Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

93 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. dúlnia — egy nagyszabású tervezés arra nézve» hogyan fokozhatnánk termelésünket mind ipari, mind mezőgazdia sági vonalon, akkor a szegénység állapotiában — amint Sulyok Dezső isi mondotta — kötött gazdálkodás, ©őt tervgazdálkodás kell. Tervet kell készítenünk arra filézve, hogyan tudnánk termelésünket minden téren fokozni, nolert népességünk életszínvo« mala emelésének ez az egyetlen útja. * Tervek készítéséről hallunk. Manapság minduntalan lehet erről hallani. Tudtommal a koaildció minden pártjának van i& készen erre nézve ilyen terve. Legyen szabad megjegyeznem, hogy mindnyájunkra, a koalieid pártjaira súlyos felelősség nehezedik, mert hiszen az eddigi eredményeket» amelyeket, a koaliciós kormaruyzással kétségtelenül elértünk másfél év alatt, talán- nehezebb lesz megtartani, mint tovább fokozni a koalíció további fenntartása nélkül. Itt legyen szabad rámutatnom arra a súlyos és mérhetetlen felelősségre, amelyet mindnyájan viselünk népünkkel szemben» ha kockáztatjuk gazdasági életünknek ezt a tovább'fejtesz'tlését, ha kockáztatjuk demokráciánk megszilárdítását, ha kockáztatjuk azt» hogy népünk hitét, veszítse éL a -válság további fenntartásával. Azt hiszem, mindnyájunknak kötelességünk: vonjuk le eddigi koalíciós munkánk mérlegét és állapítsuk meg azt, mik a feltételei annak, hogy továbbra is együttműködjünlk, mert én mondom, a történelem Ítélőszéke előtt kell, felelnünk mindannyiunknak, ha á napi politikát, vagy esetleg a szorosan vett pártpolitikát! nézve, az ország újjáépítését tesszük kockára a válság további fenntartása kedvé éri (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Sok szó esett most, a válság ideje alatt felénk, magyar parasztok felé. Engedde meg tehát a t. Nemzetgyűlés, hogy néhány szóval kitérjek erre a kérdésre, bár nem tartozik szorosain véve egy költségvetési beszéd anyagához, hozzátartozik azonban ahhoz, amin az egész költségvetés alapul» a bizalomhoz. Számtalan oldalról! jött hozzánk, magyar parasztodhoz a felszólítás, hogy vegünk mindenki együtt akar működni, velünk nincs baja senkinek. Azt hiszem, az elmúlt másfél év alatt mi számtalanszoi' bizonyítottuk be, hogy a koalícióért ás a koalíción keresztül országútikért és népünkért áldozatot is tudtunk hozná. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) A legkevésbé éppen a magyar .parasztság felé lehet elmondani, hogy bármikor is pártsovinizmus vezette volna útjain. Ma sem az vezet bennünket Mi, akik a parasztság soraiból kerültünk ide a nemzetgyűlésbe, elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy népünket további áldozatvállalásra bírjuk, megerősítsük a hitét abban, hogy a magyar jövő felépítéséért hozott áldozata nem hiábavaló, de ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy aki velünk együtt akar működni, annak ebben legelsősorban is őszintének kell lennie, meg kell próbálnia velünk őszintén együttműködni, nem pedig sorainkat megbontani igyekezni. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Mert hiszen, ha a parasztságról, mint osztályról nem is lehet beszélni, (Pászthory István (msz): Ugy van!) különösen a munkáspártok ideológiája szerint, hiszen, szerintük a parasztság több társadalmi osztályra oszlik, (Pászthory István (msz: Ugy van!) ami bizonyos ideológia sze3vi február hó 6-án

t csütörtökön, 94 rint meg i

s állhatja a helyét, a va,lóság azonban kétségtelenül az, hogy a magyar parasztságnak fe éppúgy megvan a maga osztályöntudata, mint jbámielyik más társadalmi osztálynak, vagy foglalkozási ágnak. Ma már azt sem lelhet letagadni, hogy a magyar parasztság osztályöntudatában eléggé egységes. Ma az egyik paraszt és, a másik paraszt között távolról sincs már meg az a kiáltó ellentét, amely a múltban volt- A háború közelebb hozott. bennünket egymáshoz. A régi, földdel bíró Ikispairasztság lényegesen lett szegényebb, mint a múltban volt és jött) a földreform, amely földhöz juttatta a földnélküli parasztot. Itt áll közösen, mindegyikünk előtt a probléma: mezőgazdiasági termelésünk újjáépítése és jövedelmezősége. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) Ez a közös probléma közelebb hozott bennünket egymáshoz, mert — úgy érzem, bizonyos oldal felé talán nem is. teszek egészen jó szolgálatot, ha ezt megmondom — minden Budapesten fennálló politikai ellentét ellenére a falu parasztsága a koalíció válsága idején közelebb került egymáshoz. (Ugy van! Ugy van! — taps a Kisgazdapárton.) Ezt azonban -jszeirintem semmiképpen sem kell hibájául felróni. Ez természetes dolog. Az emberek emberi fejjel, saját életkörülményeik között gondolkoznak és az élet minden problémáját mindenki a maga látószögéből nézi ott, ahol él. A magyar parasztságban — szinte azt mondhatom — minden agitáció, minden kívülről jött tanítás nélkül kialakult az a tudat, hogy az egyik parasztnak a másik paraszt a, legtermészetesebb szövetségese. Ez azonban semmiképpen sem hiba sem a koalíciós politikában, sem az országépítés bármely terén. Ha természetes dolog egy osztályon belül, hogy az egyik parasztnak a másik paraszt a legtermészetesebb szövetségese, éppenúgy természetes dolog az is, hogy az egyik magyar embernek a másik magyar ember a legtermészetesebb szövetségese, (Ügy van! Ügy vana kisgazdapárton.) akár ipari munkás, akár paraszt. (Egy hang a kisgazdapártban: Ügy kell legyen!) Éppen ezért most, amikor másfél év kétségtelen eredményeit látjuk a koalíciós együttműködésben, amikor előttünk áll a jövő kétségtelenül kedvező perspektívája, nem tartom helyesnek az osztályellentétek további kiélezését. Rá kell döbbennünk arra, hogy mind az egyik, mind a másik társadalmi osztály csak egymást segítve juthat előbbre és tudatában kell lennünk annak* is, hogy rajtunk senki nem segít, ha magunk nem segítünk mar gunkon- (Ügy vaun! Ügy van! — Nagy taps a kisgazdapárton.) Tudatában keli lennünk annak, hogy az együk magyarnak a másik magyart meg kell értenie és együtt keli dolgoznunk a jobb jövő érdekében, mert hiszen még azt sem mondhatjuk, hogy talán a parasztság túlzott komEervativizmusa megállítja a demokrácia fejlődését, mert — őszintén valljuk meg — dőreség volna még feltételezni is azt, hogy amikor az egész világ a demokrácia felé halad, amikor nem lehet letagadni, hogy iá kor uralkodó eszméje ia szocializmus, a magyar parasztság talán csökönyös konzervativizmussal vissza akarná hozni a régi idői Éppen ezért én a;rra kérem a munkásság pártját, ne legyenek bizalmatlanok a parasztsággal szembeni (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Nem is vagyunk!) és ne legye; nek bizalmatlanok a parasztság pártja fellé