Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

ÔÔ À nemzetgyűlés 91. ülésé 1947. merném ma sem azt állítani, hogy ez a szubvenciós politika, amely a magyar iparfejlesztés feltétele volt, helytelen lett volna akkor. A különbség persze az, hogy ennek hasznát akkor a magánkapitalisták fölözték le. Ha most, a kezdetben elkerülhetetlen deficit fedezését az állam vállalja magára azért, hogy a demokráciának megfelelő gazdasági rendet alakítsunk ki, kérdem: vájjon hibát követ-e ©1 a magyar demokrácia, ha ezt a deficitet kezdetben válr lalja, különösen» ha ez az állami szubvenció, amely ma is szükséges, a közösség érdekeiinek használ és nem a magántőkések érdekeinek s ha tudjuk azt, hogy ez az államosítás a feltétel© újjáépítésünknek, Magyarország talpraállásának. Államosítás nélkül egyetlen lépést sem tehetnénk a tervgazdálkodás terén. ÁllamoMtás nélkül nincs tervgazdálkodás. De tervgazdálkodás nélkül nincs gazdasági talpraállás Magyarországon. Hangsúlyozom, hogy az a tervgazdálkodás, amely életszükséglet számainkra, nem holmi programmatiikus meggondolásokból eredt, nem szocialista proigrammunk végrehajtásának következ/ménye, hanem a nemzeti lét érdeke. A szükségesség diktálja, nem a Programm. A szükségesség diktálja; nemzeti létérdiek, az, államosítás először is azért,,, mert szörnyű gazdasági veszteségeink, a háború roppant rombolásai után megmaradt erőforrásainkkal és meglevő javainkkal gazdaságosan a köz érdekében kell gazdálkodnunk újjáépítésünk meggyorsítása érdekében. Ha nem térnénk rá a tervgazdálkodás útjára, gondolnunk .sem lehetne arra, hogy rövid néhány esztendő alatt, — a mi véleményünk szerint három esztendő alatt — el tudnánk érni az 1938-as színvonalat termelésünkben és 'életszínvonalúnkban. Csak tervgazdálkodással tudjuk újjáépítésünknek, életszínvonalunk felemeléséneik a tempóját növelni. Egyébként legalább tíz esztendő kellen© hozzá. Ez ,a nép, amely annyit szenvedett a háború és az infláció alatt és ' amely számára a stabilizáció is. csak viszonylagos enyhülést hozott, nem várhat ti7. esztendeig. Ha segítségére akarunk sietni, tervgazdálkodással kell a segítségére sietnünkTervgazdálkodásra továbbá, t Nemzetgyűlés, azért is szükségünk van, azért is nemzeti létérdekről van szó, mert mi egy olyan újjáépítést akarunk, — és, azt hiszem, ebben egyetért velünk 'minden tisztességes demokratikus magyar emiber — amelynek központjában a dolgozó ember áll. Alacsony az életszínvonala a magyar dolgozó népnek a városban és a faluin egyaránt. Tudjuk azt, hogy az a bérmiívó, amivel stabilizáltunk tavaly augusztusban, a dolgozó ember számára, ipairi munkás és tisztviselő számára egyaránt — a parasztot is beleértem — tulajdonképpen csak az élelmezést biztosítja, a ruházkodást úgyszólván alig vagy egyáltalán nem. (Vásáry József (msz): Hála Istennek, a vezetők nem így vannak! — Zaj.) A szabadságpárt szerint ezért (az életszínvonalért a magyar demokrácia felelős, nem. Horthy, d© azért én nem mondom azt, hogy ők a Horthy-rendszert védik. {Zafos ellentmondások a szabadságpárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Eimeltnünk kjell ezt az életszínvonalat 'Semmi esetre sem lehet. belenyugodnunk abba az életszínvonalba, amelyet a stabilizáció hozott. Emelnünk kell, mégpedig gyorsan emelnünk. v

De ezt nem lehet megtenni, ha a gazdasági életben korlátlanul uralevi február hó 6-án, csütörtökön. 1ÔÔ kodik a magánkezdeményezés, a kapitalista magánérdek. Harmadszorra említem, de nem. utolsó sorban értem a tervgazdálkodás szükségességét indokoló szempontok között azt, hogy mezőgazdaságunk újjászervezéséhez elkerülhetetlen a tervgazdálkodás. Uj mezőgazdaságunk van a földreform után, kisparaszti mezőgazdaságunk van és ezt a mezőgazdaságot, 7Ü0>000 új birtokost, nem engedhetjük át a kapitalizmus vak törvényeinek. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy ebben az új kisparaszti mezőgazdaságban az az elv uralkodjék; aki bírja, marja. Át kell szerveznünk egész mezőgazdaságunkat és^ ehhez az kell, hogy a megfelelő tőkéket az állam irányítsa a mezőgazdasági termelés (területére, ) mert gazdaságtörténeti tapasztalat, hogy maguktól nem mennek oda. Végül, de nem utolsó sorban azért, létérdekünk, nemzeti érdek, a tervgazdálkodásra való áttérés, mert a tervgazdálkodási a feltétlenül — hosszabb vagy rövidebb idő múlva •*** jövő gazdasági világválsággaili szemben viszonylagos stabilitást jelent a magyar gazdasági élet számára, viszonylagos stabilitást jelent, viszonylag válságmentes' fejlődését jelenti a magyar gazdasági életnek. Ezt nem utolsó sorban arra bazirozom, t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar tervgazdálkodás révén beleilleszkedhetünk szomszéd országaink hasonló terivgazdäilkodJásiába, (Károlyi Mihály (pk) tapsol.) elsősorban nagy keleti szomszédunk, a Szovjetunió tervgazdálkodásába. Ezen a téren mág csak meg sem kezdtük ,ara éllső lépéseket, itt még^ igen nagy , lehetőségek állnJak előttünk. Feltétlenül szükséges, hogy ezeket a lehetőségeket kimunkáljuk. A mi pártunk, a Magyar Kommunista Párt, a tervgazdálkodás Idolgában — mint tudják — kezdeményezőleg lépett fel a maga hároméves tervének. kidolgozásávaJL Hangsúlyozni akarom, hogy mi ezt a tervünket javaslatnak, plattformnak tekintjük, amelyen minden építő magyar találkozhat. Eis öirö>m;mel állapítom meg, hogy testvérpártunkkal, a szociáldemokiratapárttal meg is történt a megegyezés arranézve, hogy az ő legutóbbi kongresszusukon kidolgozott hároméves tervüket a mi hároméves tervünkkel egybehangoljuk, szintén nem azért, hogy ez az egybehangolt terv a kizárólagosság igényével lépjen fel, hameni ismét, azért, hogy plattfonm legyen, kormányzati plattform minden demokratikus erő számára. 1 Talán nem felesleges) hangsúlyoznom, hogy mi nagyon szívesen vesszük a kritikát és a módosító javaslatokat, különösen ita parasztok részéről indulnák ki ezek a módosító javaslatok. Mi tudjuk azt, hogy a kisgazdapárt parasztképviseilői nem mindenben értenek egyet a mi hároméves tervünknek különösen mezőgazdasági részével- Szeretnénk hallani a kritikát és kijelenthetem pártunk nevében, hogy mindenfél© megegyezésre ebben a kérdésben eleve hajlandók vagyunk, (Taps a kisgazdapárt oldalúm.) Mi, kommunisták, azt hittük, hogy népünk igazi szolgálata mai éppen abban kell, hogy álljon, hogy közösen építjük az országot és dicsekvés '' nélkül hivatkozhatom arra, hogy ebben az építő munkábaini mi, kommunisták, nem álltunk az utolsó helyen eddig isem, és ígérhetem, hogy a jövőben sem fogunk ^ az utolsó helyen állni. Versenyre kelünk mimidenkivel hazánk újjáépítésének és felvirágoztatásának meggyorsításában.