Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
193 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. dapest székesfőváros gyerme&ivédelmi céljaára fordítandó összeg. Az elmúlt korszak gyermekvédelme nagyjában abban merült ki, hogy a gyermekekről asugoriam gondoskodott a magyar társadalom. Ez természetesen nem volt kielégítő. A hároméves terv keretén belül ezen gyötkeres változtatás történik. A gyermekvédelem súlypontját S* a megelőzésre, tehát valóban a gyermekgondozásra helyezi a családban, az iskolában. A harmadik évre 15.000 férőhellyel növeljük a c : ecsemőotthonok befogadóképességét. Ugyanezen idő alatt a napközi otthonoknál 170.000 rel növeljük a férőhelyek számát. Ezek a napközi otthonok ugyanakkor 13.500 iskolás gyermeikt gondozását is vállalják. A háiröméves terv szerint 1500 óvodát, valamint négyszázágyas gyermekgyógyintézetet építünk. Jelenleg a gondozottak száma 96.100, 1950-ben 239.000 lesz. T. Nemzetgyűlés! Ha a hároméves tervet a a magyar nép macáévá teszi, akkor me^ fognak oldódni a szociális kérdések is. Ahhoz' azonban, hogy litt a hároméves terv érdekében az építő mnnka meginduljon, feltétlenül szükség van arra, hoigy nyugodt légkör alakuljon ki. (ügy van! Ugy van!) Ezt a nyugodt légkört pedig másképpen nem tudom elképzelni, mint úgy, hogy a magyar közéletiből, a magyar politikai életből, gazdasági életből, tehát minden fontos területről, ahol a termelő, az építő munka folyik» a magyar nép ellenségeit, az újjáépítésnek akadályozóit kisöpörjük. (Mozgás a szabadságpárton. . — Némethy Jenő (msz) gúnyosain: A kommunistákat pedig elhelyezzük.) Azok az erők, amelyek eddig is akadályozták országunk fejlődését és amelyek az elmúlt években ezt a szörnyű pusztítást, hábomút és az ezzel járó összes következményeket reánk zúdították, nem mételyezhetik tovább itt Ma* gyarországon a levegőt. (Némethy Jenő (msz) a kommunistapárt felé: Ott ülnek a kisnyilasok meg a nagynyilasok!) Nehéz küzdelmek árán jutottunk el idáig, de munkánkat csak akkor tudjuk továbbfolytatni, ha valóban felszámoljuk a magyar közélet és gazdasági élet területén azokat, akik az újjáépítésnek akadályozói. A költségvetést a magam es pártom nevében elfogadom. (Taps a kommunistapárt soraiban. — Nagyiván János (msz): Építeni kell már, nem felszámolni!) Elnök: Az 5. címhez több feliratkozott szónok nincs- A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatalKérdem a i Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az 5. cíínet elfogadni? (Igen!) Határozatilag kimondom, hogy a nemzetgyűlés az 5- címet elfogadta. Következik a tárca 6. címének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 6. címet felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (felolvassa a 6. címet) Elnök: Szólásra következik a 6. címhez feliratkozott szónokok közüli Gyurkovits. Károly jegyző: Szipka József! Szipka József (kp): T. Nemzetgyűlés! A népjóléti tárca költségvetésének tárgyalása folyamán szó volt már a társadalombiztosítás kérdéséről, én azonban mégis szereltnek ezzel kapcsolatban egy-két kérdésit aláhúzni. Mindenekelőtt meg kell állapítanom azt, hogy • NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI. évi március hó 4-én, kedden. 194 a Horthy-rendszerben a társadalombiztosító intézetek arra szolgáltak, hogy az akkori rendszernek pénzszerzési lehetőséget biztosítsanak, nempedig azt a célt szolgálták, ami tulaj donkép en rendeltetésük lett volna, hogy a dolgozók érdekeit védjék. Az első időkben kölcsön formájában iszedték el a biztosító intézeteik pénzét, muajd később megfosztották Őket autonómiájuktól és teljes vagyonukria, készleteikre rátették a kezüket: A háború folyamán az intézeteket kifosztották, értékeik egy részét elpusztították, a központi rendelő, de a fiók-rendelőintézetek* felszerelését is elhurcolták, hasonló módon a. kórházak berendezését is, úgyhogy ezek a felszabadulás után pénz és felszerelés nélkül álltak. ! A felszabadulás után a dolgozók, érezve a szabadság szellőjét, levegőjét, joggal tekintették (magukénak a társadalombiztosító intézeteket, ós azonnal hozzá is láttak az újjáépítés munkajához. A társadalombiztosító intézeteknél kétirányú: anyagi és szellemi újjáépítés folyt. Anyagiliaig abba a helyzetbe .tudtak hozni a társadalombiztosító intézeteket, hogy ma már két év nehéz, küzdelmes munkája után a besteig járuléknál,, a táppénzek folyósításánál elértük a' békebeli szintet, 55 0/o-ot, de ugyanakkor elértük azt is, hogy a régi adminisztrációs költségek aránytalanul magas számát sikerült leszorítani és a 18 0/ «-kal szemben az adminisztrációs költségek ma már a 10%-ot sem teszik ki. JDe ugyanakikor a szellemű újjáépítés terén is komoly, sikeres és nagy eredményeket tudtunk elérni. Régen az intézeteknél jelentkező beteg munkások napokon, sőt heteken keresztül járkáltak, kilincseltek, hogy ügyüket intézzék iei. A legtöbb esetben azonban — ha el is intézték — nem kielégítően, rosszul • intézték. el, idie nem ritka esetben előfordult az is, sőt napirenden volt, hogy ;ai beteg munkások meiavunták ezt a kálvária járást, magukból kitörtek, elégedetlenkedtek, ^ mire rendőrökkel vitették el a beteg munkásokat. És • bizony többször megtörtént, hogy rendőri kíséret mellett a munkás összeesett és. a mielntőknék kellett kórházba szállítani. Ezt a széliemet is sikerült megváltoztatni az intézeteknél. Sikerült megváltoztatni úgy, hogy ima már a magyar dolgozók joggal és okkal tekinthetik magukénak az intézetekeit és bármely oldalról -próbálják is a dolgozókat szembeállítani intézeteikkel, ez nem fog sikerülni. A dolgozók jól tudják azt, hogy míg régien a társadalombiztosító intézetek ostak egy olyan adóhivatalt jelentettek. ahova be kellett fizetni filléreiket, de nem kaptak érte, seimmit, ma viszont már becsületesen, lelkiismeretesein végziifk ott a munkát. De a felszabadulás után meg kellett küzdeni más nehézségekkel is és, már erről is volt itt szó. Itt álltak a kórházaik, az intézeteik felszerelés nélkül és bizony), sokszor at segíteni akaró orvosnak á felszerelése, a táskája is hiányzott és talán minden műszer nélkül kellett a betegen segítenie. Járványveszély fenyegetett és ezeknek az orvosioknaiki a munkásokkal és az intézetekhez bekerült tisztviselőkkel együtt naigyop * nagy nehézségekkel kelSetft megküzdeniiök^ hogy a konmolyabb veszélyeket el is tudják hárítaniNekem módomban volt jónéhányszorbeszélnli Pikílierrel, az OTI vezérigazgaftójávai azokról a kérdésekről, amelyek a társadtallombiztosítás körébe vágnak. Meg kell mondanom azt, hoigiy az a munka, amelyet két esztendő alatt elvégeztek, komoly előrehaladást, ko13*
