Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

1Ő3 À nemèetgyûtés Ùi, ülése ÍH7. badságpárton: Az azonos módszereikről beszéljenek!) Szólnom kell még a szabadságpártról, mert eddig nem. volt alkalmunk nekünk kommunistáknak az ország szine előtt nyíltan elmondani nézetünket erről a pártról. A- kétkulacsossága jellemzi a szabadságpárt egész magatartását, (Ügy van! Ügy van a kommunistapárton.) a kétkulaesosság, amely abban jut kifejezésre, bogy a párt vezére, Sulyok Dezső t. képviselőtársam igen kenetesen, igen tudományosan, államférfiúi módom, igen magas politikai színvonalon' beszél a bel- és külpolitika összes kérdéseiről — azokról a kis tüskékről, amelyek szépen el vannak szórva az államférfiúi megnyilatkozások sorai között, most nem beszélek, (Nagy Vince (msz) : Azt sem mondhatja el?) — ez, iaz egyik arca a szabadságpártnak, és ezt az államférfiúi színvonalat azután útszéli demagógiára Vásáry t. képviselőtársam váltja fel. (Ügy van! Ügy van! >a\ kommunistapárton.) Ö az, aki az OSSZËesküvők szellemében és nyomdokain (Vásáry József (msz): Hazugság! Rágalom!) ^rágalmaz, aljasul rágalmaz a hordó tetejéről, (Az elnök csenget.) — bocsánatéit kérek az imparlamentáris kifejezésért (Felkiáltások a szabadságpárton: Ez az igazi hang!) — többek között rágalmaz azzal, hogy a demokráciára és persze — ez a legolcsóbb, ezt tanulták meg legjobban a .múltból, — ránk kommunistákra hárítja a felelősséget minden bajért, elsősorban a rossz^ békekötésért. Es az a furcsa, t. •Nemzetgyűlés, hogy bennünket kommunistákat az a párt hazaárulóz le, amelynek soraiban Némethy úr ül, aki örökre hírhedtté tette magát nemcsak az Alkaloidiákkal, hanem! azzal az emlékezetes közbeszólásával, azzal az álláspontjával is, hogy a magyar arany a legjobb helyen van a külföldön, Ausztriában. Nem felejtjük el ezt sem Némethy úrnak, sem a szabadságpártnak, és ha ők miint hazafiak próbálnak bennünket lehazaárulőzni és beszennyezni, szembesíteni fogjuk Némethy képviselő úr hazafiságát ezzel az igazi országárulásisall.

8 Az urak a szabadságpárt oldalán dicse; kednek azzal, hogy ők nem voltak benn ebben az összeesküvésben. (Ternay István (msz) : Nem dicsekedtünk vele!) Nem is kellett, hogy benn legyenek, az összeesküvők őrájuk nem kellett, hogy kivessék hálójukat, mert bennük biztosak voltak. (Derültség és taps a kommunistapárton. — Derültség a szabadságpárton. — Vásáry József (msz): Komoly államiférfiúi beszéd! — Ternay István (msz): Gyönyörű! — Nagy Vince (msz): Nincs önkritika, úgylátszik!) És hogy ez így van, ahogy mondom, arra bizonyíték, hogy az első politikai és ügyvédi védőbeszédet az összeesküvők mellett éppen Sulyok Dezső t. képviselőtársam tartotta a múltkor. (Nagy Vince (msz): Nem szólt az összeesküvők mellett! — Lévay Zoltán (miSíZ): Nem számít a való slag!) Akkor idézem: felvetette azt az összeesküvőkkel kapcsolatban a mentelmi bizottság jelentése körüli vitában, hogy az összeesküvőknek nemcsak offenzív, haneim defenzív céljaik is voltak, és elmondotta, hogy munkáspárti oldalról állandóan határidőre beállított forradalommal és (hatalomátvétellel fenyegetőznek. Ki kell jelentenem erre, t. Nemzetgyűlés, hogy erre az állításra egy szemernyi bizonyítékot^ sem tudott és nem tud senki felhozni, és amíg nem hozam február hó 6-án

t csütörtökön. 1Ô4 nak fel, kénytelen vagyok azt a kifejezést használni, hogy ez közönséges rágalom. De ha ma valaki felhozza azt a rágalmat, hogy a kommunisták vagy a .munkáspártok a hatalom átvételére gondolnak, az nem tesz semnn egyebet, mint tehermentesíti az összeesküvők bűnét (Ügy van! Ügy van! a kommunistapart soraiban.) és a munkáspártokat akarja a vádlottak padjára ültetni a-(horthysta összeesküvők helyet. (Nagy Vince (msz): Ez politikai kihasználása az összeesküvésnek — a kpmmunisi pártra nmVatva — onnan!) Ez politikai és ügyvédi védelme az összeesküvőknek. és_ jellemző a szabadságpárt kétkulacsosságára, hogy amikor Sulyok Dezső szinte kárörömmel hánytorgatja fel a kisgazdapártnak, hogy ők — tudniillik a szabadságpártiak —" milyen szűzi ártatlanok, amikor a kisgazdapárt így, meg úgy benne van az összeesküvésben, ugyanakkor szemforgató módon elszegődött az összeesküvők ügyvédjének. (Ellentmondások a szabadságpárt sortában. — Lévay Zoltán (msz): Ezt visszautasítjuk!)^ Tudóan, hogy önöknek ez nem számít. (Vásáry József (msz) gúnyosan: Magas logika! — Lévay Zoltán (msz): A józam logikával nem egyezik! Nagyon egyéni logika, vagy pártlogika, belemagyarázni, ami nincs benne!) Engedjék meg, hogy ez után a kitérés után, amely — mondom — csak arra szolgált, hogy ne tévesszék össze a mi általunk gyakorolt bírálatot (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Nem sikerült! Gyenge volt!) a kisgazdapárt politikája felett Sulyokéknak, a szabadságpártnak bírálatával, rátérjek a legfontosabb kérdésre. (Egy hang a szabadságpárt soraiban: A költségvetésre! — Derültség a szabadságpárton.) Ismétlem, t. Nemzetgyűlés, • az összeeskü-, véssél a magyar demokráciának kétségkívül eddig legsúlyosabb válsága robbant ki. Pedig volt válság éppen elég ebben; az utolsó másfél esztendőben. (Nagy Vince (msz) : Csinálták!) De a dolog jellegzetessége azí, hogy ezek a válságok, az utolsó másfél esztendő válságai is az összeesküvés kapcsán új megvilágítást kapnak, kiderül, hogy ezek^ a válságok összefüggtek. Az egész elmúlt másfél esztendő politikai történetét az összeesküvés felderítése kapcsán új színben látjuk. (Dénes István (pk): Halljuk! Halljuk!) Tulajdonképpein négy (komoly válságot éltünk át. Az első volt az 1945 őszi válság, a budapesti községi választások utáni, Nemsokára rá, 1946 márciusában estünk bele újra válságba; rövidre rá nyáron, június-júliusban újból politikai válság tört ki és 1946 késő őszén, októbertől máig úgyszólván permanens válságban vagyunk. (Lévay Zoltán (msz): Egy-egy vércsapolás kellett.) Fel kell vetnem a kérdést, ti Nemzetgyűlés, mik voltak ezeknek az ismétlődő válságoknak a tulajdonképpeni okai. (Halter Béla (msz): A rosszul sikerült választások! — Lévay Zoltán (msz): A többség lefaragása, — Nagy Vince (msz): A vágyálmok nem teljesülése! — Ternay István (msz): A szétrombolt illúziók!) 1945 őszén vagy késő nyaráig a kisgazdapárt paraszti zöme, az egész kisgazdapárt a munkásosztállyal való szövetség útját járta minden helyi, kisebb-nagyobb elégedetlenség ellenére, ami természetesen már akkor is megvolt a parasztságban és így a kisgazdapártban is.