Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
97 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. teljesen lépést tartani ezzel a növekvő fűtőanyagszükséglettel, aminek következménye, hogy bizonyos zökkenők, kiesések álltak oe az ipari termelésben, tehát az állami adóbevételekben is. Annál szükségesebb, hogy a :jénzügyminisztérium komolyan gondoljon a költségvetés bevételi oldalának, az adóbevételeknek .növelésére. T. Nemzetgyűlés! Gyengéje továbbá ennek az első forintköltiságvetésünknek az, — nevén kell a gyereket nevezni — hogy a terheket túlnyomórészt a dolgozó rétegek viselik: a munkásság és a dolgozó parasztság. Akármennyire üdvözöljük ezt az első költségvetésünket, mint felemelkedésünk jelét, hiba volna behunyni a .szemünket ez előtt a tény előtt. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az első forintköltségvetésnél ez még szinte elkerülhetetlen volt, de már fokozatosan rá lelhet térni az adóterhek áthárításaira azok vállaira, akiknek módjuk van viselni ezeket a terheket: a vagyonosok válladra, örömmel üdvözöljük hogy a kormányzat ezen a téren, már meg is tette az első lépéseket a vagyonadóról és a jövedelem-, és illetmény többletadóról szóló határozataival. Azt hisszük azonban, hogy ezek az első lépések még nem elegendők ennek a célnak elérésére. Az a véleményünk, hogy a küszöbön álló forintmérlegkészítés kapcsán lehetővé válik a háborús ós inflációs nyereségek maximális igénybevétele a szegény közösség, az állam javára, (Általános helyeslés és taps.) és biztatni akarjuk a kormányt, hogy a megkezdett úton, a terheknek a vagyon rétegekre való áthárítása útján, bátran haladjon előre. Gyengéje továbbá a költségvetésnek az, hogy állami tisztviselői karunk, bürokráciánk minden B-lista ellenére továbbra is túlméretezett (Csépány József (kg): óriási!) Azt hiszem, felesleges; itt idéznem Gaal Gaston véleményét, aki szerint két ostora volt a magyar népnek: az egyik a kartelek, a másik a túlméretezett bürokrácia. A költségvetés adataiból kiderül, hogy nem sikerül leszorítanunk állami tisztviselőink létszámát az 1938-as színvonal alá, pedig amikor a stabilizáció tervét készítette a kormány, abból indult ki pártkülönbség nélkül minden szakértő, hogy ez a szegény ország nem bírja el azokat a bürokratikus terheket, amelyeket az 1938-as állami apparátus fenntartása jelentett volna. És most mégis azt látjuk, hogy viselnünk kell ezeket a terheket továbbra is. Nem utolsó sorban bürokratikus apparátusunk létszámának változatlansága az oka annak, hogy az állami tisztviselők fizetése túlalacsony, az életszínvonal alatti nívót is alig éri el. Ha kevesebb volna az állami tisztviselők létszáma, egyre:egyre nyilvánvalóan több juthatna. Gondolkodnunk kell azon, hogy ezen az anomálián hogyan segítsünk, hogyan tegyük olcsóbbá az államot, hogyan szállíthassuk le állami bürokráciánk létszámát arra a színvonalra, amely ennek a szegény országnak számára elviselhető. T. Nemzetgyűlés! Vannak, akik deficitünk forrását elsősorban, vagy túlnyomóan az államosításban keresik, próbálják megtalálni. Az államosítást okolják azért, hogy túlnagy a deficitünk. Természetesen tagadhatatlan, hogy államosított szénbányáinknak és államosított nehéziparunknak van deficitje. De anélkül» hogy a számokba belemennénk, — nem állanak most rendelkezésemre a szükséges adatok — nyilvánvaló, hogy azok az okok, amelyeket Sulyok képviselőtársam felsorolt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi február hó 6-án f csütörtökön. 98 az állami üzemek deficitjének magyarázásánál, — enyhén szólva, igen túlzottak! (Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Cáfolni tessék! — Gúnyos derültség a szociáldemokrata-' és a 'kommunistapárton.) Nem arról van szó, hogy a deficit elsősorban azokból az adósságokból származik, amelyek az állam által meg nem fizetett jóvátételi rendelések következtében állottak elő. Kell itty az államosítással kapcsolatban a deficit egyéb okairól is beszélni. A szénnel kapcsolatban talán az is érdemes a megemlítésre, hogy a háború alatt szörnyű rablógazdálkodás folyt szénbányáinknál, hogy a háború alatt a felszerelést nem újították meg. Csak egy példát említek. A salgótarjáni szénmedencéből a németek és a nyilasok a motorikus erők kétharmad részét hurcolták el s a mai napig nem kaptuk vissza. Nem szabad elfelejteni ezeket a körülményeket akkor, amikor az államosított üzemek deficitjéről esik szó. Ami a nehézipart illeti, talán arról is kellene beszélni, hogy a magánkapitalisták az államosítás előtt a kisujjukat sem mozdították meg a termelés racionalizálása érdekében, ennélfogva a termelékenység esett, a munkásokat nem foglalkoztatták gazdaságosan, alig törődtek az üzemek nyersanyagellátása val, úgyhogy az állam a szó szoros értelmében csődtömeget vett át. De nyilvánvaló és ezt minden komoly szakértő és különösen az államosított üzemek munkásai megerősítik: ha nem államosítottuk volna ezeket a nehézipari üzemeket még mélyebbre süllyedt volna nehézipari termelésünk nívója, a deficit nagyobb lett volna. (Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Adat>t!) Az egyetlen út a deficit eltüntetéséhez éppen az államosítás volt; az államosítás volt az egyetlen útja a rendcsinálásnak ezekben az üzemekben annak az anarchiának a helyébe, amit a volt tulajdonosok ott előidéztek. Adatokat kért tőlem igen t. képviselőtársnőm. Az adatokat lehetett a napokban az újságokban odivasni. Az adatok a bizonyítékok állímellett, Két, név, a MA VAG kiélt letartóztatott igazgatója, Borbély és Rimóczy, akinek szabotázsa nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy tudatosan előmozdították a nehéziparban az anarchiát, a termelés csökkentését. (Felkiáltások a szabadságpárton: Számokat kérünk!) Tudatosan hátráltatták azt, hogy a magyar nehézipar az ország újjáépítésének a szolgálatába állhasson. (Vásáry József (rasz): Miért alkalmazták ott őket eddig isi) Ezt a szabotázst megszüntetni csak államosítással lehet és az az államosítás — ha nem szorosan állampénzügyi szempontokból indulunk ki — többek között azért is elkerülhetetlen szükséges : ség volt, mert csak ezen az úton lehet az ipari termelésben élre vinni, vezető pozícióba tenni azokat a szakembereket, akik talán sokszor jobb szakemberek, mint a magántőke által nevelt szakemberek: a munkásokat. (Vásary József (msz) : Szóval nem kell mérnök!) Nyilvánvaló dolog. — ezt az egész gazdaságtörténet bizonyítja — hogy egy új társadalmi rend 1 pénzügyileg minidig deficittel jár. Az állam pénzügyi .segítsége nélkül egy új társadalmi rendet lábra segíteni nem lehet. Hadd figyelmeztessek rá, hogy a magyar iparosítás annakidején, még a Szterényiérában 5 is csak komtoly, nagyösszegű állami szubvenciókkal volt lehetséges. Annak ellenére, hogy ezek az állami szubvenciók akkor magánkapitalisták zsebébe folytak, mégsem 7
