Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-105

2^9 "A nemzetgyűlés 105. ülése 1947. gazdaság ne menjen tönkre, hogy a munkás meg tudja keresni a kenyerét vagy részművelés útján el tudja látni saját magát és családját. Ezáltal az ellátatlanok részére sokkal, de sokkal több jut. Ma alig kap a terményeiért annyit az a szerencsétlen termelő, amennyi az adókra elég. (Vásáry József (msz): Hol a többi kiadás?) Az örökös gyámkodást pedig a magyar termelőosztály is megunja és ott hagyja azt a rögöt, amelyről pedig tudja, hogy életének kezdete és vége is. Nincs vásárlóereje, tönkre fog menni, s ezt a kereskedelem és az ipar egyi aránt megsínyli. Azt hiszem, a mélyen t. kormányzatnak nem lehet célja, hogy a gazdálkodók, a, termelők tönkremenjenek hogy a nagy agrárolló következtében vásárlóképességüket teljesen elveszítsék és ők iá; az igazi centrumok felé törekedjenek ellátásuk biztosítására. ( A harmadik kérdés az, hogy mi volna tulajdonképpen a teendő, hogy a termelők többtermelést tudjanak folytatni és így ap ellátatlanok több és jobb ellátást kapjanak. Erre a kérdésre részben megfeleltem az iparcikkekkel való arányosítás kérdésénél. A másik lehetőségként azt tartanám helyesnek, ha az egyes gyáripari vállalatok iparkodnának kereskedelmi szerződésekkel biztosítani dolgozóik részére jobb és több élelmet. Itt van példának okáért a tejellátás. Nagyon jól tudjuk, hogy a tejtermelés is megfelelő beruházásokat igényel. Szükség van megfelelő tehenekre, felszerelésre, vasúti szállításra. Azzal, hogy a tejbeszolgáltatást 'előírjuk, a célt nem tudjuk elérni. Teljesen bizonytalan ugyanis (Nagyiván János (msz): Levágják a teheneket!), hogy az Alföld messze vidékein szétszórva lévő tanyákról öt-hat gyermekes apák tudnak-e csak egy liter tejet is beszállítani a gyermekeiktől elvonva, amikor tehénállományukat is emelniök kell és amikor abszolúte semmi takarmányuk nincs, úgy, hogy száraz kóron kivül egyebet nem tudnak a jószágnak adni. (Vásáry József (msz): Es az olajpogácsát kivitték az országból! — Erőss János közellátásügyi miniszter: Ez egyszerűen nem igaz! — Vásáry József (msz): Nekem azt mondták, 65.000 mázsát kivittek! — Erőss János közellátásügyi miniszter: Nem igaz! Rosszul mondták! — Vásáry József (msz): Nem mutatják be az adatokat! Voltam a külkereskedelmi hivatalban!) \ Elnök: Csendet kérek. / Kiss Ferenc (msz): Szükséges volna tehát, hogy a gyárak a maguk hatáskörében szerző- i déseket kössenek és hízlalási vagy tejszállítási ; szerződésekkel tényleg komolyan biztosítsák a náluk dolgozó munkások ellátottságát. Sok szó esett már arról, hogy kinek menynyi fejadagra Van szüksége a kenyérből. Ez mélyen t. Nemzetgyűlés, vidéken változó. (Csíkos Sándor (kg): Amennyivel jóllakik!) Más a nagybirtokkal körülvett Dunántúl helyzete és más... Elnök: Lejár a beszédideje, képviselő úr. Kiss Ferenc (msz): No majd a részleteknél beszélni fogok erről. Elnök (a miniszteri tisztviselők páholya felé): Az étkezést szíveskedjék abbahagyni ott a miniszteri tisztviselőknél! Tessék elhagyni a termet nem pedig még kinevetni az elnököt! Tessék elhagyni a termet az első sorban a középső úrnak is! Kiss Ferenc (msz): Pár szóval még meg szerettem volna emlékezni a fÖlözésről, ami . divatba jött és a különböző mezőgazdasági évi március hó 5-én, szerdán. 300 árak lehetetlenségéről. (Németh Jenő (msz): Majd a részleteknél fölözünk!) De zárom felszólalásomat azzal, hogy mivel a kormány egyáltalán semmiféle számbeli adatot nem mutatott be, így tehát a nemzetgyűlés az anyagról kellően tájékozva nincs és mert a dézsmát, a robotot, e

zt a régi százesztendős intézményt állandósítani akarja, mint ahogyan a burgonyánál már újabban behozták, a költségvetést, a kormány iránt bizalmatlan lévén, nem fogadom eh (Taps a szabadságpárton.) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő úr, mint az összeférhetetelenségi bizottság előadója kíván szólni. (Ternay István (msz): Dinnyés Lajos végre megszólal! — Hegymegi Kiss Pál (msz): Temetni jöttünk...)

24 ,- Dinnyés Lajos (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém beterjeszteni az összeférhetetlenségi bizottság.jelentését a Veér Imre nemzetgyűlési képviselő ellen beadott összeférhetetlenségi ügyben, továbbá Némethy Jenő, Vándor Ferenc, Kisházi Ödön, Török János, Nyirjessy Sándor, Illés Sándor, Kovács Antal, Piatrik János, G. Tóth József, Tessik Pál, Kiss Ernő, Vágvölgyi Tibor,- Kéthly Anna, Mónus IUésné, Szakasits Árpád, Csala László, Szabó József, Acsay László, Pongrácz Tibor, Takács József, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Vas Miklós és Halász Alfréd képviselők által önmaguk ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyek tárgyában. Kérem, hogy a beadott jelentések kinyomatását és szétosztását elrendelni, valamint napirendre tűzésük iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentéseket a nemzetgyűlés kinyomatja és tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzésük iránt később fogok javaslatot tenni. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Baráth Endre! Baráth Endre (kg): T. Nemzetgyűlés! Miel őtt^ beszédem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy a t. Nemzetgyűlésnek és ugyanakkor HegymegiKiss Pál bátyámnak és t. képviselőtársamnak is szíves elnézését kérjem, ha elmondandó beszédem során egyes részeket netán olvasni leszek kénytelen. Majd ha én mögöttem is olyan hosszú parlamenti múlt áll, mint HegymegiKiss Pál bátyám háta mögött, talán én is szabad előadásban tudom elmondani a mondókáimat T. Nemzetgyűlés! Egy sokat szenvedett, rombadöntött és gazdaságilag kifosztott ország költségvetése fekszik előttünk. Az állaani költségvetés kell, hogy nemzeti életünk, demokráciánk és fejlődésünk alapja legyen. Nem lehet elképzelni a fejlődést, az emelkedést, a jog-, vagyon- és személybiztonságot, ha nincs kellőképpen átgondolt, kellő körültekintéssel összeállított költségvetés, amely gazdasági életünk minden vonalára ki kell, hogy terjedjen. Nem akarom most a költségvetést- sem számszerűség, sem szakszerűség szempontjából bírálni. Megtették ezt már többen előttetm felszólalt képviselőtársaim közül. Sok felszólalás hangzott el már eddig a vita során, azonban felszólalt képviselőtársaim közül igen sokan mindenről beszéltek inkább, mint a költségvetésről, vagy a költségvetéssel szorosan összefüggő gazdasági problémákról. Elmondották képviselőtársaim esetleg egyéni sérelmeiket, vagy vélt sérelmeiket és arra iparkod-