Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

21 A nemzetgyűlés 102. ülése 1947. < miniszter úr rendelkezésére, figyelmébe ajánl­juk az autóbuszforgalmat, amelynek növekedése halaszthatatlanul fontos. Azt a munkát, amelyet a miniszter úr a postánál, a hírközlő munkák terén végzett és munkatársaival végeztetett, szintén el kell is­mernünk. Nem vagyok azonban abban a hely­zetben, hog^ a telefon körüli eddigi tevékeny­ségét megköszönjem és elismerjem azt, hogy ez a maximum, amit- tehetett. Igaz, hogy a bu­dapesti telefonhálózat teljesen lerongyolódott, igaz azonban az is, hogy itt csak csigalépések­kel haladunk 'előre. (ügy van! a szabadság­párton. — Pászthory István (msz): A vidéken is!) Számos olyan jelet látunk, amelyek szinte — hogy is mondjam — amerikázásra vallanak vagy a protekcionizmusnak lényeges alkatele­mei jelentkeznek jobbról és balról, (Nagy Vince (msz): Inkább balról!) ami azt mutatja, hogy a telefon felszerelése mind Budapesten centrális vonatkozásban, mind interurbán vo­natkozásban rendkívül lassan halad és borzasztó sok belső adminisztratív hibával küzködik. Azt kell mondanunk, hogy a posta, ma szinte ellensége a telefonelőfizetőnek, mert amíg kiszolgálásával semilyen tekintetben nem előzékenykedik, sem a telefonállomások felsze­relésével, sem a hibás elromlott telefonok meg­javításával nem siet az előfizető segítségére, addig olyan hallatlanul magas díjakat inkasz­szál (Ugy van! a szabadságpárton.) ezért a használhatatlan, rossz telefonért, ami példát­lan az egész világon. (Nagy Vince (msz): Ki­bírhatatlan!) Olyan magas telefondíjak ellenében, mint amilyenekkel mi küzködünik, elsőrangú tele­font kell adni, márpedig , a helyzet az, hogy egy üzletember mondjon le arról, hogy 9 órá­tól fél 2-ig, a forgalmi időszakban kap egy bugást, hogy egy» számot felhívhasson. Szinte el sem' tudom képzelni, hogy azokat a gépeket vájjon kik használhatják, mert üzletemberek eb­bem az időben telefonálni nem tudnak. Amikor azután megszűnik a hivatalos idő s amikoir már üzleti dolgait az az üzletember elintézni nem tudja, megjön a reggeltől délutánig várt búgáis, akkor azonban már nem, használhatja a telefont. El kell ismernem azt is, hogy a miniszter, úr a légiforgalom tekintetében is megteszi azt, amire a békeszerződés csekély lehetőséget nyújt számunkra. Amennyiben helyeselhetjük, hogy első légi utunkat a x Szovjettel való kap­csolatban Moszlva felé állította be, annyira, kárhoztatjuk, hogy megállt itt és nem fogadta el az amerikai szerveknek azt az ajánlatát, hogy Budapestet is bekapcsol jáik a Newyork— lionid'on—paris—berlini— bées—bat°ndmicfli hálózatba és ; nem fogadta el azt a felkérést, hogy ' Budapest, üllletye Magyarország is aidljoin enneíki az útvonalnak rendelkezésére egy repülő­teret, hanem most kénytelenek 'vagyunk, amennyiben kelet vagy nyugat felé, akarunk menni, először valamilyen más járművön, vagy pedig lokális repülőgépen Bécsbe, Prá­gába vagy Belgrádba utazni, hosrv Magyaror­szágról (kimehessünk. (Nagy Vince (msz): Miért, ez az egyoldalúság!). Emlékszem még rá. múlt év februárjában itt járt ez az amerikai küldöttség és panasz­kodott fünek-fának, (Nagy Vince (msz): Be­engedték egyáltalán 1 ? Egy amerikait!), hogy a minisztérium még csak választ sem adott ama beadványukra, amely Magyarországot be akarta kapcsolná* a newyork—bagdadi út­vi február hó 27-én, csütörtökön. 22 vonalba. (Pászthory István (msz): Elég szo­morú ez» ha így van! —- Csíkos Sándor (kg): Nem vált hasznunkra!) Igaz, hogy a miniszter úrnak nagyon nagy problémái vannak. Itt van például a mozgató energia problémája, amely szintén az ő fel­adatai közé tartozik és amelyről kellő meny­nyiiségü adatot még ama kommunista három­éves tervben sem találunk, amelyet úgylátszik, a miniszter úr a maga programmja alaptéte­leinek tekint. A mozgató energia tekintetében jóformán csak a szénről gondoskodnék ez a háromévesi terv, nem látok azonban benne semmit a villamosítás kérdéséről, nem látom ­azokat a tételeket, amelyek a nehézkes, kiöre­gedett, szénnel fűtött vasúti mozdonyok he­lyett a-gyors, fürgéi villamoskocsik tömegé vei akarnák ezalatt a három esztendő a^att ellátni vasútunkat; még kevesebibet látok benne a yí­zierővel működő euergiatelepekről. Sem a költségvetésben, sem a hároméves tervben nyoma sincs annak, hogy a miniszter, úr igénybe óhajtaná venni a természetnek eze­ket a kincseit. 'En nem vagyok ábrándozó em­ber, és .mint az élet tapasztalataiban megöre­gedett férfi, aki sokat tapasztalt, nagy világot járt be, megállapítom én is, mások után, hogy bizony ez a szerencsétlen ország a vízierők le­hetőségében olyan szegény, hogy etekin*étben nem versenyezhetünk a jobb geográfiai fekvésű ál 1 am okkal. De azért vannak Magyarországnak Ikiváló mérnökei, akiik egy életet szenteltek arra, hogy a Dunaiosekély esésű, és mégis hatalmas energiáját fel tudják használni erőműtele­pekre. Vannak itt azért még sebes folyók, pa­takok is, amelyeknek hatalmas tárnákban, ciszternákban vagy völgyekben való elzárása következtében mégis csak mód lenne arra, hogy a vízierőt hasznosítsuk'. Ha. megnézzük a nagy amerikai mezősé­geket Texas fö'ött vagy a Niagara közelében, mindenütt azt látjuk,; hogy főképpen olyan he­lyeken építik ki ezeket a. hatalmas erőmű tele­peket, ahol a természet nem siet ennek a cél­nak szolgálatára. Sík területeken látunk ha­talmas sáncokat, amelyek magukban zárják az ott ö&szegyülemlő vizeket és szolgáltatják egyszenre száz és száz mérföldekre az energiát, ami példát adhatna nekünk arra, hogy^ a mi, főképpen síkságon fekvő országunkban is tör­ténjenek ebben ats irányban lépések és Kezde » ményezések. Sajnos, sem a költségvetésben, sem a há­roméves tervben nem látom ennek nyomát, (Vásáry József (msz): Pedig az már csak minr dentudó könyv!) pedig mindezek a kérdések, amelyek a (közlekedésünkkel összekapcsolód­nak, állami feladatok és az állam kezében . is vannak. Meg kell állapítanunk, hogy ami a kommunistapárt álma, az a legnagyobb ipar­águnkra nézve, már régesrégen teljesült, ami­kor állami üzemmé vált. Végre egy üzletág, amely teljes egészében az állam, kezében van. Itt tehát meg kell mutatni a miniszter úrnak, hogy mit ér az állami vezetés a többi iparágak­kal szemben* amelyeket csak most akar meg* szerezni magának, az állam. A miniszter úrnak politikájában gondosain kellene figyelnie a csatlakozások kérdését, . amely mai megoldása nagyon sok helyen egé­szen szerencsétlen. Zsiliprendszerünk újjáépí­tésével is többet kellene foglalkoznunk. A csa­tornázás kérdése szintén főfeladat lenne, de nem hallok semmit arról, hogy a duna-tisza­közii csatornaépítés, amelynek alapmunkálatait , 2*

Next

/
Thumbnails
Contents