Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

41 A nemzetgyűlés*

h02. ülése 1947. évi február hó 27-én, csütörtökön. 42 lehetővé azt is. hogy ebben az országban egyáltalán stabilizációt lehetett csinálni. Aki ezt nem veszi figyelembe,-az sok mindent csak politikai szempontból nem akar meglátni, nehogy vélet

1 énül dicsérő szavakat kelljen mondania — mondjuk — egy kommunista miniszternek. En megmondom egészen őszintén, hogy ebben az országban kommunista és szocialista minisztert, a szervezett munkásságot és a jó demokratikus parasztságot kivéve, nem tudott elképzelni senki. Itt úgy beszéltek egy kommunistáról, mint aki rombol és pusztít. Nem tudom most, hogy vájjon Gerő megnyugtat ja-e azokat a politikai elemeket e két esztendő munkájának ragyogó eredményével, hogy ebben az országban kommunista és szocialista ragyogóan tud dobozni, építeni — nem a szájával, hanem cselekedeteivel és munkatársaival. öt fontos részre bontottam azt, ami a közlekedésügyi tárca lényegéhez tartozik és ezeket az eredményeket külön-külön önmagukban is meg kell dicsérni. Nagyon jól sáfárkodtak azzal la'kevés fillérrel és azzal a anuinkaerővei amely rendelkezésre állt, és így sikerű

1

1 a vasútépítés, a hajózás, a hídépítés, az utak és a postahálózat kiépítése, az autó- és általában a személy- és teherforga'om terén kiváló eredményeiket elérni. És én az egésznek a kúcsát a repülőgépjáratok megindításában látom* Ez ugyan még csak a kezdeti stádiumban van, de máris azt jelenti, hogy itt most már néni az összeesküvők szelleme él, amely szabotálni akart mindent, hanem valójában a dolgozó nép élniakarása nyilvánul meg munkájának eredményében. Ha politikailag^ és — ezért vagyok könnyű helyzetben — morálisan jellemezni akarom a régi Magyarországot, az ellenforradalmi Magyarországot' és- a mostani, demokratikus Magyarországot, akkor azt £ell mondanom, hogy a régi Magyarország a.rombolás Magyarországa volt uraival együtt, az új demokratikus Magyarország pedig az építés Magyarországa. A kettő között van még egy differencia: a régi Magyarország az úri világ Magyar- • országa volt, a demokratikus Magyarország pedig a nép Magyarországa. (Taps a szociáldemokrata és a kommunista párton. — Lévay Zoltán (msz) gúnyosan: Ezer évig csak romboltak!) ..' Amit Gerő miniszter személyével kapesolatbin el kívánok mundani, az az, hogy őt valójában úgy könyveli el az ország, legalábbis az ország dolgozó népe, — a többiek véleményével azt hiszem, nem igen kell törődnünk — mint aki nemcsak szereti a szakmáját és az országot, (Lévay Zoltán (msz): Ha mindenki ilyén volna, nem volna semmi baj! — Egy hang a szabadságpárton: A& a baj, hogy csak egy van!) hanem a rábízott feladatot is teljes mértékben elvégzi és végrehajtja munkatársaival együtt. (Lévay Zoltán (msz): Kövessék példáját!) Persze azt mondani, hogy ez mind Gerő miniszter érdeme, bizonyos mértékben túlzás volna, de ő nem is tart erre igényt; sera egy szocialistának, sem egy kommunistának nincs szüksége különleges dicséretre, dicséri maga a munka. , De nekem a miniszter mellett beszélnem kel

1 munkatársairól is, a mérnökökről, miniszteri tisztviselőkről, postásokról, vasutasokról, mindazokról, akik ott álltak Gerő miniszter mellett, hogy terveit, elgondolásait megvalósítsák és végrehajtsák. És itt el kell mondanom, hogy valóban szerecsésen választotta meg a munkatársakat és szerencsésen kapta meg azokat az erőket, (Lévay Zoltán (msz) : Például Kovács Kálmánt?)

4 akik 'biztosították ennek a ragyogó munkának az eredményét. Mint szociáldemokratának külön ki kell emelnem, hogy végtelenül büszke vagyok arra, ht'gy a 70.000 vasutasból 50.000 a szociáldemokrata párthoz tartozik (Nagyiván János (msz) : ' Majd az új választásnál meglátjuk!) és ezek a vasutasok valóban ennek a nagymultú politikai pártnak hagyományaihoz híven jól végezték el munkájukat és jó munkatársai voltak Gerő miniszter elvtársamnak. Őszintén meg kell mondanom, hogy ezek a munkások általában pártkülönbség nélkül, tehát nemcsak a vasutasok, hanem a postások is és általában a tárca körébe tartozó alkalmazottak, még egyet várnak Gerő minisztertől, (Andrássy Dániel (kg): Jobb fizetést!) és ez az, hogy gondoskodjon most már azokról, akik két évvel ezel'Vit csak bablevest és krumplilevest ettek. \ magyar demokrácia megerősítését, az fogja jelenteni, ha ezek a munkások, akár a MAV-műhelyben, akár a postánál, akár máshol azt fogják érezni, Ihogy munkájuk eredményeképpen jobb lesz a ruhájuk, erőseibb 'esz a cipőjük, melegebb^lesz a szobájuk és nem kell az éhező gyerek sírását hallgatniok otthoa. (Csíkos Sándor (kg) : Ezt a parasztság teremti elő!) • /'/'.'-• Ki kell irtani azlt a szellemet, ahogy a magyar ellenforradalom elbánt a vasutassal és a postással, amely úgy bánt ezzel a réteggel, hogy örülhettek, ha havi 40 pengőért bekerültek a vasúthoz vagy 25—30 pengőért -a postához és dolgozhattak 15 vagy 20 évig, amíg végre eljutottak egy valamennyire emberinek mondható bérhez. Ezt a szellemet, ha egyáltalán van még ilyen, ki kell irtani erről a területről, mert megítélésem szerint a postás, a vasutas és a hajózási alkalmazott és mindenki más, aki idetartozik, a magyar demokrácia egyik nagyogó pillére lesz, amelyre építeni lehet, csak ellátásukról gondoskodni kell. Amit még meg kell jegyeznem, az az, hogy társadalmi tekintélyt és súlyt^ is kell nekik adni, hogy Drózdy' képviselő úr a (nemzetgyűlésben tanuljon meg erről a rétegről legalábbis elismerően és tisztess égésen beszélni. (Helyeslés és taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Meg kell jegyeznem még a közlekedésügy problémájával kapcsolatban, hogy a vasút, a positla és a hajózás területén kívül volt még egy terület, amelyen ragyogó munka folyt és amelyen szintén a munkaerő és a vállalkozás csodája mutatkozik, ez pedig az autóforgalom kiépítése. Itt a MATEOSz-fuvarozókra gondolok, akiknek tekintélyes része szintén a szociáldemokratapárthoz tartozik. Ezek is úgy indultak el a demokratikus újjáépítés terén, hogy roncsokból csináltak kis autókat a maguk számára és így kötötték össze a falut a várossaL, a vidéket a fővárossal. Efelé a réte,sr felé is úgy forduljon Gerő mitniszrter úr, hogy _ ez a réteg érezze, hogy a magyar demokráciában a kisember védelme a döntő, a kisember min; denekfelőtt és a kisember gazdasági, politikai és morális védelme a legfontosabb ebben a» országban. Természetesen még azt is meg kell jegyeznem, hogy mindez a munjka csak azért lehetett ilyen tökéletes, mert a kommumis'tia mi* niszter a szociáldemokrata iparügyi miniszter-