Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

' 679 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. vezették a kultuszminiszter urait, amikor a költségvetésbe felvette ia művészetek istápo'áséit. Legyen szabad itt néhány részletes kérelmet előterjesztenem- Tudomásom szerint 25 művészt adoptáltak, még pedig a! hatvanadik { életévüket betöltőiteket az V-, a hetvenedik életévüket betöltötteket pedig a IV. fizetési osztály illetményeinek'(megfelelően. Azt szeretném, kérni, (hogy ezeknek a kitüntetett művészeknek lehetőség szeirint ne a nyugdíjaknak megfelelő összegeket utalják ki, hanem a tényleges szolgálati illetményt folyósítsák számukra,, inert a 60^-70 éves művész mé^ akcióképességének teljességében van és munkát végez. Nem nyugdíjat kér, nem a lábát akarja Jógatni és munkátlanul élvezni ezt a fizetést, hanem komoly művészi munkát kíván folytatni. Ezenkívül tudomiáisoim van arról, hogy 50 művésznek és 30 írónak juttatnak havi 300 forintot; én azt szeretném kérni, hogy ezt az összeget emeljék fel legalább a kétszereséreEz csak előleg. Az állam ezt az összeget csak előlegként kívánja nyújtani nekik, amelyet azután az év végén műveik értékéből levon. Mi az a 300 forint ahhoz, hogy valaki zavartalanul végezhesse művészi munkáját? Még a 600 forint sem olyan borzasztóan magas összeg annak a számára, aki komolyan akar a művészettel, a tudománnyal vagy az irodalommal foglalkozni. Hiszen úgyis meg fogja téríteni ezt az összeget is az év végével munkája értékével. Igen örvendetes az a jelenség, hogy Helikon elnevezés alatt egyes városok szövetségre léptek és az állaimhoz hasonlóan szintén adoptáltak művészeket az V. fizetési osztály illetményeinek megfelelő táimogatássail. Higyjék el, az államnak és a városi közületeknek ez a meghozott áldozata nagyon jó propagandát jelent a magyar nemzet számára. Elég szomorú* hogy a művészek életbentartásához ilyen akcióra van szükség. Meg vagyok győződve arról, hogy a régi mecénások eltűnése után akadhatnának új mecénások, csakhogy ezekkel az új mecénásokkal egy kis baj van. Ezek úgy viselik gazdag s águkat, vagy jólétüket, mint a régi dámák a pirosítót, meg a rúzst. (Lévay Zoltán (msz): Az újgazdagok? — Ternay István (msz): Nem értenek hozzá!) AltaIában szeretik titokban ' tartani a vagyonukat. Amikor arról van szó, hogy adót kell fizetni, akkor borzasztóan szegények, amikor arról van szó, hogy valami tt kell juttatni a, köznelf . is, bizony nagyon . visszavonulnak. Amikor egy-egy szép képet vagy szobrot meglátnak, — teszem azt egy szép aktot — akkor esetleg hajlandók áldozatot hozni, de. szívesebben hoznák meg az áldozatot inkább a modell ért. (Derültség.) 1 Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Udvary Dezső (kg): T. Nemzetgyűlés! Beszédidőm sajnos lejárt, de engedjék meg, hogy felszólalásom végén befejezésül idézzem még egy ropogós ütemű induló szövegét: »Ha a föld Isten kalapja-, úgy hazánk bokréta - rajta.« Engedjék meg, hogy elmondjam azt a, kis gondolatot, amely ezzel kapcsolatban kialakult bennem. Ügy érzem, a Jóisten méltó haragjában ezt az Isten kalapját nagyon odavághatta a ^világűr valamelyik sarkába, mert ez a bokréta bizony nagyon szé-jjelhullott. Amikor én pártom és magam nevében a költségvetést elfogadom, úgy érzem, ennek a bokrétának legszebb virágait fogjuk a megbékélt Isten kalapja mellé tűzni, úgy a művészet, évi március hó 12-én, szerdán. 680 mint a demokrácia dicsőségére. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Pali nay Ferenc! Palinay Ferenc (msz): T. Nemzetgyűlés! A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése az általános iskolák címénél 98,701.000 forint kiadást irányzott elő, ós ez a tárca kiadási oldalának legnagyobb tétele. Jlyenformán az általános iskolák intézménye a költségvetésben is ^szentesítést nyert. Az általános iskolák intézményét s a>nnak létjogosultságát azzal indokolják, hogy ezzel egyetemes lehetőséget adunk az ország egész ifjúságainak, hogy a népiskolánál magasabbfokú többtanáros tanintézetekben elsajátíthassa az úgynevezett általános műveitség alapelemeit. Ezúttal nem kívánok azokkal a pénzügyi és tanszemélyzeti nehézségekkel foglalkozni, amelyek ennek a célnak a kielégítő megoldását Szinte lehetetlenné teszik. Nelm foglalkozom ezekkel a nehézségekkel azért, mert magam is azon a meggyőződésen vagyok, hogy a demokráciában minden gyermeknek meg.kell adni az általános műveltség elsajátításának lehetőségét, Ha még egyelőre leküzdhetetlen nehézségekkel küzdünk is, ez mindenesetre olyan íeiszimény, amely, felé törekednünk kell és hiszem, hogy belátható időn belül megvalósítható is lesz. Az én ellenvetésem másirányú. - Az általános iskola egyik célja az, hogy 14 éves korig minden gyermek egységes típusú iskolázást és nevelést kapjon és ezáltal elkerüljük annak a kasztszellemnefc, annak a felsőbbrendűségi érzésnek a kialakulását, amelyet a régi"- típusú középiskolák neveltek tanulóikba. Ez így igen szépen hangzik, de vájjon szükség van-e arra, hogy megfosszuk azokat, akiket a Gondviselés nagyobb értelmi képességekkel áldott meg, a tehetségüknek megfelelő továbbképzés lehetőségétől csak azért, hogy ,esetleg a társadalmi különbségek keletkezését elkerüljük; illetőleg nem lehet-e ezen társadalmi különbségek káros hatását célravezetőbb módon semlegesíteni? Isten őrizze társadalmunkat az un if ormi» zálódás téveszméjétől! A demokrácia feladata nem lehet a teljes társadalmi egyenlőség megvalósítása, hanem az egyenlő társadalmi lehetőségek biztosítása, örök hibánk nekünk magyaroknak, hogy ha egyszer valami újat elhatároztunk, akkor pápábbak akarunk lenni a pápánál. Az angolszász országokban tudomásom szerint nincs általános iskola, és nem hiszem, hogy van egy is a nyugati és a tengerentúli demokratikus országok között, abol ilyesmit bevezettek volna. Az angolszászoknál éppen az ellenkezője dívik és nem lehet azt mondani, hogy az an* golszász társadalmak enneki kárát vallották volna. A híres kollégiumok, az úgynevezett public sehool-ok, — Eton, Harrow és a többi — kifejezetten a felsőbb társadalmi rétegek gyermekeinek nevelésére szolgál. Ez a nevelés azonban ereket az ifjakat nem teszi érzéketlenné a társadalmi kérdések iránt. Bizonyság erre Mr. Attlee, a Labour Party vezére, aki szintén public school-ember. Es ő nem az egyetlen•! De tévedés ne essék, a public school-okról nem azért em ékezem meg, mintha én híve lennék az osztály jellegű iskolázásnak vagy a sznobokká nevelésnek.