Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
55 A nemzetgyűlés 102. ülése 1947. kapcsolatban- Századok leforgása alatt semmi sem történt, semmi lefelé ihájlás nem volt és ennek köszönhető az is, hogy még ma is szinte lehetetlen állapotok vannak lent, a vidék minden táján. A múlt megengedhette magának ezt, mert a múlt magyartalan volt. A Habsburg-dinasztia politikai' vonalvezetése négy évszázadon át nehezedett rá itt a magyar nemzetre. Nem volt értelme, hogy kiemelne a magyarságot és itt magyar 1 parasztkultúrát fejlesszen ki, mert a kevésszámú nagybirtokos úgyis mejsr tudta oldani^ a kérdéseket, ahhoz pedig nem volt elég szivük, hogy meglássák, hogy közben a magyarságnak idegenbe, Amerikába kellett kivándorolnia. T- Nemzetgyűlés! Ennél az útépítési politikánál még azt szeretném hangsúlyozni, — és ezt főleg a miniszter úr elé adresszálom —r hogy ez az útépítési politika most már lehetőleg alulról induljon meg, ha már századokig az ellenkezője 'történt. Ne forduljon elő ebben az útépítési politikában az, ami még: az elmúlt 25 év alatt is elszomorító módon megtörtént, hogy van a fővárosnak olyan utcája, amelyet háromszor is átköveztek tíz éy leforgása alatt. 8 ugyanakkor egy-egy aránylag nem is nagy község, amely 80-000 vagy 100-000 forintot fizetett be útépítésre a közmunkaváltsághoz hasonló címen, évszázadok alatt sem kapta meg ellenértékét, még annyit sem i kapott meg, hogy kikövezték volna az utcáját, ezek a közeégek egyáltalán nem voltak kövezve. De ha már utat nem építettek, legalább megfelelő útgyalukat, i vagy hasonlókat állítottak volna munkába, hogy ezek az éktelen utak az utolsó félévszázadban legalább valamennyire járhatókká váltak volna« Ez nem történt meg a muHban. Talán ezért is élte át a magyarság a sorsát úgy, ahogyan volt, mert talán így tudott megmaradni) valójában magyarnak, amint ezt egyik történetírónk megállapította. Most azonban a mai élet folyása következtében, amikor már órák alatt több történik, mint eddig száza lok alatt, nem lehet, hogy ez a kérdés így maradjon: Ezért aduiról'keli megindulniuk ezeknek a kérdéseknek; de nemcsak azért kell alulról megindulniuk, mert ott van a legtöbb baj és onnan indulhat ki az élet forrása, hanem azért is, — és itt térek rá a szociális szempontra — mert nagyon jól tudjuk, hogy a közteherviselésben majdnem arányosan vesszük ki mindnyájan a részünket, akik falun lakunk. Ha valaki kint lakik, például a bugaci pusztán, vagy valahol a Hortobágy külső részén, vagy még azon is túl, a kataszteri tisztajövedelme ugyanolyan föld után körülbelül ugyanannyi és ugyananynyit fizet, mint amennyit Budapesttől 10—20 Vagy 50 kilométerre fizetnek. Nem ' közömbös számunkra, hogy lent a vidéken egyáltalán nem tudják eladni a termékeiket, s a teheneket meddőre nevelik, mert hiszen egyáltalán nem érdemes tejtermeléssel foglalkozni, s iparról, amely a mezőgazdaság nyersanyagát felhasználná, még csak szó sem lehet. A magam részéről egyáltalán nem tudom helyeselni az ilyenfajta közteherviselést, ahol •a. falu aránylagoson veszi ki rélzét a terhekből, viszont értékeket a maga számára egyáltalán nem kap. Valamikor, még a húszas évek táján volt a szociáldemokrata pártnak egy tervezete ezzel kapcsolatban : a telekértékado bevezetése. Pillanatnyilag nem lehet megtenni, hogy minden kérdést megragadjunk; ez lehetetlenség. ' De ha már ez nem történhetik aaeg, évi február hó 27-én, csütörtökön. 56 és nem hozhatunk létre átfogó, az igazság/iak megfelelő, közteherviselési módozatot, akkor legalább azt feltétlenül meg keli tenni, hogy úgy indítsuk meg a kérdéseket; hogy most már azokon segítsünk legelsősorban, akik pillanatnyilag nem tudnak a termelésbe, illetőleg az értékesítésbe megfelelően bekapcsolódni.. Ez nemcsak országos vonatkozásban probléma; megvan ez a vármegyékben is. Mindig úgy szokott lenni a régi jó időkben is, és sajnos, még most is előfoirtdíul, — ezért a miniszter úrnak erre vigyázni kell —i hogy az egyes vármegyék központjaiban olyan vonzóerő alakul ki, hogy annak körzetében épülnek gyárak, gimnáziumok, gazdasági szakiskólák, az utak s'i?ciíal modernebbek, az egészségügyi intézmények sokkal tökéletesebben ki vannak építve; a peri fér'ákon lévő területeken, a vármegyék • külső részein pedig még csak összekötő a iákkal és egyebekkel sincsenek ellátva, nem is beszélve a széleskörű tanyavilágról, ahol még most is olajos mécsessel világítanak az emberek, ahol nem ismerik a kultúra fogalmát és ahol egészségházról, kultúrházról, gazdasági könyvtárakról beszélni idegen fogalmat jelent. Ez a nép úgy él,,abban a formájában, ahogyan majdnem századokkal ezelőtt é't. Az előbb már említettem, hogy megengedhetnők ^magunknak ezt a luxust, ha a század dübörgő szekere nem olyan mértékben rohanna. De ha nem tudunk megfelelően belekapcsolódni a rohanásába, akkor mel T ésodródunk, ez ped : ig tragédiát; jelent számunkra. Magyarország, akárhogy tagadjuk is, mégis csak jórészben mezőgazdasági állam. Mint mezőgazdasági államot is lehet iparosítani, a nyersanya gait fel lehet dolgozni és szinte helyben mef lehet oüdani sok ilyenfajta kérdést- Ha azonban nem lesz m&g az úthálózat, ha nem épülnek ki sorozatosan a tanyaközpontok és nem épül kii sorozatosan minden olyan kis központ, amire vonatkozóan sajnos még a földreform terén sem mindenhol történt megfelelő lépés, p sokszor az emberek maguk rombolták le ezeket — s ha ezeket a gócokat nem építjük ki, akkor nem szedhetjük össze órák alatt a tejet, nem dolgozhatunk és nem szervezhetjük mfiff a hússertések megfelelő értékesítését, stb-, akkor pedig végünk van. De annál inkább végünk van,^ mert Magyarországnak különösképpen a tiszántúli része szikestalajú föld. Az apromagvak termelésével kapcsolatban azt látjuk, hogy századokon keresztül nem tudtunk holdankint 6—8 métermázsánál továbbjutni. A mai modern eszközök segítségévei már 15—20 métermázsa búzát termelnek egy katasztrális holdon. Ha tehát a hortobágyi, tiszántúli, szolnok- vaf y békésvármegyei szikeken élő embereket ebben az életformában hagyjuk, akkor végük vanösztönösen megérezte mar ez a nép, hogy tovább kell haladnia, hogy nem lehet a szem'.' termelésnél maradnia. Az államnak most már segítségére kell jönnie utakkal, szövetkezetekkel és egyéb támogatással s akkor az a nép ösztönösen meg fogja érezni az idők szavát, amely nagyon jó tanítómester lesz számára, ha segítőkezet nyújt feléje az állam, és akkor idejében nekifog a szikes területek megjavításának. Már külföldi ajánlatok vannak arra, hogy katasztrális holdanként körülbelül 1000—1100 forintért megjavítják összes szikes területeinket, sőt már folynak is ilyen munkálatok. Hatnyolc év leforgása alatt így el tudjuk tüntetni összes szikes területeinket és megint meg tu-dunk indítani egy hatalmas méretű pillangós
