Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
731 r A nemzetgyűlés 110. ülése 19&7. évi gyem az ügyeket legjobb tudásom és becsületem szerint. Én ilyen módon és ily ein feltételek vállaltam ezt a feladatot. Hamarosan rá, kellett azonban jönnöm, (Hegymegi Kiss Pál (mez): ügy van!) hogy különösen a változásnak, az átalakulásnak' ilyen hullámverésü idejében* amilyenben élünk, a szakminiszterség legfeljebb fikció lehet csak, (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ugy van!) mert a miniszterség eminensen politikai jellegű megbízás. (Slachta Margit (pk): Sajnos!) Készben ennek a felismerésnek vontam le a következményét akkor, amikor a nekem adott megtisztelő megbízást visszaadtam s lemondásom után, amelynek elintézése hibámion kívül húzódik már ilyen hosszú ideje, valóban csak administrative vezetem a minisztérium ügyeit. (Egy hang a szabadságpártról': Fájlaljuk! — Lévay Zoltán (msz): Jószándékú ezakembeír volt!) Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, engedje meg nekem, hogy a vitában elhangzottaknak csak egy részével foglalkozzam, a kibontakozott politikai vitában ne foglaljak állást és kizárólag adminisztratív, szakmai természetű felvilágosításokat, helyreigazításokat adjak. (Helyeslés! — Halljuk! Halljwk!) T. Nemzetgyűlés! A kultusztárca költségvetése — ezt készítői tudták legjobban — természetesen átmeneti jellegű. Három összetevő eredményeképpen jött létre. Mindenekelőtt meg kellett óvnunk a magyar közművelődés meglehetősen szétzilált és leromlott állagát. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a kor valóban gyökeres, alapos reformokat kíván, de figyelemmel kellett lennünk arra is, hogy egy szegény és kifosztott ország szûlktreszabott költségvetésének keretein "belül kell megoldanunk mindezeket a feladatokat. Az állagot meig kellett óvnunk. Ez maga iszonyú költséget jelentett s már az inflációs idők költségvetésének legnagyobb részét ez .emésztette fel. Az iskolaépületek és közművelődési intézményeink szenvedtek az elmúlt szörnyűségekben legtöbbet, eze&et kel-lett tehát legalább olyan mértékig helyreállítanunk, hogy a közművelődés, a köznevelés munkája újra megkezdődhessék. De ezentúl rendeznünk kellett közművelődésünk személyi dolgait is. Ki kellett selejteznünk azokat a személyeket, akik autidemokra-, tilkíus magatartásukkal, népellenes viselkedésükkel méltatlanokká váltak arra, hogy a magyar közművelődésben helyet foglaljanak. Azokat is, akik megmaradtak ennek a munkának a körén belül» új vezetés alá kellett rendelnünk, sőt gondoskodnunk kellett arról, hogy a hosszú évtizedeik hibás nevelése és befolyása alatt állók megfelelő doniokratikus szellömű átképzésben, illetőleg továbbképzésben részesüljenek. Mindez rendkívüli költséget, fáradságot, erőfeszítést kívánt. Minderről csak azért akarok megemlékezni, hogy egy pillanatra felidézzem annak a láthatatlan, kirakatba nem állítható roppant mun- J ' kának legalább az emlékét, amelyet a magyar jköanevelés (emberei, közkatonái, vezetői lés szervezői az elmúlt másfél éA^ben becsülettel elvégeztek. (Taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) De természetes az, hogy alapos gondunk tárgya volt az elodázhatatlan reformok munkájának a megkezdése is. Ezeket a reformokat komolyan előkészítve óhajtottuk megoldani. Egy részük megindult, kibontakozóban, kifejmárcius hó ÍH-án, csütörtökön. 732 lődésben van. — ezekről később fogok beszélni — másrészük! előkészítés alatt, sőt befejezés előtt áll és remélem, hogy utódom le fogja arathatni — szívesen átengedem neki — lazfakat a babérokat, amelyeket ezeknek a jól, alaposan megfontoltan előkészített reformoknak a megvalósítása már az ő minisztersége számára jelent (Vásáry József (msz) (gúnyosan): A rádiót már rendíbehozta! Majd rendbehozza a kultuszminisztériumot is !) 6l Természetes, hogy ez a munka a központi igazgatásnak igen nagymérvű igénybevételét jelentette. Ez az egyik oka többek között annak is, amit egyitki képviselő úr szóvátett, hogy az igazgatási költségekre aránylag nagy tételek vannak felvéve a költségvetésben. A másik ok az, hogy ezeken # rovatokon sok olyan tétel is szerepel, amely külön tételben elhelyezhető nem volt. Csak egy példát említek. A népi kollégiumok számára engedélyezett és megszervezett 620 állás például az igazgatási költségek egyik rovatán van elhelyezve, minthogy (költségve téistechnikai okokból másutt elhelyezhető nem volt. Hangsúlyozni kívánom itt, hogy a kultuszminisztérium átlátszó minisztérium, mindenki számára minden részletében megtekinthető. Ahogyan az én íróasztalom fiókjai sincsenek be zárva, — bárki megnézheti, mit tartok bennük — éppenúgy a minisztériumom minden aktája bárki illetékes részéről megtekinthető s minden fillérről pontos elszámolást kaphat kézhez bárki bármikor, (Taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) De hadd térjek át azoknak az új igényeknek a kérdésére, amelyek taz új' Magyarország felépítésével kapcsolatban a kultusztárca vezetőségének irányában valóban felmerültek. Ezek az igények természetesen igen nagyok, igen széleskörűek s igen nagy anyagi alátámasztást kívánnak. Mi csodálatosan szép terveket tudnánk kidolgozni, ki is dolgoztunk szép terveket, sajnos azonban, a valóság megtaníttatta velünk, hogy minden szép tervnek alapja az anyagi alátámasztás. Anyagi erők nélkül a legszebb terv is papirostervi marad, (Ternay István (msz): Ugy van!) kirakatba állítható, a népnek, a hozzá nem értőknek ragyogóan tálalható terv, amely azonban lényegében pengő lant és csengő cimbalom. Arra igyekeztünk tehát, hogy azoikl a reformok, amelyeket elindítunk, : úgy induljanak el, hogy legalább is a maradandóság reményével és igényével induljanak(Ternay István (msz): Kevés pénzt verekedett ki a miniszter úr!) , Amint említettem, az állag megóvása is igen fontos feladatok elé állított bennünket. Többek között mindjárt felmerült az egyházak kérdése. (Ternay István (msz): Halljuk!) Az egyházak lemondtak: nagybirtlökaikról, (Feh kiáltások a kommunistapár't somiban: Nem mondtak le! Tévedés! Elvették tőlük!) tehát jövedelmük nagy részéről. (Ternay István (msz): Jó szívvel tették!) Ha nehéz szívvel mondtak is le, de lemondtak. Tehát az egyházaktól elvettek birtokaikat, viszont az a magyar demokratikus kormány, amely elvette «« egyházaktól a birtokot, szavát iadta arra, hogy ezekért a jövedelmekért bizonyos ellenszolgáltatást fog adni az egyházaknak. Engem, mint a demokrácia miniszterét, a demiokriálcia kormányának adott szavaj, a demokrácia törvényei, törvény erejű rendeletei köteleznek. (He-