Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
733 f A nemzetgyűlés HO. ülése 1947. év lyeslésés taps <t kisgazdapárt és ú szabadsávpárt soraiban, •• — Vásáry József (msz):- Bár mindenki így gondolkoznék! — Némethy Jenő (máz): Veres Péter is! — Vásáry József (msz): O máskép beszélt a Szabad Szóban, vagy nem tudom miben, amikor a faji gőgről beszélt. — Az elnök csenget. — Vásáry József (msz) : Még MilotayvaP m jóban volt! —Felkiáltások a szabadságpárt soraiban a szociáldemokrata- és. kommunistapárt felé: Erre nem tapsolnak!) 62 Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, az egyházaknak jutó juttatások összegét legalább isi kétfelé kell választanunk. Az egyik csoportba! tartoznak azok az összegek, amelyeket az egyházi iskolák ^támogatására fordítottunk. A magyar demokrácia, nem változtatta meg, elismerte az egyházaknak azt a jogát, hogy iskolákat tartsanak fenn. 'Gondosabban fogalmazva: a magyar demokrácia nem államosította az egyházi iskolákat; ennek következtében ezeket aiz iskolákat, amelyek igen nagy mértékben támogatás nélkül maradtak, karbantartani, jó színvonalon tartani eminens állami kultúrpolitikai kötelesség, (Élénk helyeslés a szabadságpárt soraiban.) egyszerűen azon oknál fogva, mert hiszen ezek az iskolák nagy részükben éppen a parasztság iskolái, a vidék iskolái, annak a) népnek iskolái, amelynek kulturális felemelés© mindnyájunk szívügye,, mindnyáűúnk égető kötelessége. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban. — Ternay István (msz) a túloldal felé: Miért "nem. tapsolnak! A nép iskoláiról van szó! —- Vásáry István (msz): Csak az antiszemita jelszavaknak tapsolnak! — Justus Pál (szd): Ez megint hazugság! — Ternay István (msz): Dávid János! Dávid János! Kizárják Dávid Jánosit? — Justus Pál (szd): Jobb szocialista, mint amilyen demokrata ön! — Lévay Zoltán (msz): Még a folyosón ás azt mondják, hogy zsidó vagyok! Pedig tudja a képviselő úr, hogy nem 1 igaz! — Zaj.) \ Amikor ezeket az összegeket megállapítottuk, akkor — amint erre egyik képviselő úr rá is mutatott — számításba vettük már azt a társadalmi segítséget is, aimelyet az egyháJzak hívei a maguk iskoláinak fenntartására ínég latba, vethettek és mozgósíthattak. Egy felekezeti iskola osztályánál eső állami juttatás lényegesen kisebb — a feliénél valamivel kisebb — mint az ugyanolyan állami iskolának a juttatása. Az összeg másik nesze, amely az egyházak adminisztrációs költségiednek finanszírozására fordíttatott, . minisztertanácsi határozatok éis kormányrendeletek alapján alakult ki. Erre vonatkozólag már ismertettem álláspontomat. Az erre a célra kiszabott 38 millió —- minthogy sikerült pontos statisztikai adattok .alapján hi; zonyös megtakarításokat elérnünk — voltaképpen 28 millióra csökkent » az ilyen módon adódó 10 milliót az erősen háttérbe szorult felsőoktatás, egyetemi! és főiskolai oktatás etrősebb alimentálására fordítottuk. (Ternay István (msz): Nagyon helyes!) A reform első és legfontosabb teendője a magyar tömegnevelés komoly előbbre vitele, nívójának komoly emelése. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Ez az, a terület, amely Magyarországon a legelhanyagoltabb. (Ternay István (msz): Ügy van!) Történtek ugyan Eötvös József \részéről és azutáni is komoly» eredményes, száanbarjöihető kísérletek arra, hogy a magyar niépöktatás színvonalát emeljék, de már évtizedekkel ezelőtt is minden hozzáértő embernek — tehát nemcsak politikai március hó 13-án, csütörtökön. 734 demagógoknak — azt kellett megállapítaniok, hogy valóban van a magyar köznevelésben már az elemi iskolánál kezdődoleg bizonyos osztálytagozódás, bizonyos igazságtalansaig a szellemi javak elosztásánál. (Ternay István (msz): Már az óvodánál is!) Ezen minden körülmények között gyökeresen változtatni kelleti (Ternay István (msz): Ügy van!) Ezt a célt. szolgálja elsősoirbain az általános iskola, amelynek részleteit, azt hiszem, eléggé megvitatta a t. _ Nemzetgyűlés és eléggé ismerik a t. képviselő urak ahhoz, hogy nekem erről túlságosan sok részletet! ne kelljen elmondanom. Az elv, amely bennünket vezetett és vezet, az volt» hogy Magyarországon valóban mindenki egyforma, értékű és minőségű oktatást kaphasson ingyen (Taps a szabadságpárton.) s ezt meg is kapja; szóval nemcsak a művelődés' jogát kívántuk biztosítani mindenki számálra egyformán, hanem kötelességünk ennek a • művelődésnek lehetőségét is biztosítani. (Ternay István (msz) : Születésre, vagyonra való tekintet nélkül! — Lévay Zoltán (msz): És pártra való tekinteti nélkül!) Itt az a súlyos probléma, hogy ess — természetszerűleg — papiroson, gyorsan előkészített tervvel tetszetősen megoldható, a gyakorlatban azonban sajnos, csupán-éveík, sőt -évtizedek nehéz és fáradságos munkájánaik eredményeképpen valósítható meg, (Ternay István (msz): Ügy van!) egyszerűen azért* — erre még részletesen ki fogok térni — mert nincs elég iskolaépület, nincs megfelelő minőségű iskolaszervezet és így tovább és így tovább. Mondom, a problémákra! vissza, fogok még térni. Az általános iskolát mint keretintézményt azonban valóban elindítottuk a magiai útján és ez azi intézmény a maigia fejlődési lehetőségei szerint valóban szépen ki is bontakozott A másik lényeges alkotása a tömegnevelés reformpolitikájának a dolgozók iskolái, (Ternay István (msz): Ugy van!) amelyek azt a társadalmi, történelmi igazságtalanságot vannak hivatva jóvátenni, hogy azok, akik anyagi, társadalma foglalkozásbeli okokból elestek a művelődés »lehetőségeitől, most — érett ésszel, kész emberként^ — gyorsabban, összevont tanmenetekikel pótolhassák ezt a mulasztást. (Ternay István (msz): Helyes!) Ez is keretinitézanéuy, amely igen szép és komoly eredményekkel dolgozik. Meg kell mondanom» hogy személyes ellenőrző körutaimon számtalanszor tapasztaltam a munkások és a párasa, tok között, hogy a dolgozók iskoláinak munkateljesítménye lényegesen jobb a gyermekek számára való általános oktató munka ^teljesítményénél. Ez érthető is, hiszen azok, akik a dolgozók iskolájába iratkoznak be, nagyrészt valóban a tanulás vágyától, a továbbművelődés szenvedélyétől fűtve iratkoznak be. (Ternay István (msz): Dávid Jánosnak mi a véleménye 1 ?) A harmadik lényeges szempontja ennek az új közoktatási szerkezetnek az, hogy megsziin : tétjük a régi köznevelés zsákutcáit. A régi köznevelésben voltak olyan iskolatípusok, amelyek zsákutcába vezettek és amelyekből egy másik típusba való áttérés csak igen nagy időveszteséggel és erőfeszítéssel, igeni f nagy munkateljesítmény árán volt megvalósítható. Máris rendkívül megkönnyítettük az egyes iskolatípusokból más iskolatípusokba való áttérést (Ternay István (msz): fagyon helyes!)
