Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

25i A nemzetgyűlés 104, illése 194 jesztásére, amelyeiket a polgári életben is hasz­nosítani lelhet. Énje el már végire a paraszt­szülő azt, hogy a katonaságnál gyermekéből nem a jegyző előtt bokázó embert és »alázatos tiszteleteim«-mel köszönő, hajlongó fé:émbert neveinek, hanem valóban egész embert, egyszó­val embert. A honvédségre szánt milliókból olyan hatalmas iskolántúii nevelést lehetne be­vezetni, hogy az szinte példa nélkül állna, a ma­gyar nemzet egész történelmében. Olyan taní­tási anyagot és rendszert kellenél bevezetni a honvédségnél, amely lehetővé tenné, hogy a honvédek a katonai tudás elsajátításával égy­Üdőben megtanulják a magyar történelmet, tár­sadalomtudományt és elsajátítsák a foglalko­zásukban szükséges* szaktudást, továbbá, hogy megtanulják a iszövetkezeti elméletet, annak gyakorlati fogásait, a kereskedelem összes is­mereteit, megismerkedjenek a tudományokkal éls: mindén olyan dologgal, ami nélkülözhetetlen egy ember életében. < A demokratikus népi hadsereg nem lehet területet hódító hadsereg. Eriről mondjunk! le. De lelhet olyan hódító, amely a szűkreiszabott hazában mélységben és magasságiban úgy tud terjeszkedni, minőségben annyira; kiválóvá tud válni, hogy boldogságot, megelégedést teremt­het hazánkban!. Ezeket a gondolatokat a hon Védelmi mi­niszter 1 úr jóakaratába ajánlom, és kérem, hogy ezek figyelembevételével építse fel az új demo­kratikus néphadsereget. A költségvetést «a. ma­gáim és pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és taps a nemzetgyűlés minden oldalán ) Elnök: Szólásra következik a feliratkOzottí szónokok közül? , Futó József jegyző: Czövek Jenő! Czövek Jenő (kg): - T. Nemzetgyűlés!^ A honvédelmi tárca költségvetéséhez hozzászólva, vissza kell gondolnom arra aa időre, amikor Nagy Ferenc éis Tildy Zoltán irányításával fel­vettük! a küzdelmet a magyar demokráciáért, a magyar parasztság felszabadításáért. Akkor elhatároztuk, hogy ha kell, élietre4ialálra. is küzdünk ezért. Megállapítottuk, hogy kikkel kell leszámolnunk. Megvizsgáltuk, kik a nép ellenségei» kik azok, akjk a demokráciát akaró és azt követelő dolgozókat, parasztokat, mun­kasokat hazafiatlan oknak, hazaárulóknak — és abban az időben jómag mat is kommu­nistának — nevezték eh Láttuk azt, hogy a nép-' tői elszakadt, vele soha közösséget nem érző dzsentri-sváb úriosztály nem öntudatos magyar parasztságot, nem öntudatos munkásságot, ha­nem egy könnyen vezethető tömeget akart látni a parasztságban is, a munkásságban is. Láttuk, hogy a monopolkapitalizmus a nagytőkéin keresztül hogyan szipolyozza ki a gyári, az ipari munkásságot és rajtái keresztül a magyarl parasztságot Láttuk a magyar pa­rasztság pusztulását, a földmunkások lemon­dását arról, hogy ebben az országban valaha is akár egy talpalatnyi földet vagy egy kis iházat mondhassanak a magukénak. De ugyan­ilyen helyzeitben voltak az íróasztal mellett kulizó' tisztviselők is. Egyetlen szóval lehet összegezni az előbb elmondottakat: a nép elnyomóival szemben vet­tük fel a küzdelmet a nép felszabadításáért, szabadságáért, a demokráciáért. Azt akartuk, hogy a magyar parasztság, amely 1848-tól 1867en át mindig a deresen feküdt, felszaba­duljon ás emberi életet éljen. Ne kény szeriül­jön elhagyni szülőföldjét, hazáját, hogy más világrészben keresse családja boldogulását. évi március hó 4-én, kedden. 252 Ezért és a magyarság megmentéséért hívtuk életre Békésen a független kisgazdapártot. Jó­magam is azok közé tartozom, akik közkato­nákként résztvettünk minden küzdelemben és üldöztetésbein. De mindent elszenvedtünk a ma­gyar demokrácia érdekében és a jövő reményé­ben. Ma, amikor ebben a parlamenti légkörben tárgyaljuk demokratikus államrendiünk honvé­delmi tárcájának első költségvetését, fel kell vetnünk a kérdést, ki merte volna gondolni vagy hinni, hogy két évvel az után a szörnyű világgégés után, amelybe. fasiszta- és nyilas­éírzelmű vezetői ezt a szerencsétlen nemzetet is belevitték, a magyar köztársasági állam honvédelmi tárcájának költségvetését tárgyal­hatjuk? Ezért hálával tartozunk az Egyesült Nemzeteknek és különösképpen a Szovjet­uniónak, Továbbmenve, ezt csak a közös összefogás és a megértés tette lehetővé. Áldozatot hozott ezért, mindenki, áldozatot hoztak a pártok is> de — talán nem leszek szerénytelen, ha ki­jelentem — mi, a független kisgazdapárt hoz­tuk talán^ a legnagyobb áldozatot. Ha figye­lemmel kísérjük jelenlegi helyzetünket, mégis azt kell megállapítanunk, hogy a demokráciát ennek ellenére tőlünk féltik. Hát ne féltse tőlünk a demokráciát senki! Harcolunk azért az eszméért, azért a gondolatért, amelyet a köz­társasági állaim' az 1946. évi ismert törvény­cikkben lefektetett. Harcolunk a földbirtok­reformért, azért, hogy egy talpalatnyi földet ebben az országban soha többet senki vissza nei tudjon venni. Harcolunk a magyar nép jogaiért, a magyar nemzet jövendőjéért és bol­dogulásáért, (Kiss Ferenc (imsz): A honvéd­ségről is halljunk szót!) T. Nemzetgyűlés ! Mi, magyar parasztok nemcsák ebben a tizenhat vagy tizenhét eszten­dőben küzdöttünk a magyar demokráciáiért. Ha nagyon vissza akarok menni, azt kellene mon­danom hogy mióta az; "Úristen Ádámot és Évát c a földre helyezte, azok is a földdel kínlódva és dolgozva küzdöttek. Ha közelebbről nézem, akár Budai Nagy Antalon, akár Dózsa Györgyön keresztülj akár 1848-tól 1867-en át, mi magyar.parasztok voltunk a magyar mun­kássággal együtt azok, akik örökké a deresen feküdtünk, s akkor ütöttek rajtunk, amikor akartak, akkor nyúltak bele a zsebünkbe, ami­kor akartak. A mi küzdelmünk tehát a demo­kiláiciáért nem tizenhét esztendős, hanam ha nagyon messzire visszamegyek, akkor — mint az előbb mondtam — azóta tart, amióta az Üristen Ádámot és Évát megteremtette. (Egy hangi a 'kisgazdapárton: Mi, parasztok őriztük metg a magyar nyelvet!) A demokráciáról szólván, az utóbbi időben nagyon sokféle jelzőt hallottam! A demokrá­ciát így vagy amúgy nevezzük el. Én a demo­kráciát nem tudom elképzelni másként, mint magyar demokráciának. Ha könyveket olvas­tam akár Angliáról, akár Amerikáról, akár Dániáról, akár Svédországról, akár Finnország­ról, az ottani demokrácia angol, amerikai» dán, svéd, vagy finn demokrácia volt. De ha köze­lebbről veszem a példát, s a Szovjetuniót em­lítem, az ottlévő demokrácia sem más. mint, orosz demokrácia. Nekünk ezt a demokráciát csak magyar lélekből lehet felnevelnünk, mert igaza van Kajk belügyminiszter úrnak, aki pécsi beszédében azt mondotta, hogy lehetnek pártok, lehet húszféle párt is ebben az országban, de ne felojtsvk el azt, hogy nemzet csak egy van:

Next

/
Thumbnails
Contents