Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
21 A nemzetgyűlés 102. ülése 1947. < miniszter úr rendelkezésére, figyelmébe ajánljuk az autóbuszforgalmat, amelynek növekedése halaszthatatlanul fontos. Azt a munkát, amelyet a miniszter úr a postánál, a hírközlő munkák terén végzett és munkatársaival végeztetett, szintén el kell ismernünk. Nem vagyok azonban abban a helyzetben, hog^ a telefon körüli eddigi tevékenységét megköszönjem és elismerjem azt, hogy ez a maximum, amit- tehetett. Igaz, hogy a budapesti telefonhálózat teljesen lerongyolódott, igaz azonban az is, hogy itt csak csigalépésekkel haladunk 'előre. (ügy van! a szabadságpárton. — Pászthory István (msz): A vidéken is!) Számos olyan jelet látunk, amelyek szinte — hogy is mondjam — amerikázásra vallanak vagy a protekcionizmusnak lényeges alkatelemei jelentkeznek jobbról és balról, (Nagy Vince (msz): Inkább balról!) ami azt mutatja, hogy a telefon felszerelése mind Budapesten centrális vonatkozásban, mind interurbán vonatkozásban rendkívül lassan halad és borzasztó sok belső adminisztratív hibával küzködik. Azt kell mondanunk, hogy a posta, ma szinte ellensége a telefonelőfizetőnek, mert amíg kiszolgálásával semilyen tekintetben nem előzékenykedik, sem a telefonállomások felszerelésével, sem a hibás elromlott telefonok megjavításával nem siet az előfizető segítségére, addig olyan hallatlanul magas díjakat inkaszszál (Ugy van! a szabadságpárton.) ezért a használhatatlan, rossz telefonért, ami példátlan az egész világon. (Nagy Vince (msz): Kibírhatatlan!) Olyan magas telefondíjak ellenében, mint amilyenekkel mi küzködünik, elsőrangú telefont kell adni, márpedig , a helyzet az, hogy egy üzletember mondjon le arról, hogy 9 órától fél 2-ig, a forgalmi időszakban kap egy bugást, hogy egy» számot felhívhasson. Szinte el sem' tudom képzelni, hogy azokat a gépeket vájjon kik használhatják, mert üzletemberek ebbem az időben telefonálni nem tudnak. Amikor azután megszűnik a hivatalos idő s amikoir már üzleti dolgait az az üzletember elintézni nem tudja, megjön a reggeltől délutánig várt búgáis, akkor azonban már nem, használhatja a telefont. El kell ismernem azt is, hogy a miniszter, úr a légiforgalom tekintetében is megteszi azt, amire a békeszerződés csekély lehetőséget nyújt számunkra. Amennyiben helyeselhetjük, hogy első légi utunkat a x Szovjettel való kapcsolatban Moszlva felé állította be, annyira, kárhoztatjuk, hogy megállt itt és nem fogadta el az amerikai szerveknek azt az ajánlatát, hogy Budapestet is bekapcsol jáik a Newyork— lionid'on—paris—berlini— bées—bat°ndmicfli hálózatba és ; nem fogadta el azt a felkérést, hogy ' Budapest, üllletye Magyarország is aidljoin enneíki az útvonalnak rendelkezésére egy repülőteret, hanem most kénytelenek 'vagyunk, amennyiben kelet vagy nyugat felé, akarunk menni, először valamilyen más járművön, vagy pedig lokális repülőgépen Bécsbe, Prágába vagy Belgrádba utazni, hosrv Magyarországról (kimehessünk. (Nagy Vince (msz): Miért, ez az egyoldalúság!). Emlékszem még rá. múlt év februárjában itt járt ez az amerikai küldöttség és panaszkodott fünek-fának, (Nagy Vince (msz): Beengedték egyáltalán 1 ? Egy amerikait!), hogy a minisztérium még csak választ sem adott ama beadványukra, amely Magyarországot be akarta kapcsolná* a newyork—bagdadi útvi február hó 27-én, csütörtökön. 22 vonalba. (Pászthory István (msz): Elég szomorú ez» ha így van! —- Csíkos Sándor (kg): Nem vált hasznunkra!) Igaz, hogy a miniszter úrnak nagyon nagy problémái vannak. Itt van például a mozgató energia problémája, amely szintén az ő feladatai közé tartozik és amelyről kellő menynyiiségü adatot még ama kommunista hároméves tervben sem találunk, amelyet úgylátszik, a miniszter úr a maga programmja alaptételeinek tekint. A mozgató energia tekintetében jóformán csak a szénről gondoskodnék ez a háromévesi terv, nem látok azonban benne semmit a villamosítás kérdéséről, nem látom azokat a tételeket, amelyek a nehézkes, kiöregedett, szénnel fűtött vasúti mozdonyok helyett a-gyors, fürgéi villamoskocsik tömegé vei akarnák ezalatt a három esztendő a^att ellátni vasútunkat; még kevesebibet látok benne a yízierővel működő euergiatelepekről. Sem a költségvetésben, sem a hároméves tervben nyoma sincs annak, hogy a miniszter, úr igénybe óhajtaná venni a természetnek ezeket a kincseit. 'En nem vagyok ábrándozó ember, és .mint az élet tapasztalataiban megöregedett férfi, aki sokat tapasztalt, nagy világot járt be, megállapítom én is, mások után, hogy bizony ez a szerencsétlen ország a vízierők lehetőségében olyan szegény, hogy etekin*étben nem versenyezhetünk a jobb geográfiai fekvésű ál 1 am okkal. De azért vannak Magyarországnak Ikiváló mérnökei, akiik egy életet szenteltek arra, hogy a Dunaiosekély esésű, és mégis hatalmas energiáját fel tudják használni erőműtelepekre. Vannak itt azért még sebes folyók, patakok is, amelyeknek hatalmas tárnákban, ciszternákban vagy völgyekben való elzárása következtében mégis csak mód lenne arra, hogy a vízierőt hasznosítsuk'. Ha. megnézzük a nagy amerikai mezőségeket Texas fö'ött vagy a Niagara közelében, mindenütt azt látjuk,; hogy főképpen olyan helyeken építik ki ezeket a. hatalmas erőmű telepeket, ahol a természet nem siet ennek a célnak szolgálatára. Sík területeken látunk hatalmas sáncokat, amelyek magukban zárják az ott ö&szegyülemlő vizeket és szolgáltatják egyszenre száz és száz mérföldekre az energiát, ami példát adhatna nekünk arra, hogy^ a mi, főképpen síkságon fekvő országunkban is történjenek ebben ats irányban lépések és Kezde » ményezések. Sajnos, sem a költségvetésben, sem a hároméves tervben nem látom ennek nyomát, (Vásáry József (msz): Pedig az már csak minr dentudó könyv!) pedig mindezek a kérdések, amelyek a (közlekedésünkkel összekapcsolódnak, állami feladatok és az állam kezében . is vannak. Meg kell állapítanunk, hogy ami a kommunistapárt álma, az a legnagyobb iparágunkra nézve, már régesrégen teljesült, amikor állami üzemmé vált. Végre egy üzletág, amely teljes egészében az állam, kezében van. Itt tehát meg kell mutatni a miniszter úrnak, hogy mit ér az állami vezetés a többi iparágakkal szemben* amelyeket csak most akar meg* szerezni magának, az állam. A miniszter úrnak politikájában gondosain kellene figyelnie a csatlakozások kérdését, . amely mai megoldása nagyon sok helyen egészen szerencsétlen. Zsiliprendszerünk újjáépítésével is többet kellene foglalkoznunk. A csatornázás kérdése szintén főfeladat lenne, de nem hallok semmit arról, hogy a duna-tiszaközii csatornaépítés, amelynek alapmunkálatait , 2*
