Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
elvállalják, akkor is sokfelé forgáosolódik szét ez az erő, nem is beszélve arról, hogy yalaki, aki rászorult és ügyeskedik, a legkülönbözőbb, akár 550 intézménytől is kaphat támogatást, míg a másik, a jobban rászorult, a helyhezkötött, az ügyetlen esetleg egyetlenegy intézménytől sem kaphat támogatástNagyon szeretném itt azt az alapvető kérdést tisztázni: vájjon van-e létjogosultsága annak a társadalmi intézménynek, amely állami szubvencióra szorul? Nekünk az ál véleményünk, hogy nincs. Á társadalmi intézményeknek éppen az a hivatásuk GS clZ cl feladatuk, hogy az állami hivatalos szociálpolitikának legyenek segítségére, ne pedig fordítva. Nagyon szeretném, ha általában a szociálpolitikai köztudat fejlesztésiére egy kicsit, nagyobb gondot fordítanánk, mint a múltban. Azok az emberek, akik jobb társadalmi helyzetben élnek, akik keresőképesek, megváltják a maguk jóérzését néhány fillérrel, hogy adományoztak, adakoztak, jók voltak, viszont, akik rászorulnak a segítségre, azok éppen a társadalmi jótékonysági egyesületeknek és az egyéneknek magatartása révén megalázkodnak emberi ' méltóságukban, alamizsnáért könyörögnek és 1 koldulnak, holott nékik erre a támogatásra joguk van. Ez a nagy kérdés, amelyet általában: tisztáznunk kellene és habár belátom azt, hogy a mai körülmények között a társadalom segítségére, a társadalom önkéntes helytállására is szükség van és bizonyos kérdésekben; a társadalmat »íeg lehet és meg kell mozgatni, mégis ezeket a társadalmi intézményeket össze kell fogni egy kézbe, alá kell rendelni a hatósági szociálpolitikának és csakis a hatósági, az -intézményes szociálpolitika keretein belül szabad segítségére sietni azoknak az embereknek, akik erre rászorulnak. Azt hiszem, hogy ha egy ilyen szociálpolitikai közvélemény kialakításában mindnyájan dolgozunk, mindnyájan résztveszünk, akkor bélé kell vinnünk a köztudatba azt, hogy akinek a sors jóvoltából megvan az egészsége, megvan a munkaképessége, megvannak az anyagi javai is. annak kutyakötelessége segíteni azokon, akik önhibájukon kivül olyan helyzetbe kerültek, hogy a társadalom segítségére szorulnak. Egy mindenkáért és mindenki egyért. Ez a szociálpolitikai alapelv, amelyből ki ikell indulni. Általánosságban be kell vinni az emberek [tudatába, — azokéba is, akik tudnak adni és azokéba is, akiknek el kell fogadniok a társadalomtól segítséget — hoigy minden gyermeknek, aki erre a világra. született, jogában van megkapni azt a nevelést, amely őt a társadalom hasznos polgárává avatja, és hogy aki egy élet munlkájáit a társadalom szolgálatában eltöltötte, annak nem koldusfillér jár, nem alamizsna, hanem a társadalom tisztességes gondoskodása. (Taps a szociáldemokratapáH soraiban.) Elnök; Szólásra következik az 5. címhez feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: pöbrentei Káró lyné! Döbrentei Károly né (kp): T. Nemzetgyűlés! Hogy egy társadalmi közösség mennyire veszi komolyan a dolgozó tagjai iránti kötelezettségét, az elsősorban abban mutatkozik meg, hogy mennyiben gondoskodik a legfontosabbról, a gyermekről. A háború alatt, különösen annak utolsó esztendejében a nehézségek összes eléví március- hó 4-én, kedden. 1Ö0 képzelhetetlen formái zúdulnak rá a magyar gyermekekre. ' A fizikai csapások, a szellemi és lelki megrokkanásak, mind-mind a gyermekek seregeit pusztították. Amikor Magyarország abba' a helyzetbe került, hogy kiléphetett volna a bűnös háborúból, amelybe az elmúlt huszonöt esztendő politikája sodorta, azok az ú. m »jó magyarok« — ahelyett, hogy kiléptek volna al háborúból — még mélyebbre sodonitáik bele az országot a katasztrófába, valósággal eladták az országot; Ikfö vetkezett a német megszállás és utáina a legborzalmasabb, a Szálasi-uralom. Nincs statisztikai adat birtokomban ; arról, hogy hány gyermek pusztult el a háború következményeiből kifolyólag, akár vitamii nhiáary, - akár pedig a nedves pincék vagy élelmezési kérdések miatt» de azt hiszem, sokezerre tehető ezeknek a gyermekeknek száma. A nácik és nyilas bérenceák mesterségesen- kiirtották a gyermekek tízezreit. így például volt egy olyan réteg, amelyet azon a címen, hogy »idegenajkú«, internáló táborokban, Auschwitzban, Maujthausenben, vagy pedig közvetlenül a felszabadulás előtt pusztítottak el, amikor a felszabadító csapatokat már itt érezték Budapest határában. Csak egyetlen adatot mondok ennek szemléltetésére. 1944 előtt á tizenkét éven aluli zstidó vallású gyetrmekek száma 75.000 volt Magyarország területén, a jelein pillanatban 11.000. Az a szörnyű pusztítás, amely hazánkat végigsöpörte s áz egész magyar népet sújtotta, különösképpen a gyermektársadalmait sújtotta Hogyan emelkedett ki mégis ez az ország ebből a súlyos» katasztrofális állapotból? Tudjuk, hogy a felszabadulás után, éppen a rombolások következtében a gyermekintézményeknek egészen kis százaléka maradt épen, legnagyobb részük elpusztult. A Magyar Nqk Demokratikus Szövetsége és a Nemzeti Segély kezdett hozzá ezek helyreállításához. Közvetlenül a felszabadulás utáni időben — már a februári hónapokban — napközi otthonokat, tejkonyhákat, népkonyhákat állítottunk fel, ahol gyermekek és felnőttek is nagyszámban, kaptak élelmezésit, természetesen nagyon silány keretek »között, úgy, ahogyan az akkor lehetséges volt. Ezután megindult a gyermekek megmentésének akciója és vonatok sokasága vitte ki a budapesti és bányavidéki gyermekeket a falura, ahol a falusi dolgozók, a parasztok fogadták őket gondozásukba és vállalták időlegesen a nevelőszülők szerepét. Itt kell köszönetet mondanom a magyar parasztság ama áldozatos rétegének, amely abban az időben hozzáárult a Budapesten megmaradt gyermekek megmentéséhez. Természetes, hogy ezek csak az első lépések voltak, ezután következett ezeknek a segítőakcióknak a sorozata. Pár számmal szeretném illusztrálni a t. Nemzetgyűlés előtt, hogyan állunk ma a gyermekvédelem területén. Jelenleg Magyarországon az Egészségvédelmi Szövetség, az üzemek, a társadalmi szervek, az egyházi szervek, községek és Budapest székesfőváros» Összesen 81 bölcsődét tartanak fenn 2350 férőhellyel. Ugyanezek a szervek napközi otthonokban, óvódákban 51.000 gyermeket gondoznak. Ebből a számból a Magyar Nők Demokratikus Szövetségére 20—22.000 gyermek esik. Ezenkivül az állami és községi óvódák, a napközi nélküli óvódák 42.250 "gyermeket gonÀ nemzetgyűlés 1Ô4. ülése 1947.
