Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-90
7 Á nemzetgyűlés 90. ülése Í9&. évi február hó 5-en, szerdán. 8 Dénes István (pk) halasztást kért , 37 Dénes István (pk) halasztást kapott 37 Kiss Ferenc (félegyházi) (msz) halasztást kapott 37 Temay István (msz) — a népjóléti miniszterhez — a hadirokkantak segélyezésénél mutatkozó reakció tárgyában 37 Nagyiván János (msz) halasztást kapott , 39 Pászthory István (msz) halasztást kért 39 Vaszkó Mihály (kg)— a belügyminiszterhez — az Országos Földrendező Tanács kiküldöttein népítélet végrehajtása tárgyában ; 39 Szalay András (kg) — az iparügyi miniszterhez — az erdők kitermelése tárgyában 42 Olner Alfréd (kg) — az összkormányhoz — a rendelkezésünkre álló javak szociálisabb elosztása tárgyában 44 Némethy Jenő (msz) két interpellációjára halasztást kapott 47 Farkas Imre (kp) — a pénzügyminiszterhez — Szabó István makói lakos dohányárusítási engedélye ügyében 48 Oláh Mihály (kp) — a pénzügyminiszterhez — Hódmezővásárhely határában jégkár miatti adótörlés ügyében ... 49 Tombáez Imre (kp) — a pénzügy- és iparügyi miniszterekhez — az Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt. budapesti cégnek a Szegedi Lemezgyár Rt. szegedi üzemének elsorvasztására irányuló ténykedése ügyében 50 A kormány részéről jelen volt: Rónai Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter. (Az ülés délelőtt 10 óra 28 perckor kezdődött.) (Az elnöki széket Varga Béla foglalja el.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Futó József, az egyéb jegyződ teendők ellátására pedig Gyurkovits Károly jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik a magyar köztársaság elnökének a béke megkötésére való felhatalmazásáról szóló törvényjavaslat letárgyalása. Padányi Gulyás Béla előadó urat illeti a szó. Padányi Gulyás Béla (kg) előadó: T. Nem zetgyűlés! Nekem jutott, mint előadónak az a szomorú feladat, hogy előterjesszem a nemzetgyűlés külügyi bizottságának jelentését a magyar köztársaság elnökének a béke megkötésére való felhatalmazásáról szóló 129. számú törvényjavaslat tárgyában. (Olvassa): »T. Nem zetgyűlés! A nemzetgyűlés külügyi bizottsága a mai napon megtartott ülésében letárgyalta a címben foglalt törvényjavaslatot és azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. A bizottság utal arra, hogy a békeszerződést aláírása után a külügyminiszter ratifikálás és a magyar törvénytárba való beiktatás végett be fogja mutatni a nemzetgyűlésnek, mint ezt különben a békeszerződés rendelkező része Magyarországra nézve előírja. Éppen ezért a pártok megegyeztek abban, hogy a békeszerződéssel kapcsolatban a vitát és felszólalásokat e javaslat tárgyalásánál mellőzik és esetleges észrevételeiket a békeszerződésnek ratifikálás végett való bemutatása alkalmával fogják megtenni. Mindezek alapján javasolja a külügyi bizottság a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben szin tén elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának 1947. évi január hó 30. napján tartott ülésében. Bereczky Albert, a külügyi bizottság elnöke, Padányi Gulyás Béla előadó.« Elnök; Szólásra következik Slaehta Margit ké£> visel ótarsu nk. Slaehta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! Elnézést kérek a halk beszédért, de rekedtségem folytán nem tudok hangosan beszélni. Nagyon megértem, t hogy a pártok nem óhajtanak a felhatalmazáshoz hozzászólni, illetőleg, hogy nem jelöltek ki szónokokat, mert mit is mondanának; hiszen annyi időnk volt a béke előkészítésére és ezirányban idejében nem történt semmi. Amikor a múlt év január 31 én az államforma kérdését tárgyaltuk 1 , már akkor bátor voltam a nemzetgyűlés figyelmét ráirányítani arra, hogy sokkal sürgősebb volna a béke előkészítésével foglalkozni. A t. jobboldalról erre egy hang azt mondotta, hogy az államforma kérdését is elintézik és a békét is elő fogják készíteni. Az előző megtörtént. Kérdezem, megtörtént-e a másik? Azután következett a békeelőkészítésnek negatív módja, amennyiben a kormány érdektelenséget nyilvánított a határkérdésben, sőt a ti baloldal részéről zúgó vihar adta tudtára a nemzetgyűlésnek, hogy hazaárulás: még a magyarlakta területekre is jogot formálni. Amikor a miniszterelnök úr nyugati útjával kapcsolatban utaltam Apponyi óriási erkölcsi tőkéjére, amely számunkra a nyugati államokban tartalékolva áll, akkor a balollalról egy hang közbeszólt, hogy »nem érdekel«, így tehát értem, ha most, amikor ezeknek a sorozatos negációknak a végkonklúziója bekövetkezett, egyik párt sem kíván szólni. Be miről is beszélhetnénk most? Lehetne szólni arról, hogy egyáltalán nem ismerjük a . békefeltételeket. A címek és rangok eltörléséről szóló törvényjavaslat heteken keresztül a birtokunkban volt és: ha most magukról a békefeltételekről nem is tárgyalunk, mert a dolgok sorrendjet úgy állapítottak meg, hogy majd a becikkelyezésnél, azért mégis egészen máskép adja meg a Ház a felhatalmazást az aláírásra, ha konkréten tudja, hogy minek vállalásáról van szó, mintha tájékozatlan. Hogy semmi mást ne említsek, említem azt, hogy körülbelül 2000 millió vagyis kétmilliárd, dollár az a teher, amely ezzel a békekötésisel a nemzet nyakába szakad. Vagy pedig beszélhetnénk talán ebben a komor órában arról, hogy most fájón megértettük, hogy a világon a legnehezebb pályához, a legnehezebb munkához, a törvényhozáshoz ós az államvezetéshez előkészületre, hozzáértésre és szaktudásra van szükség. Ha egy kicsi gazdaság vezetése nem nélkülözheti azt, ha egy
