik és néni felel meg a tényeknek. Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Bodnár János! Bodnár János (kg): T. Nemzetgyűlés! A tárca kötlségvetése' 3. címének. 2. rovata szerint tör tient gondoskodás a tanítók részére rendezendő átképző és továbbképző tanfolyamok költségeiről is. Valamennyien: egyetértünk itt abban,, hogy földműves lakosságunk korszerű gazdasági szaktudását a lebe tő legrövidebb időn belül fel kell emelnünk arra a színvonalra, amely nélkül! ma már nem gazdálkodhat sikeresen; ennél a fontos és sürgős munkánál, nem nélkülözhetik áz elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzett gazdasági szaknéptanítókat, olyan néptanítókat, akikből, sajnos, ma nagyon kevés vani Huszonegy éves néptanítói •működésem alatt neun esoipán önmagamnál tapasztaltaim fájdalmasan, hanem a tanítói szemiinárriumokon is nagyon sok néptanító tett őszinte vallomást arról, .hogy képtelenek annak a korszerű és célszerű gazdasági szakoktatásnak ellátására, amelyet már a nyolcosztályos népiskola is előirt, amire heti hat órát biztosított és az általános iskola is bizto* sit. Képtelenek a legjobb akarat mellett is azéirt, mert nem volt módjuk ezt a szakismeretet főképpen gyakorlatilag is elsajátítani. A tanítók részére eddig rendszeresített kéthónapos nyári gazdasági tanfolyamok nem feleltek imeg erre a célra. Nyári nagy melegben, idegileg fáradtan; (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: A paraszt meg arait akkor!) a tízhónapos idegölő iskolai munka után sokszor szundikálva kellett végighaUgatniok a tanfolyamokat. A gyakorlati képzés legfeljebb abból állt, hogy megtekinthették a kísérleti eredményeket, de nem látták azok előmunkálatait, főképpen nem vettek részt gyakorlatilag a termelésben, ami pedig nagyon "fontos volna. T. Nemzetgyűlés! A magyar néptanító ég a vágytól, hogy e célnak is teljesen megfelel« hessen. Ezért ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a nemzetgyűlés támogatását kérjem, amikor kérem a kultusz-kormányzatot, rendsze- i resitsen nagyon hamar, még e nyáron, de nem nyári szundikáló tanfolyamot, hanem hathónapos tanfolyamot az önként vállalkozó népmárcius hó 13-án, csütörtökön. 760 tanítók részére, akik a gazdasági szakiskolákban nemcsak elméletet tanítanának, hanem a gyakorlati munkákban is résztvehetnének, de nein egy nyáron, haneni két nyáron. Ezek a tanítók meg tudnának felelni annak a sürgős feladatnak, hogy népünk gazdasági szaktudá-' sát arra a fokra emeljék, amelyen már lennie kellene. T. Nemzetgyűlés! A magyar tanító eddig sokszor szégyenkezett falvainkban amiatt, hogy korszerűbb oktatást kellett volna adnia földművelő lakosságunknak, de erre nem volt képes. Milyen gyönyörű volna látni falyaiiikon» amikor a tanító, különösen most az általános isiklolában, ahol különórákon szintén heti hat óra vam biztosítva a gazdasági szakoktatás részére, olyan mintaszerű gazdálkodást tudna bemutatni tanítványainak, — a tanulóknak éppen abban a korában, amikor legfogékonyabb a gyermeki iéíek — amilyenre szükség van. Ha érdeklődést tudnánk kelteni a gyermekekben a fejlettebb gazdálkodás iránt, akkor nem volnának sok helyen annyira ' néptelenek a most már gyors iramban megkezdett téli gazdasági tanfolyamok. Mert vegyük már egyszer tekintetbe népünk gondolkozásmódját. Nem az elmondott szó hat a mi népünkre, hanem inkább a látott példákból hajlandó okulni. (Ugy van! TJgy van!) És ha tanátványaink előtt az ő közös munkájukkal a gyakorló területen olyan mintaszerű gazdálkodást tud bemutatni a tanító , kicsinyban, amellyel észrevétetjük véle, hogy milyen különbséget jelenthet; az, ha észszerűen, célszerűen, gazdálkodunk, akikor, ha ezek a tanulók felnőnek, ezekből lesznek a haladó gazdák. Az ilyen képesített szaktanítók gyakorlatilag is meg* tudják mutatni ezeket a munkákat a lakosságnak, ha vasárnaponként ráveszik a falu lakosságát, a termelőket arra, hogy kivonuljanak velük a határba, — mint ahogyan ezt már többször meg is kíséreltük — határjárást végezni. Ha ott azt látná a földműves ember, hogy azr a tanító nem csupán könyvekből tanulta a gazdálkodást, hanem valóban; ért is hozzá, akkor az ilyen fajta tanítóval a leggyorsabban el lehetne érnünk azt a célt, amelynefk elérésére olyan nagyon vágyunk valamennyien, hogy minél hamarább korszerűbb legyen a mezőgazdaságunk.Tudjuk azt, hogy nagyon sok gazdasági szakemberünk van állás nélkül. Vegyük figyelembe, hogy a mi népünk lelkéhez senki nem áll olyan közel, mint a néptanító. Én maganl aki földműves család gyermeke vagyak, — tizenegyen voltunk gyermekek. — taníttatásom alatt is, a nyári.szünidőben gyakorlatilag részt . kellett hogy vegyek ezekben a munkákban és sokszor sajnálattal ' állapítottam meg magamban, hogy nem vagyok képes olyan mértékben ellátni.ezt a feladatot, amilyen mértékben erre szükség van. Mi követeltük már a tanítógyüléseken, hogy létesítsenek ilyen tanfolyamokat tanítók számára, ahol nyáron vagy kora tavasztól egé szén késő őszig a termelés egész menetében elméletileg és gyakorlatilag résztvehetürik magunk is ós így a tudást elsajátítva, kiyihetjük azt a nép közé. Nem tudom miért, erre eddig nem voltak - hajlandók. Most, amikor oly sekszor hangoztatják mindenfelé» hogy erre sürgős szüfliiség van, remélem, szavam nem lesz hiábavaló és kuÜtuszkormányzatunk e tárca keretében a néptanítói tételnél talán fog tudni '
