Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

19 A nemzetgyűlés 102. ülése 1947. amelynek végkonkluziója politikai okokból mégis az kell, hogy legyen, hogy ezt

# a költségvetést nem fogadom el. Mert a miniszter úr sziszifuszi munkát végzett és talán nem is lehet őt mindenben azonosítani azokkal a pipázva politizáló párttestvéreivel, akik. amíg ő dolgozott* politizáltak és néha még az ő vasutainak a kerekeibe is beledugták azt a lőcsöt, amely a munkát és az előrehaladást akasztgatta. El kell tehát ismerni, hogy az ő eredményei egy mintaszerű, példás ember eredményei. A közlekedés jelentősége, t. Ház, az egész világon fokozódik. Látjuk, hogy az emberek a vizekről és az országutakról már a levegőbe emelkednek, mert az országút, a viziút és a vasút már nem elégíti ki a közlekedési igényeket. Ahol nincs közlekedés, vagy pedig a közlekedés rossz, az a vidék teljesen meghal, szükséget szenved; vagy a saját zsírjába fullad, vagy pedig éhinség tör ki ott. Közlekedés nélkül tehát az emberi társadalomban nem lehet jólétet teremteni. Minden tekintetben szükséges tehát, hogy egy modern ország a közlekedését is legalább is olyan színvonalra emelje, mint az őt környező államok. A jó közlekedés óriási lendületet ad mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésnek» mind pedig a fogyasztásnak egyaránt. A termelés és fogyasztás egyensúlybahelyezésének, pedig legfőbb eszköze a közlekedés. ' Ha tekintetbe vesszük példának okáért, hogy 500000 holdnyi burgonyaföldünk bevetéséhez most nincs elegendő vetőmag, csak 50-000 holdra, tehát az egész terület egytized részére való vetőmag van és a közlekedésre hárul az a nagy feladat, hogy kellő időben elszállítsa az újonnan beszerzendő vetőmagot, már evvel is igazolhatjuk, hogy közlekedés nélkül még vetőmagszükségletünket sem tudnánk megoldani. Téved tehát az. aki kárhoztatja, hogy költségvetésünk legtekintélyesebb tételét éppen a közlekedésügyi tárca kapja. Ma már felül, tudunk emelkedni mindenféle kicsinyes szemponton és nem tartunk ott, ahol a magyar történelem egyik királya, V. Ferdinánd osztrák császár, aki azt mondotta: minek az a gőzvasút, amikor postakocsik is alig telnek meg utasokkal? Ezt a konzervatív felfogást ma már senki sem vallja, mert eléggé kárát látja ennek soksok olyan város, amely annakidején, midőn módjában állt volna a vasutat keresztülvezetni a város testén, még az állomástól is annyira szabadulni akart, hogy messze kilométerekre helyezte ki, nehogy a fuvarosok és fiakkeresek keresetét rontsa. A fellendülő közlekedés a mezőgazdaság termelését mindenképpen fokozni hivatott. Itt van a kecskeméti példa. Ha például ezt a gyümölcsközpontot nem látnánk el közlekedési eszközökkel, akkor ott rothadna el minden gyümölcs úgy, amint az a múlt esztendőben kényszerhelyzetünkben történt. Kecskemétnek osak a baracktermése olyan kiváló hogy ha megfelelő közlekedési eszközökkel rendelkeznék vasúthálózatunk, ha lennének hűtőkoesijaink, amelyekből a békeidőben 86 volt, iákkor a kecskeméti gyümölcsnek kétszeres, háromszorois ára lenne a világpiacon, mert aminti már abból ,a 86 kocsiból igen sok esészen Londonig eljutott, éppen úgy egész Európát elláthatnánk a jóízű, kiváló kecskeméti gyümölccsel. Amikor Olaszország a maga silány íztelen barackjából 4-900 vagonnal tudott exívi február hó 27-én, csütörtökön. 20 portálni Nyugat-Európába, "akkor mi magyarok, a kecskeméti ízes barackból megszámlálhatatlan vagontételeket tudnánk külföldre szállítani. El kell ismernem, hogy nem kívánhatunk a miniszter úrtól csodákat, nem kívánhatjuk, hogy már ebben az esztendőben annyi hűtőkocsival szerelje fel az Államvasutakat, hogy az kötelességének meg tudjon felelni, de viszont helyeselnék e'gy olyan politikát, hogy addig is, amíg vasútainkat nem szerelhetjük fel hűtőkoosikkal, hogy nyakunkon ne maradjon a kecskeméti és egyéb vidékek nagyszerű gyümölcse, talán teherautóforgalommal kap, csolná be a mi piacunkat Európa más piacaiba. A teherautó sokban pótolja a hűtőkocsikat, mert ha a teherautók maguk nincsenek is hűtésre berendezve, oly gyorsan közieked" nek, hogy a magyar piacon hajnalban felvertre gyümölccsel .már a déli órákban esetleg olyan külföldi piacokon állhatnak meg, amelyek teljesen felvevőképesek és ahol az árat is megadják a mi gyümölcseinkért, amely megilleti a termelőt. Véleményem szerint néhány száz vagy talán ezer

1 teherautó megfelelne erre a célraEzért, ha teljesen a miniszter úr kezében van az autópolitika és nem zavarja őt terveibein iparügyi és pénzügyi kollégája, hasson oda a miniszter úr, ha talán nem volna kellő menynyiségű teherkocsink, — bár azt hiszem, hogy az amerikai beszerzések révén ebből a fajtáiból jelenleg elég van itt — hogy több teherkocsit tudjunk beszerezni. Több teherkocsit hozzunk be tehát külföldről, ha nem is azokat a nagy 3—5 tonnás kocsikat, hanem a kisembereknek, a kisebb vállalkozóknak, a kiskereskedőknek alkalmas 1—2—2-5 tonnás kocsikat. Ha ezek ellepnék a gyümölcstermő vidékek országúltjait, egészen bizonyos, hogy rendkívüli módon felemelnék a magyar nemzetgazdaság jövedelmét. A vasútpolitika és a közlekedési politika azonban elöljár abban a tekintetben is, hogy ne legyen annyi munkanélküli ember ebben az országban. Hiszen talán egyik intézményünk sem foglalkoztat annyi munkást, mint éppen a vasút. Községek vannak még a Tiszántúl is, az ország másik határán, ahonnan a vasúti gócpontokba, főképpen pedig Budapestre vonatszámra szállítják a munkásokat. Ma tehát, amikor rendkivül fontos az, hogy egy percig se maradjon munka nélkül senki ebben az országban hanem a munkást! — részint, hogy családját és önmagát eltarthassa, részint pedig, hogy az újjáépítésre szoruló nemzetet minél hamarabb felépíthessük — foglalkoztatni tudjuk, minden fillér,, amit közlekedésre adunk, a legjobb helyre megy, mert ezen a helyen csak a nemzet gazdaságát élénkíti. A közutak fontosságát bizonyítja az is, hogy a gépkocsikat jó közutak, íö országutak nélkül jóformán foglalkoztatni sem tudjuk. Pedig a gépkocsik számának emelése rendkivül fontos tényező. Ma, amikor vasutainkon kevés a mozdony, kevés a személyszállító kocsi, valósággal megváltásként jelentkezik az autóbusz, amely nagyobb relációkban Budapest centrumából egészen az ország határáig röpíti ki, szinte óráról-órára, a reá szoruló közönséget és lehetővé teszi, hogy a vidék kereskedői szinte órák alatt itt legyenek a kereskedelem és ipar fókuszában. Ha tehát a vasutak fejlesztésének lehetősége kellő módon nem állana a