Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

50 À nemzetgyűlés 10%. ülése 1947. ban akkor döbbentünk rá erre, amikor a vasutat, «annak nagyrészét > elvesztettük a fasiszta pusztítások következtében. Mindenki emlékezhetik rá, hogyan vitték el a magyarság százezreit a mi vasutainkon, köztük a nemzet virágát, ,az ifjúságot is; továbbá hogyan vitték el gabonánkat, állatainkat, gépeinket, gyári és más felszereléseinket, majd végül elhurcolták magát a vasutat is. illetve annak gördülő anyagát. Arra is emlékezünk, hogy amikor megkezdődött az újjáépítés, s a munkásság hozzáfogott a gyárak rendbeho^ásához, azonnal jelentkezett a szükséglet nyersanyagban, szénben és .más egyéb dolgokban. Nagy probléma volt az, hogy ezek az anyagok hogyan jussanak el a helyükre. Tudjuk nagyon jól, hogy a bányászok hiába bányászták volna a szenet, ugyanúgy hiába folyt volna az ipari termelés, ha nem lettek volna szállítóeszközeink. A komoly nagyipari gócpontok sorsa, fejlődése' 'függött attól, hogy mi lesz a vasútunkkal; ugyanúgy a munkásság százezreinek a kenyere függött ettől. Mint ahogy Marosán elvtársam és képviselőtársam is mondotta, döntő hatással volt a vasút helyzete az akkori közellátásra is. Fontos volt, hogy az akkor l szűkösen lévő élelmiszerek eljuthassanak a bányákba, a városokba, az ipartelepekre. Pontosan emlékszem rá, hogy 1945 telén, januárban vagy februárban,- amikor a szentesi és az orosházi parasztok meghallották a hírét annak, hogy a diósgyőri munkásság éhezik,, gyűjtésbe kezdtek, de sajnos, az ott összegyűjtött, a parasztság áldozatkészségét bizonyító élelmiszerek nem juthattak el a diósgyőri dolgozókhoz, azok továbbra is kénytelenek voltak éhezve újjáépíteni a gyárakat Reszelhetnénk arról is, hogyan volt elszakadva az ország jelentékeny része egymástól, a városok a falvaktól és tudjuk azt is, hogy a vasútnak köszönhető, hogy nem lett a nagyvárosokban komoly ehinség. Ezeket látva, pártunk rögtön felismerte a vasút döntő fontosságát és egyik legjobb erősségét, GerŐ Ernő képviselőtársamat adta oda a közlekedésügyi minisztérium élére.f Gerő Ernő miniszter úr megmozgatta- a tömegeket, megszervezte a munkát, amelyben maga is jó példával járt elő. Erről a munkáról 'ma már a magyar nép pártkülönbség nélkül legendákat beszél; ugyanúgy legendákba illő az az áldozatkészség is, amelyet a vasútépítők, a postások és a hídépítők tanúsítottak. Aki ezt meg akarja érteni, t. Nemzetgyűlés, annak legalább egyszer kellett volna látnia, hogyan dolgoztak a vasúti munkások, hídépítők vagy postások. Az előadó' képviselőtársam /számokban fejezte ki, hogy milyen mértékben pusztulnak el a vasúti műhelyeink, fűtőházaink, ha jól . emlékszem, 50 százalékot mondott. Ez Ait jelenti, hogy a vasúti munkások ezrei dolgoztak abban az időben tetőnélküli műhelyekben, sőt — tegyük hozzá — dolgoznak még ma is» mert én személyesen láttam legutóbb-, hogy ki vannak téve a nehéz tél minden viszontagságának. Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy öltözékük rongyos, hiányos, kosztjuk sem a legjobb, akkor eléggé megérthetjük, milyen áldozatokat hozna*. Ehhez a teljesítményhez csak a magyar parasztság áldozatkészsége hasonlítható. Csak a magyar parasztság hozott ilyen áldozatot a magyar demokrácia felépítéséért és megállapíthatjuk, hogy a magyar parasztság éppen ennek folytán méltó társa, évi február hó, %7-en, csütörtökön. 60 méltó szövetségese az ipari munkásságnak és a vasutasságnak. Én, aki jártam, a magyar parasztság vidékeit, láttam, hogyan szántja a rongyba csavart lábú magyar paraszt a maga kis f öldecskéjét például Zemplén megyében. De ugyanígy láttam, hogyan dolgozik az ipari munkás a gyárakban vagy vasúti műhelyekben, hiányos, rongyos öltözékben. Az idő rövidsége miatt nem beszélhetek sokat a vasúti munkásság újjáépítő küzdelmeiről, de ezek a tények úgyis közismertek és bőven le is tárgy altattak. Meg kell azonban emlékeznem a mozdonyvezetők és fűtők küzdelmeiről a rossz, alacsony kalóriájú szén miatt. Tudjuk, hogy azelőtt a mozdonyokat 4000, sőt 5000 kalóriájú szénnel táplálták, ma viszont teljesen rossz szénnel dolgoznak, amely 2500, esetleg 3000 kalóriaértéket képvisel. H

a

, hozzávesszük ehhez azt, hogy a mozdonyvezetők és fűtők saját kalóriája sincs rendben, hogy táplálkozásuk hiányos, akkor a legnagyobb elismeréssel ke>ü néznünk ezt a küzdelmet, amikor rossz táplálkozás mellett vigyáznak a rájuk bizott emberi életekre és anyagokra. Előadó képviselőtársam ismertette a biztosító berendezések 84 százalékos pusztulását, valamint• a jelzőberendezések 47 százalékos megrongálását is. Ezek a rideg számok azt jeleintik, hogy a forgalmi személyzet mai munkája, mai szolgálata sokkal nehezebb, mint volt a feliszabadulás előtt és a bérendezé-íek elpusztulása következtében az értekezési lehetőségek nagyon lecsökkentek. Balesetek mégis csak elvétve fordulnak elő és ez bizonyítja a legjobban a vasúti munkásság felelősségtudatának, fegyelmezettségének megnövekedését. A munkáspártok és legelsősorban a vasutas szakszervezeteTi: " nagy érdeme és eredményes munkájának következménye az, hogy mindezeket elmondhatjuk a vasúti dolgozókról. A vasúti munkásság mint egy nagy, öntudatos szervezett réteg és szervezett erő gyűrte le a nehézségeket és küzd ma is a demokrácia gazdasági és • politikai megerősödéséért. A szervezett és lelkes munka bizonyítéka az elért fordarövidítés is, a kocsik * helyes, céltudatos kihasználása. A fordarövidítés a forgalmi személyzet rohammunkájának eredménye és nagy mértékben növeli a csekély szánni kocsipark kihasználását, amelynek révén költség nélkül eredményt is érünk el: tőkebefektetés nélkül nagyobb 'forgalmat. Ez szintén a vasúti dolgozók öntudatának, fegyelmezettségének és szervezettségének megnövekedését bizonyítja. T. Nemzetgyűlés! Az a kérdés vetődhetik fel ezek után. hogyan értékelte a miniszter a vasúti dolgozók áldozatkészségét és munkáját. Erre a kérdésre már előadó képviselőtársam megfelelt, mondván, hogy Gerő miniszter úr soha nem hagyta elsikkadni a vasúti dolgozók érdekeit, ellenkezőleg minden alkalmat megragadott arra, hogy a vasúti dolgozók anyagi helyzetén javítson. Ezenkívül — ahogyan előttem felszólalt képviselőtársaim már említették — megvalósította a státust, a munkásságnak ezt a régi, fájó követelését, és vonatkoztatta ezt a nyugdíjasokra is. Az új besorolás foly* tán azok is előrehaladtak, akik a régi protekciós világban lemaradtak. Azok a dolgozók, akiket a régi rendszerben mellőztek, most megérdemelten előretörtek. .Munkásokból vezetők lettek, ledöntöttük a régi üzlevezetőségek .bürokratikus kínai falát és friss levegőt, •' új szellemet vittünk bele a vezetésbe. Az egy-