Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

239 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. r désével foglalkozott. Megmondottuk akkor, hogy az állandó hadsereg helyébe, minthogy az emelkedő állami .terhek a hépet kulturális feladataitól elidegenítik, az általános népfelfegyverkezés behozatalát követeljük. A ferencjózsefi korszakban tehát megmondottuk nyiltan és őszintén, hogy mindem állandó hadseregnek ellenfelei vagyunk és néphadsereget kívánunk: 19Ö3-ban tartott pártgyűlésünkön végre megalkottuk pártalkotmányunkat, illetőleg pártprogrammunkat' és ennek ötödik pontjában kimondottuk, hogy követeljük az állandó hadsereg '•• eltörlését, a nép felfegyverkezését és védőképességre való nevelését, a béke^ vagy háború kérdésében pedig döntsön a népképviselet. A nemzetközi viszályoknak választott bírósági úton való eldöntését követeltük. Annak,* hogy az állandó hadsereg ellenfelei voltunk és küzdöttünk ellene, főként az az oka, hogy felismertük annak okát, hogy a magyar nép voltaképpen miért is maradt el gazdaságilag és kulturálisan azi évszázadok alatt. Tudvalevő dolog, hogy a magyar nép testével 'és vérével'tartóztatta fel-a keletről nyugatra törő ozmán áradatot. A nyugati keresztény kultúca védelmében véreztünk, ennek a keresztény kultúrának védelmében áldoztuk fel nemzetünk színét-virágát. (Csizmadia Lajos (kg): Hosszú évszázadokon.--keresztül!) Majd a török után a Habsburg-uralom következett és a magyarság a Habsburg-uralom alatt volt kénytet len további áldozatokat hozni. A Habsburgcsalád nem folytatott Európában olyan háborút, amelynek harcterén a magyar katonák csontjai ne • fehérlenének. Akár az olasz

v

hadjá.ratöka't, akár a hétéves háborút, akár a 66-os háborút nézzük, a Habsburgok által vezetett minden háborúban a magyar nép vérzett és ' ' mialatt a nyugati államok gazdaságilag és kulturálisan békében fejlődtek, mi azért, mert idegen érdekekért . harcoltunk, azért, mert' a dinasztia érdekeiért, feudális és nagykapítalista érdekekért harcoltunk, visszamaradtunk gazdaságilag és visszamaradtunk

1 ' kultúrában. Ez a felismerés vezetett bennünket arra, hogy harcoljunk az állandó hadseregek ellen, mert az állandó hadsereg annakidején a dinasztiának, a Habsburg-családnak és az akörül tömörülő nemességnek, feudális nagyuraknak, kapitalistáknak -volt az eszköze osztályuralmuk 'fenntartása, erősítése és a nép elnyomatása érdekében. Ezért harcoltunk mi az állandó hadsereg ellen és ha ez a harcunk nem is járt eredménnyel, mégis büszkék vagyunk harcainkra, mert nehéz, veszélyes

1 időkben bátran és őszintén kiálltunk eszménk mellett, amely abban fejeződik ki, hogy a haza védelmére mindannyian készen vagyunk és ha a haza ve* szélyben van, akkor minden magyar embernek pártállásra valq tekintet nélkül oda kell állnia a haza védelmére. Ahhoz azonban, * hogy a hazát megvédjük, semmi szükség nincs hosszú szolgálati időt megkövetelő állandó hadseregre» és főképpen nincs szükség olyan hadseregre, mint amilyen a közös hadsereg volt és amilyen volt később a Horthy-hadsereg. T. Nemzetgyűlés! Most, amikor a nemzetgyűlés a honvédetllmi tárca első költségvetését •tárgyalja, nem lesz érdektelen kissé visszapillantani a, honvédség keletkezésiének történetére. A honvédség aliapját az 1848-tais magyai . kormány 5. számú rendelete vetette meg. Jobbern a kormány az országban tapasztalható évi március hó 4-én, kedden. 240 különböző nemzetiségi megmozdulások hatása alatt tíz zászlóaljnyi nemzetőrség felállítását rendelte el. Köviddeil a rendelet kibocsátása után azonban a bécsi kamarilla ármánykodásai és uszításai követfkeztében úgy alakult ta , helyzet, hogy, Kossuth Lajos, hazánk nagy fia, az országgyűlés 1848. évi június 10-i ülésén ki~ mondotta a nagy szót: »Uraim, a haza< veszélyben yiasn!«, É lángoló szavak hatása alatt az országgyűlés tagjai megszavazták az ország védelmére szükséges 200.000 főnyi katonát és 42 millió fqrint hitelt. Ezt a haderőt toborzás, kivetés és a rendes hadseregbe való önkéntes belépés útján gyűjtötték össze. Decemberben már százezer főből állt a honvédhadsereg. Noha hiányosan volt felszerelve ez a sereg és kiképzése sem volt tökéletes, méigds e derék • vörössipkásiok csodás hőstetteiről beszélt az egész civilizált világ minden szabadságszerető népe. Az osztrák császárnak: idegen segítséget, az orosz cár segítségét kellett kennie, hogy leverje a magyar szabadságharcot. Amikor Európa már egészen elcsendesedett, amikor a forradalmi láz Európáhain már egészen elült, Magyarországon a honvédség . még mindig harcolt, még mindig küzdiött. A németek nagy költője, Heine, gyönyörű versben énekelte meg a magyar honvédlség hősies" eégét »Im Oktober 1849« című költeményében;, amelyben lényegében azt monid'ta ki. hogy amikor a magyar nevet hallja» akkor a német zubbony szűk lesz rajta, Heine összehasonlítoitta ai magyar honvédség harcát a Nibelungok harcával és párhuzamot vont a magyar hősiesség, és a többi népek gyávasága közt. A magyar honvédség 1848-ban innegmutatta bátorságát* hősiességét és mégmutatta, hogy a hiányos felszerelés és kiképzés ellenére is lelkesedéssel, halált megvető bátorsággá)! harcol a magyar szabadságért. A világosi fegyverletétel után a honvédség feloszlott. Ferenc József, főként anyja biztatására, de a kamarilla biztatásaira is, tizenhárom derék, hős honvédtábornekot Aradon kivégeztetett» niintegy bevezetéséül a, habsburgi abszolutizmus sötét korszakának. Amikor 1867-ben a Habsburg-ház nagyon meg volt szorulva, a magyarság kibékült a Habsburgokkal és a kiegyezéssel részben visszanyertük állami függetlenségünket: Ez. a függetlenség hasonlított ahhoz a hajóhoz, amelyet erős kötelekkel kikötnek a parthoz; a hajón ott van a kormányos, ott van a hajóskapitány és a legénység, de a bagó nem bír helyéből, kimozdulni, mert vastag, erős kötelekkel a parthoz van kötve. A mi önállóságunk és nemzeti függetlenségünk ilyen volt; oda voltunk kötve, az losztrák-imagyar monarchiához^ .erős, f úgvszólVán eöszakíthatatlannak látszó kötelékekkel. Hogy a magyarságot mégis valiamiképpen megnyugtassák és megbékítsék azokért a rettenetes terhekért, amelvelcet a kiegyezésben vállalt. 1869-ben újból felállították ai. magyar honvédséget és később még tüzérséggel is kiegészí tettéjk. A magvar honvédlség azonban csak annyiban volt magyar, hogy) magyar volt a szolgálati nyelve, Magyarországon sorozták be a katonákat és idehaza képezték ki, a honvédség itthon állomásozott, egyébként azonban kiegészítő része volt az osztrák-magyar hadsere érnek. Amikor 1914-ben, főképp német érdekek ért ki kellett állni, takkor a magyar honnvédséset is kivitték az -országból; nem a magyar hazát védte, hanem a német imperialista