Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
39 A nemzetgyűlés 102. ülése 1947. parasztság- egyáltalán mit, végzett el, mert ezt csak az tudja megérteni, aki a fosztogatást. t* rablást, a rombolást végignézte és azután végre megszabadulván ettől az őrült nagy játéktól, elkezdett dolgozni, elkezdett valamit csinálni. Nagy hiba. az, ha valaki erről elfeledkezik és így akar bírálatot mondani &gy olyan tárca lelett» amelyről valóban csak a dicséret hangiján kell megemlékezni. (Lévay Zoltán (msz): Plane, ha valaki nem volt itthon!) Az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívom arra, hogy nem illik elfeledkezni 1945-ről, ÏFL 0 ' pp !aaért nem ' mert tan ulság lesz az a Mohács a magyar nép számára, amelyet a magyar demokrácia gazdasági, közlekedési és más vonatkozásban örökölt az, ellenforradalomtól és Szálasiéktól a rombolások után. Ezen a területen az r ellenforradalom rombolása tökéletes és íniaradektalan volt. Itt azután tényleg mindazt,^ amit el lehetett végezni a rombolás terén, elvégeztek. Ebben az országban alig maradtak hidak, véletlenül maradt meg egy-két híd. Itt a saneket szabályosan felszedték, és amit nem volt idejük felszedni, azt a levegőbe repíti ték. Amit el lehetett innen vinni, azt elvitték, és itt neon maradt az égvilágon seimimi. Én az első közlekedésügyi miniszterneik mondottam Debrecenben, hogy: te valójában «gy üres kamrát kaptál, és nehéz feladatot vállalsz magadra, mivel ezt az üres kamrát kell megtölteni élettel és forgalommal. Itt valójában úgy kell kezdeni a bícálatot, ha bírálatot akar mondaná az ember, hogy kezdetben vala semmi, és ebből a semmiből kellett előteremteni valamit. Drózdy képviselő" úrnak azonban egy megjegyzése sem volt a dolgozó rétegek felé, amellyel honorálta'volna azt, ami ebben az országban, e rétegek részéről történt. Emlékezik a t.. Nemzetgyűlés arra, amikor 1945 decemberiében a jégzajlás elvitt© itt a szomszédban a pohtonhidat, amiikor nemcsak Buda és Pest szakadt el egymástól, hanem országrészek szakadtak el, és amikor élethalálharc folyt azért, hogy összekössük ezt a két városrészt, nem a két városrész miatt, hanem azért, hogy az ország szétválasztott részeit öszsze lehessen kötni. 2 El kell mondanom mást is. Nekem nagyon könnyű ezt elmondani, mert beutaztam ezt az országot a felszabadulás ota különböző közlekedési eszközökkel. Drózdy képviselőtársam; mak könnyebb volt nyilván a helyzete, mert ő nem utazott tehervagonokban, nyitott kocsikban 1945 tavaszán (Nagy Vince (msz): Hát "miben? Luxusautóban?-— Lévay Zoltán (msz): Nem pártautókon!) és nem utazott olyan közlekedési eszközökön, amelyek jellemezték ezt az országot 1945-ben. (Nay y Vince (msz) : Mással nem is utazhatott!)! Igen t. Nemzetgyűlés! Most a két esztendő munkajárói neon a bírálat, harem a dicséret hangján kell szólni, mert ha felülhetnek nemcsak a képviselő urak, hanem az egyszerű polgárok, is a közlekedési eszközökre és eljuthatnak rendeltetési helyükre', mert közlekedés van,, akkor ryugodtain mondhatom, hogy a legtermékenyebb munka, amely ebben az országbán történt, az 1946-ban történt január 1-től december 31-ig. Ha valaki meg fogja írni a magyar közlekedés, hajózás, vasút és posta\ történetét, akkor egy 'hőskölteményt isell írnia erről az esztendőről, a munkásokról, a mérnö- kökről és magáról ia vezető miniszterről, hős- '' költeményt kell írnia azokról, akik a semmiből teremtették elő ezeket a nagy eredményeket. é\ ,~tsruar hó 27-én, csütörtökön. 40 (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán.) Ém ezt azért tartom döntőnek és fontosnak, mert nemcsak Magyarországon belül nézem ezt a problémát, hanem Összehasonlítanom a könnyező államokkal, a többi európai országéval isi Jóval felette állunk ezen a téren mindenkinél ta semmiből való teremtésnek ilyen eredtményével; akármelyik ország közlekedését, vizsgáltam és néztem meg külföldön járt barátaim és eilvtársaim érdeklődése alapján, azok csak egyet tudtak mondani: ami itt történt, az csoda. De engedjék meg, hogy egyik képviselőtársaimnak elmondjam azt, hogy én csodában nem hiszek. Itt valójában történt egy csoda, csak rossz ez a szó. A munkások, a mérnökök, a dolgozó nép .erejében van ez a csoda- (Andrássy Dániel (kg): A magyar nép vitalitása ez! — Lévay Zoltán (msz): Még a hitetleneknek is kelí_ hinniök!) Ügy van, ez is pontosan hozzátartozik, képviselőtársam. A magyar mérnököt, a magyar parasztot, a magyar ipari munkást dicsérem, ebben a vonatkozásban egyetértünk, ezt értettem én alatta. (Lévay Zoltán (msz):j Vannak , még csodák! — Szemes. József (kg): A magyar élniakarás!) Az 'élniakarás kérdése olyan) ahogy egyszer ebben a nemzetgyűlésben elmondottam: 1945 januárjában az élniakarás úgy nézett ki, hogy a bunkerből kijött a szegény proliasszony, mert a gyermekekről gondoskodni kellett, kijött az ipari munkás és a mérnök és elment a gyáriba rendbehozni a dolgokat, egy csomó úr pedig, aki csak a bőrét védte ebben az országban, áprilisban jött • ki a bunkerből, amikor icár mindent rendbehoztak. (Lévay Zoltán (msz): Hát a mérnök nem úr? Az mi volt?) Ezek japán figurák voltak és egyebek. Amikor a japánok is letették a fegyvert, akkor jöttek elő ezek az urak. " . • Egy ország gazdasági és kulturális életét úgy tudom csak lemérni, ha megvizsgálom a közlekedést, és egy ország kereskedelmi hálózatát Európában csak úgy tudom pontosan összemérni, ha megnézem annak közlekedési hálózatát is. Valamit meig kell őszintén mondanom. A közlekedés újjáépítésénél van még egy fontos szempont, amely dicséretet érdemel, és ez ;az, hogy voltak városok ebben az országban, amelyekben ipari centrumok voltak, és itt az élet fenntartása az élelmiszerrel váló ellátás kérdésén is múlott, s ezekben a városokban a munkásnak, azután — mondjuk meg — a mérnöknek és a tiszt viselőnek is, 1945-ben nem adtunk semmit, csak bablevest, krumplilevest es egy darab kenyereit. így épült újjá a vasút, az ipar és más, így kellett ezeket előteremteri ezeken, a helyeken. Amikor Budapest élelmezéséről volt szó, azokban, akik Debrecenbén voltak, csak egy probléma vetődött fel, hogy Debrecen környék kén ugyan meglesz a megfelelő élelmiszer, csak hogyan kerülnek ezek föl a fővárosba, lesz-e közlekedési eszköz, amely ezeket felhozza Békéscsabáról, Hódmezővásárhelyről és Debrecenből, hogy ne pusztuljon el ez a város úgy, ahogy ezt a nyilasok szánták és kívánták. (Lévay Zoltán (msz): Éljen a névtelen batyuzó!) 3 Természetesen emellett még egy fontos szempont volt: nemcsak az élelmiszert késett felhozni a városba, hogy itt az élet és a munka folyjék, hanem a magyar ipar termékeit elvinni arra a helyre, ahonnan az élelmiszert hozták. Ez a kö^sönös együttműködés tette
