Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

681 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. évi március hó 12-én, szerdán. De térjünk vissza a hazai viszonyok tár- { gyalására. (Halljuk!) Ha volt is kasztszellein ;a régi típusú középiskolában, annak oka abíban rejlett, hogy ezekben az iskolákban — -ahogy kellett volna — nem a nagyobb értelmi képességekkel megáldott gyermekek tanulták, ihanem főként olyan gyermekek, akiknek szülei vállalták az iskoláztatás költségeit és akik mindenáron »úriembert«, »karpaszományost« akartak gyermekükből nevelni, tanulásra szorítván a gyengébb képességű gyermekeket is. Ennek a.helytelen magatartásnak megszüntetéséhez azonban nem lett volna szükség az általános iskola bevezetésére. Szükség lett volna a közszellem megváltoztatására, a nem értelmiségi pályák nagyobb megbecsülésére és megbecsülteííiésére, a középiskolákba való felvételnél pedíiig olyan szigorú szelekció bevezetésére, amely osztály különbségre való tekintet nélkül, csak a gyermek tehetségét vette volna figyelembe: (Helyeslés.) Viszont intézményesen kellett volna biztosítani azt, hogy a tehetséges gyermekek — bármelyik társadalmi rétegből, származtak légyen is — középiskolákba kerüljenek. Ez teljesen elegendő lett volna a középiskolák osz,tályjeIlegének megszüntetésére és »ezekután már a középiskolai nevelés feladata leüt volna annak megakadályozása, hogy a gyermekekben magasabb képzettségük hamis felsőbbrendű érzést ne ébresszen, ehelyett kifejlessze bennük a szolgálat szellemét, azt a hivatástudatot, hogy a jobb tehetség és a magasabb képzettség nagyobb felelősséget és szigorúbb elkötelezett jelent a nemzet és a társadalom iránt. T Nemzetgyűlés! Helyes az- általános iskolával megvalósítani szándékolt az a törekvés, hogy az általános műveltség alapelemeit minél több gyermek számára tegyük elérhetővé, és ezáltal az átlagos színvonalat növeljük, de helytelen az, hogy az átlagon felüli képességűeket mesterségesen az átlagos színvonalon kívánják visszatartani. Éppen ezért már azt is helytelenítem, hogy tehetségre való tekintet, néikül minden gyermek egyformáin halt-tíz éves koráig, négy éven át tartozik az elemi népiskola első négy osztályát végezni. Az én. időmben a népiskola főfeladata az volt, hogy a gyermekeket írni, olvasni és a 'négy számtani alapműveletre megtamítsa. A többi tanulmány csak a tanulmányi idő kitöltésére szolgált. Azt hiszem, ez ma is így van. Minden népiskolában vannak néhányan, akik már az első osztályban megtanulnak folyékonyan írni, olvasni és legalábbis az első két esztendőben játszva elsajátítják a négy számtani alapműveletet. Értelmetlen dolognak, felesleges, időpocsékolásnak látszik, hogy ezeket a gyermekeket még további két esztendeig a népiskola padjaiban tartjuk csak azért, mert a nagy többség csak lassabban tudja elvégezni a tanulmányi anyagot. Miként a hajókaraván menetsebessége a leglassúbb járatú hajóhoz igazodik, úgy az iskolában a tanulmányok menete a gyengébb képességű tanulókhoz igazodik. Mindig helytelenítettem iskolarendszerünkben, hogy nem volt lehetőség arra, hogy az olyan diák, aki a tananyagot rövidebb idő alatt tudná elvégezni, ezt nem tehette raesj. Ezt régebben a vaskalapos német iskolázási rendszernek tu-' lajdonítottam. (Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Annál különösebb, hogy most, amikor végkép szakítani akarunk a német mintával, még mechaniikusabbá igyekszünk változtatni •iskolai rendszerünket. (Lévay Zoltán (msz): Német minta!) Az angolszászoknál lehetővé tették azt, hogy a jobbképességű szorgalmas d'íák akár több esztendővel is megelőzze tanulmányaiban tanulótársaít. A tizenhatesztendős egyetemi hallgató egészen általános jelenség az angolszász egyetemeken. A sidneyi egyetemen egy huszonegy esztendős matematikus egyetemi katedrát kapott. Dicsérendő törekvés a műveltség általános színvonalának növelése, de ne felejtsük el, hogy az emberiség haladását elsősorban nem az átlagos képességűek és nem az átlagművelt-" seggelj rendelkezők, hanem az átlagon felüli tehetségűek és műveltségűek biztosítjáJ£. (Ügy van! Úgy van! a szabadságpárt oldalán.) Haladó szellemű társadalomban tehát igenis törődnünk kell a tehetségesek iskoláztatásával és nevelésével. Igaz, hogy az átlagonfelüli tehetségek, ha tehetségükhöz még megfelelő jellemerő is járul, hiányos iskoláztatásuk ellenére is előbb-utóbb érvényesülnek. Erre legjobb bizonyíték talán éppen ez a nemzetgyűlés, ahol bizonyára igen nagy számban vannak olyanok, akiknek nem adatott meg az alapos iskolázás és a gondos nevelés lehetősége. De; legyünk tárgyilagosak. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy Edison csak előnyét látta volna annak, ha lehetővé vált volna számára a rendszeres iskolázás és a műegyetem elvégzése. Petőfi Sándor alkotásai sem vallották volna kárát,, ha a lánglelkű költő tehetségét hivatott nevelők rendszeresen pallérozták voilha ki. (Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kiválóin müveit ember volt, hároimi nyelven kitűnően be széiltí — Hegymegi Kiss Fái (msz): Shakespeare drámáit fordította!) Az eszményi természetesen az volna, ha minden zseniális diákot megfelelő képességű, hivatott nevelő oktatna. Sajnos, ez elképzelhetetlen. (Vásáry István (msz): Viszont megírta Petőfi, hogy »Szekundába, pónállt mégis sok szamár professzorom!« — Felkiáltások; Petőfi művelt ember volt!) Én ismerem Pető'fit. Kevéstíek adatott meg, mint Nagy Sándornak, AristoKelesnek, John Stuart Millnek, hogy ugyancsak nagytehetségű édesapja nevelhesse, de mindenképp -kívánatos volna az átlagon felüli tehetségek kiemelése és különleges módszerekkel iskolai képzése. Megfelelő tanintézetekre van szükség, ahol a legkiválóbb tanerők foglalkoznának velük és ahol a hasonló képességű diákok között az egészséges versengés, nem pedig a gyengébb képességűek fékező hatása érvényesülne. A tehetségek kiválogatásánál a korszerű képességvizsgálat, a pszichotechnika nagy segítségeit« jelentene. Külön nehéz feladatot képezne a tehetséges, de rossz tanulók nevelése. Az emberiség lángelméi között nagy számmal voltak olyanok, akik ifjú korukban a nehézen nevelhető rossz tanulók közé tartoztak. Ezek egészen különleges kezelést igényelnek. Alig van olyan tehetséges rossz tanuló, akit ne lehetne kinevelni, csak megfelelő nevelőkre volna szükség. Az ilyen ideges, neurotikus gyermekek nevelőinek bizonyos - méntékig pszichiáternek is kell lenniök. T. Nemzetgyűlés!' Felszólalásom nem kiyant támadás lenni az általános iskola intézménye ellen, csupán felhívni kívántam a figyelmet arra, hogy a műveltség általános színvonalaV