Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

253 a magyar nemzet, haza csak egy van: a magyar haiaa; s é demokrácia entniek a hazának és ennek a nemzetnek ,a védelmét kell, hogy szolgálja, (Taps.) T. Nemzetgyűlés! Demokráciánk ínég nagyon fiatal. Demokráciánkat még nem tudtuk megszerettetni, s nem tndtulki olyan mértékbem elismertetni, mint amilyen, mértékben itt valamennyien, úgy gondolom, akármelyik párthoz tartozunk is, szeretnénk. Ennek a demokráciának kiépítésére még nagyon sóik munka vár reánk. De almoz, hogy ezt íki tudjuk építeni, iaz is kell, hoigy a pártok ne törjenek egymásra, főleg pedfig ne törekedjenek párthatalomra, hanem vegyék számításba azt, hogy most nincs itt az ideijei annak, hogy világnézeti ' ideológiai felfogások ütközzenek meg egymással, amikor gazdaságilag nyomorban vagyunk, amikor láthatjuk, hogy egy-egy ilyen politikai válság mekkora kárt okozj nemzetünknek. Ilyen belyEetben tartózkodjunk attól, hogy világnézeti harcokat vívjunk! egymással. Majd akkor érkezik el annak -az ideje, hogy a. parllaimeinitíben vagy az országban foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, ha ebben az országban (meglesz a gaiadasági jólét, ámbár jobban szeretném* ha ezeket akkor, is el tudnánk kerülni, amikor — magyarosan kifejezve — ráérünk majd egymást marná, de ebiben a pillanatban becsüljük meg egytmást és ia párltok. ne törjenek egymásra, baneni egyetértésiben!, becsületes koalícióval kormányozzuk tovább ezt a nemzetet. , . T. Nemzetgyűlés! Áttérve a nionvedelimii tárca költségvetésiére, nem kívánok sokat fogkozni a múlttal. Aí tfiszínevelésről siókat lehetne beszélni. Voltak a tisztek közötti is becsületes és a népet szerető emberiek. _ Több nevet tudnék itt megnevezni abból az időből, amikor mi Pécsett elindultunk a mozgalmunikïkál, amikor még a katonatisztek az utcán szóba sem állottak a paraszttal, sőt olyan fölényesek! voltak, hogy egy kisi szóváltásért vagy nem kellően helyes köszönésért, vagy nem tudom miiért le is lőhettek bárkit. Mégis voltak abban az időben is ' tisztek — ott volt például Demeter Ferenc százados és> mások is, — akik abban az időben is nyíltan ki mertek állani a Független Kisgazdapárt szervezkedése mellett. Hogy mit kaptak érte abban az időben, arról is tudnék sokat mondaná. Éppen ezért nem tudom magamévá tenni SzentGyörgyi Albert professzori képviselőtársamnak azt ia felfogását, hogy mines szükség az. akadémiákra és: nincs szükség a hadseregre. Igenis, szüksége van hadseregre a legkisebb nemzetnek is, minit amilyen a mienk, anélküh hogy imiDitariísta nemzet nevelést alkárnánk. Az akadémiáknak is és a hadseregnek, is demokratikusnak kell lennie. Itt érek majd ahhoz a ponthoz, amelyet ellőttem szólott képviselőtársaim ils valamenynyien érintettek már, hogy tudniillik politizálj oii-e a hadisereg, avagy nem. Az én felfogásom szerint i pe> politizáljon a, hadsereg. (Éelyeslés a kisgazda- és a szabadságpárton*. — Ellentmondások }ai kom\m){iM€st'ßpa\r[to^ii.) ~NÍ\éfc tóztassék megvárni, amit mondok. Égy hadseregben — tegyük fel, vagyunk itt ötl párt vagy négy párt — mindegyik! pártból vannak embereink. Mi lesz, ha elkezdünk, politizálni, s én az én pártom politikaá hitvallását hirdetem, a kommunistapárt, a szoeiáldemokratapárt, a parasztpárt pedig a magáét? Kérdem, milyen hadsereg lesz az? Előbb vész | évi március ho 4-én, kedden. 254* össze önmagával, mint hogy ha kell, a határok védelmére tudjuk beállítani. (Egy hang a kisgazdapártról: A politizálást a nyilasok kezdték!) Mint egyén politizáljon a katona, ezt a jogot a demokráciában nem vonhatjuk meg senkitől, de^ már a hadseregen belül polrtikai állásfoglalást kifejteni nem helyes, sem rábírni egyiikí vagy másik akár katonatisztet, akár közlegényt, akár altisztet arra, hogy valakinek a politikai felfogását vagy világnézeti felfogásait tegye magáévá. Ez nem való' a hadsereg kötelékébe. (Zaj.) "Én a 80 milliós költségvetést nem tairtom soknak, hanem kevésnek. Ha ezt a tótéit nézem, még valamire gondolok, ami nem. kaimondottana honvédelmi tárcához, tartozik, hiszen a népjóléti minisztéráumnál már láttam és felszólalásokban halloittam, magától a miniszter •úrtól- iss hogy beállítottak összegeket a rokkantak, hadiözvegyek és árvák felsegélyezésériet de meg kell említeném ennél a tárcánál is, txúként az előttem felszólaltak ás Támiutaitltak: szégyene a .magyar nemzetnek, hogy utcán kolduljanak nyomorult rokkant katonák, fiillérekért kunyoráljanak az előttük elmeinő emberisktől. Ezek a katonák annakidején, nem önként, nem a saját jóákariaíttukból mentek el éleítüket jfeláldozni, csonkaságlot, toénasiaigoit szerezni, s hogy özvegyeket és árvákat hagyjanak odahaza. Értsük meg, az egész nemzetinek kötelessége ezelkíről gondoskodna. (Ugy van! Ugy van!) Ami a katonaság nevelését illteti, soha kedvezőbb alkalom, több idő nem adatott még erre. Én most csak a magyar parasztfiatalságra, a magyar parasztgyermekekre gondolok ebben a pillanatban, akiket az előttem^ felszólalt Mikita képviselőtársaim is felem'líteitt. Amikor a katonai kötelékbe kerülnek a magyar parasztif jak, ne csak a jobbra át, balra átra gondoljanak kiképzésüknél, >— erre- is szükség van— hanem legyen rá mód és idő, hogy a mezőgazdasági, kertészeti, gyümölcsészeti szaktudományokból is előadásokati, órákat tartsanak nekik. Amikor szükségszerűen a mező gazdiaságnak gépesítésre átállítódésánál tartunk, soha kedvezőbb időpont nem adatott a magyar ifjak kiképzésére a gépkezelésbein, • a gépszere]lésben, a gépek vezetésében. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ezekről ífeltótlenül gondoskodni szíveskedjék. Természetesen nevelni kell őket a magyar kar tonai erények; megőrzésére is, nehogy azt érjük el, hogy a jövőben nem a hősöket fogják kitüntetni, hanem a szökevényeket. Ezen kler resztül a magyar honvédségre! hagy; szerep vár* s ha azt be akarja tölteni, a magyar hon- 'A védségnek demokratikusnak, nem pedig pártpolitikát magáévá tevő hadseregnekkell lennie. Itt volna az ideje, hogy a honvédelmi tárca költségvetésében gondoskodjanak egyt ölytain szükséglet pótlásáról, amely 1944-ben, azt hiszeimi, a többi vármegyében is előállott. A régi honvédség , által etilvitt lovak, kocsik, szerszámok, stb- árának megtérítésére gondolok. Baranyában tudok egy-egy községről ahoi 14—15 ilyen kisparaszt van, akinek ma sincs meg sem a kocsija, sem a lova, sem a szerszáma, mert ennek pótlásária idáig semimiiiféle mód nem. adatott.^ Ezeknek a jogos követeléseknek ki~ •• elégítéséről a honvédéimi kormánynak igenis gondoskodnia kell. Gondoskodni kell lairról, hogy ezek az emberek a mezőgazdasági életben, ahol előbb dolgoztak, tudják folytatni termelésüket. A nemzetgyűlés 104. ülése 1947.