Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
757 r Ä nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi életszintbel és rendkívül alacsony kultúrával. T. Nemzetgyűlés! Nem szeretném, ha ez ti i'aragólászlói szellem kerülne be a magyar" közszellembe, a. magyar általános iskola nevelési rendszerébe, mert histeen volt lalkalmunk hallani éppé») a kuMusEminiszter úrtól az előbbi hogy ar magyar knlitúnai — erről még beszélni fogok— ázom a fokon Ml, hogy kultúrát igen nagy mértékben tudunk exportálni külföldre s arányszámban első helyen állunk a világ államai közötltt HelyteiHefitnek tartom, hogy a szociáMemoknatöapáirtnjafe ez aiz illusztris szellemi vezéralakja) magyair parasztságunkról azt mondja, hogy rossz építésű magyar paraszti népünk van. A mi paraszti népünk évezredéig! elnyomatásai, évezredes szenvedése, idegen főurak által vailó évezredes kizsákmányolása, kirablása, idegen gáiyáteiitk hátán vaílió hordása ellenére itt állit a felszabadulási piUianatáhan a maga 5si arcával, a magiai friss energiájával, a niaga töretlen egylstzerűséigével és becsületességéveli készen arra, hogy, a munkásság kézéit meiglfogja és a magyar munkássággal közösen építse fel a miagyair demokráciáit. Erre a magyar pa; raiszitsaigra azt mondani, hogy . rossz építésű nép. úgy érzem, esnlto eítoirzítása a Jtéarvefanek, a valóságnak, ezt nem szabad bevinni a magyar köaszelleuibe, a magyar iskolákba, a m) a*gyar tanításiba. Ezt a beállítást csak azzal tudom miegmtagyarazni, hogy ft Faragó László képviselőtársaim tolem élt a magyar parasztság; körében, neli ismeri a magyar parasztságot, merít ha ismerné, tudná, hogy egy mélykiinesű, nagy leheMségekfcel rendelkező drága magyar nép/ez. Leszögeaem, hogy a magyar patraszt*slág'neím »rossz építésű magyar paraszti nép«. mert a magyar ptajrasiatlsag történelmi hivatását őseihez híven, nemzetfejnntartó bölcseséggel és keménységgel végzi a niiagiyar munkássággal és haladó értelmiséggel együttT. Nemzetgyűlés! Engedje meg Faragó László képviselőtársaim, hoigy vele szemben idézzem Gábor Andoritl, jaki a Szabadság 1947 február 17-i számában a parasztiságról írt, nehogy én, akii a parasztságért küzdöttem egy életen áit, elfogultnak! tűnjek fel vele szenibein. Gábor Andor író a következőket írta (olvassa): »Szeretem ai magyar parasztot, ifjúkorom társáítl és nevelőjét, aki egésE biztosan jobban és mélyebben hatott rám, minit hogyha parasztfiú fettem valnai Bevallom, hogy ha mint szobrásznak, a magyart kellene szoborrá szimbolizállmom, egyelőre parasztnak ábrázolnám, földmívelő pairasztnak.« T. Nemzeitgyűlés! Abban igatea van Faragó László t. képviselőtársunknak, — és ha eat bevisszük a magyar nép közszellemébe és iskoláinkba, ez helyéig — hogy a magyar ^rasztság és a magyar nén általában rendkívül alar csomy éleitlszínvonalottii áll. Ennek a multbkitn megvolt az okau A nagybirtok és nagytőke egyaránt kizsákmányolta a magyar népefo tat magy»ii* parasztot. A jelenben mindenit elkövetünk, hogy megszüinljön ez az alacsony életszínvonalli, amennyire ez a demokratikus kormányzástól és törvényhozástól! függ. Mindenesetre itt! i a vannak még kívánnivalók. Ha Fatragó László t. képviselőtársam azt akarja tudtad, hogy a mai körülmények között mi » maigviatr nép alacsony életszínvotalalának egyik oka, ajánlom, nézzen körül társadalmunkban és megtalálja az újgazdagokban, megtalálja a spp^i.ibuisokbr.n és siberekben, >akiik a dolgozó március hó 13-án, csütörtökön. 758 magyar nép kereseteitek tekintélyes részét vágják zsebre. T. Nemzetgyűlés! Nem szeretném, ha átmenne nevelési rendszerünkbe a szociáldemokratapárt vezéralakjának az az álláspontját, hogy rendkívüli alacsony ä, magyuir nép kultúrája. Ha Faragó t. képviselőtársam kultútna alatt fatet érti, hogy ate külső, tanulás útiján ránkszedett formaság, de a tudás, nincs meg kellő miértekben a, magyar nép széles rétegeiben, akkor — ez civilizáció, ez nem kultúra — ebben igaza van. A miagyar parasztság és a magyar nép millióinak mérhetetlen kizsákmányolása! valóban lehetetlenné telttte, hogy kívülről magára rakjon olyan formákat, amelyekéit csak tanulás általi lehet megszerezni. (Gyurkovits Károly (sízd): Nem. tanulhatott, rabszolga volt! — Mónus Illésné (szd): Szóval megértette m képviselő úr, megás ideáll vetex polemizálni0 A kultúra) azonban nem azonos a civilizációval, a civilizáció csak előcsarnoka a kultúrának, aj kultúra az elmében és a szívben van. Márpedig aki ismeri a magyar paraseteág millióit, aki ismeri iái magyatrt., nem a honszerelmest, nem a vázul ost, inem a turuloist, nem azokat, akik a hiadfniincas években és a negyvenes évek elején itt magyarabbafc voltak a imagyjatrnál, akik veríték ai mellüket azért, hogy a magyarságról eltereljék a figyelmet, az tudja, hogy a tmagyiatr kultúrnépElnök: A képviselő űr az általános iskolához kért szól Méltóztassék a tárggyal foglalkozni, merit ez nem általános: vita. (Prieszol József (kp): Kellett ez magának 1 ?) A képviselő úrtól, ha így folytatja, meg fogom vonni a szóiti (Vásáry István (msz): Arról beszél, hogy milyennek akarja' az általános iskolát!) Dénes István (pk)': ' T. Nemzetgyűlés J A , magyar általános iskolák szelleméről beszélek. Én arról beszélek, hogy szeretném, ha tisztáznék ezt a kérdést és szeretném azt, ha általános nevelésünkbe, iskoIánkba sem kerülne be az a szellem, amely azlfc állítja a magyar kultúráról, a magyar nép kultúrájáról, hogy itt egy rendikivül alacsony kultúrájú magyar népről van szó. Ha mi, a mi képviselőink és vezető embereink azt állítják a magyar kultúráról, a. magyar nép kultúrájáról, hogy az rendkívül alacsony nívón álló kultúra, kérdem, mit várhatunk akkor ellenségeinktől, mit várhatunk a külföldiektől, ha mi saját fészkünkbe piszkítunk? (Mozgás. — Pásztor Imre (szd): Ezt tendenciózusan állítja itt be!) Ha azt állítja valaki, egy nemzetgyűlési képviselő, hogy a magyar népnek rendkívül alacsony _ kultúrája van, mi egyébnek nevezhető ez, mint annak, aminek én neveztem'? (Prieszol József (kp): A régi urak gazemberségének kellene nevezni, csak úgy látszik, nem akarja megmondani!) Ázt kell tanítani az általános' iskolákban, • hogy igenis rendkívül nehéz helyzetben voltunk a múltban. A XVI. századig idegen egyházak, idegen főurak « valóban lehetetlenné tették azt, hogy itt egy magyar kultúra megindulhasson és kifejlődhessék, a XVI. századtól kezdve pedig fokról-fokra harctér-ország, kizsákmányolt ország voltunk, idegen főurak zsákmányéhsége fojtogatta a magyart, mégis a XVI. századtól kezdve elindult a magyar kultúra fejlődése, a XVIII. és XIX. században pedig elérkeztünk az Eötvösökig, a Széchenyiekig, a Petőfikig, a Kossuthokig és a többiekig, kitermeltünk egy olyan kultúrát, ame- lyet a világ is megcsodált. (Zafa szociáld&mokratopárt soraiban, — Fischer József (sted): A 48*
