Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

51 A nemzetgyűlés 102, ülése 1947. szerű színvonalon van, és ezért van, hogy a már régen tervezett nagy összekötő csatorna a Duna és a Tisza között még* mindig csiak terv, amelynek jelentőségét még nem is min

j denki érti át. Ezért van az, hogy egész csatornázási hálózatúink kérdése még. mindig^ nia^ gyón nehezen kerül az országépítés, az újjá" építés tervei közéAmikor a felszabadult országok parasztsága mindenütt sokkal kedvezőtlenebb körülmények között is megteremtette,' kiépítette 1a

1 maïa^ terményeinek szállítására a saját érdekeinek megfelelő közlekedési hálózatot, a csatornázás terén pedig a korszerű mezőgazdasági műveléshez , szükséges öntözési berendezéseket, -addig nálunk azok, akik a miaigyar népnek gondját viselték és élvezték a dolgozó parasztság munkájának eredményét, nem geindoltak arrat, hogy ezen a téren is, például a közlekedési politikán keresztül visszaadjanak legalább valamit jutalmul, hálából, annak a rétegnek, amely még ma is primitív, elmaradott körülmények között kénytelen itt Magyarországon fontos mezőgazdasági problémákat megoldani. ' Mindezeket — mondom, — csak- abból a perspektívából tartottam fontosnak felemlíteni, hogy ha már odaállunk arra a mesgyére, * amely el választja az új demokratikus Magyarországot a «régi, teljesen ronibadőlt Magyarországtól, akkor arra is gondoljunk, hogy az újjáépítés valóban aiz új Magyar^ országnak felépítése legyen és ha iái régi romokat eltakarítottuk, ne feltétlenül ^ a régi terveket valósítsuk meg, a régi hálózatot építsük újjá például a közlekedés terén, hanem egy új perspektívából és a nép, tehát a bennszülött magyarság, adott esetben tehát a magyar dol

J gozó parasztság szempontjait is érvényesítsük közlekedési hálózatunk elkövetkező kiépítésében, sőt már a tervek elkészítésében is>. Mivel a miniszter úrnak tárgyilagos és szerény beszámolója a kétévi munkáról meggyőzött engem arról, hogy a miniszter úr programon jában igenis &

gy ÚJ Magyarország terve van benne, a tárca költségvetését pártom nevében a legnagyobb bizalommal elfogadom. (Taps a wayasztpárton, a szociáldemokrata- és a kommunistapártonj Elnök: Szólásra következik a feliratkozott -szónokok közül? • Hegyesi János jegyző: Nagyíván János! Nagyiván János (msz): T. Nemzetgyűlés! A közlekedés jelenlegi fejlődése a magyar adófizetők, a dolgozó nép érdeme,. Ezek nélkül nem fejlődhetett volna ide a közlekedés, csak ezeknek az erőknek összefogásával tudtunk ilyen eredményt elérni. Ez a munka megdicsérd a népet s ezen keresztül

1 magát a miniszter urat is. EH a valóság. (Ratkó Anna (ikp): Talán fordítva!) A munka, amelyet a dolgozó nép vágizett, nagyon szép eredményt mutatott fel idáig. Vannak hibák, de tudtfuk. hogy bizonyos^ körülmények közre játszanak. Azért jellemző, — hogy ehhez a költségvetéshez részletesebben hozzászóljak — hogy. sajnos, a kisemberek fizetése itt sincs aráaiyban a nagyoknak ftize

1tésével. Ez kevés, amikor a felsőbbeknek fizetése sóik kiegészítéssel meg pótlékkal jár. Ez a valóság. Tehát a fizikai munkás aránytalanul kevesebbet kap, mint amennyit megérdemelnél, Ezzel, kapcsolatban egy részletkérdésre mutatok rá. hogyan dotálják a nagyembereket. Példaképpen hozom fel, hogy a MÁV-nak havonta van Összülése, lahol a» főkörifeusok vészévi február hó 27-én, csütörtökön. 52 nek részt és itt egy-egy ülésen a jelenléti díj 225 forint. Alapjában

1 véve ez nem sok, mert egy pár . cipőnek az ára, de amikor az a vasutas vagy az a postás egy hónap alatt nem tudja ezt megkeresni, milyen aránytalan! Vagy ha összehasonlítjuk a magunk füzeteséivel, ^akkor is megvan a véleményünk róla, hogy egy jelenléti díjra 225 forintot fizetnek ki. (Vásáry József (msz): i Itt meg nyolc óráért húszat!) Jóllehet, ott nincs nyolc óra munkaidő és lehet, hogy ott két órán belül befejeződik az ülésRá kell mutatnom arra is, hogy a MÄVnáí jutalóm és segély címén 1,200.000 forint van felvéve a költségvetésbe. Hogy ezt 3d kapja, nem látja, senki. Magasállású tisztviselők kétezer forint segélyt kaptak, de hogy a kicsik kaptak-e. nem tudjuk. Rendkívüli esettekben történt 50 forint kiutalás és ez egészben csak 5000 forintot tesz ki. Láthatjuk itt is, milyen aránytalanságok vannak. Ez is mutatja, hogy a kisemberek, akik a nappali munkát sokszor éjjeli munkával is pótolják» aránytalanul gyöngébben vannak fizetve. A költségvetésben a beruházásoknál 9 millió 900.000 forint van feltüntetve a budapesti hidak éipítésére, a vidéki hidak felépítésére pedig 10,320.000 forint; tehát 420.000 forinttal van több a vadéki hidak felépítésére felvéve. Én nem sokallom azt. hogy a budapesti hidakra, 9,900.000 forint van felvéve, de roppant keveslem a vidéki hidakra felívett összei&iekefc. Rá kívánok mutatni szegedi viszonylatban a következőkre: Szegeden most van tervibe véve a híd felépítése, dte ezt a hidat a minisztérium csak úgy hajlandó felépíttetni és csak akkor ad rá kölcsönt, ha a hídépítési költségek 50%-át Szeged város» vagyis annak lakossága vállalja, Ebben az esetben, ha ezt Szeged elvállalja, a Gazdasági Főtanács folyósít, illetve véleményez f 1.2 millió forint állami kölcsönt. De kérdezetni) én» hogy ezt az áltaimi feladatot, ezt az állami terhet hogyan lehet egy város, vagy egy megyerész lakosságára ráerőszakolni, rákényszeríteni, amikor az államosítások idejét éljük, (Ügy van! Ügy van! « szabadságpárt soraiban) amikor államosításról beszélünk, amikor államosítottuk a szénbányákat, a nagyüzemeket, az energiaforrásokat, stb.l Amikor ezt tesszük, a régi fasiszta rendszert akarjuk alkalmazni, hogy most annak a városnak lakosságára hárítsuk a hidak felr építésének terhét? (Mozgás.) Szeged városa példát mutatott, mert a felszabadító seregeknek nem állt útjába, hanem átadta a várost és a hidakon kívül különösebb, nagyobb károkat nem szenvedett állami épületekben, élelmezte a felszabadító seregeket és segítő kezet nyújtott nekik. Most pedlig réárójuk ezt az állami terhet és ezt aiz államti munkát veié fizettetjük meg, minthaj ez nem az egész állam, az egész ország terhe kellene hogy legyen, Èz nem demokratikus kívánság Szeded városával szembeni, x ez nem helyes, mert nem lehet külön megterhelni azt a lakosr ságot, amikor ennek az országnak minden lakosa nyomasztó terheket visel- Különösen a termelő lakosság, amelynek helyzetére majd a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása során részletesebben ki fogok térni, nypimiasztó terhek alatt termei. Nyomasztó terhek alatt termel az egész gazdatársadalom, nemcsak az új, banem a régi gazdák is; kifosztottságukban nem bírják elérni azt a békebeli nívón álló termelést, amelyet kötelességünk minél előbb elérni. Amikor ez a helyzet, akkor