Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
91 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. kormányzat tirant, gondoljanak visszia arra., hogyan utaztak Magyarországon két .esztendővel ezelőtt és hogyan utazhatnak ma. Meg kell állapítaniok, hogy ezen ia téren kétségkívül óriási haladást értünk eJ, mint minden más terén is az államigazgatásnak. Mindezeket a szempontokat az egyes tárcáknál beállított összegekkel kapcsolatban %&-. figyeiljefmlbei kell vennünk, ha fel akarjuk állítani a mérleget, vájjon van-e okunk és jogunk a koalíciós kormányzat iránti bizalomra. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassék mes:tengedni, |hogy >a továbbiak alátámasztásia végett most egy kis visszapillantást veisseK a multo-a. Amikor a legutóbbi költségvetést tárgyalta itt a képviselőház, egy letűnni készülő rendszer utolsó esztendejében, dúló világháború idején, akkor már világosain láttuk egyfelől a bizalmatlanságot, a bizonytalanságot az emberekben, másfelől a rövidlátást vezetőinkben; világosan láttuk, hogy a teljes öszszeomlás felé megyünk. Ha most különbséget teszünk az akkori költségvetés és a mostani költségvetés között vagy különbséget teszünk az utolsó békeévi költségvetés és a imostani költségvetés között, akkor talán számítani műveletekkel lehet itt hiányosságokat leltüntetni, talán lehet tévedéseket kimutatni és talán lehet a várható eredményeket kétségíbevonni, de meg kell állapítanunk azt, hogy ilyen viszonyok közt, mint a maiak, iá magyar parlamentben még költségvetest nem tárgyaltak. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor szerintem semimi aggodalomra nincs ok, még akkor sem, ha való az, amit Sulyok Dezső t. képvisel őtársam állított, ,hogy ia deficit 'neímcsak 8.5 százalék, hanem annál lényegesen több. Mélyen t. Nemzetgyűlés! El keli bírnunk ezt is, mert minden terén az életnek a legfőbb feltétel és az eredmények elengedhetetlen^ fedte tele az önmagunkban és a jövőben' való bizalom. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Talán több az, ami a költségvetés elfogadásánál a bizalom oldalára esik, mint a szakszerűség oldalára, de ha úgy vesszük, talán fontosabb ez a bizalom, mint a szakszerűség, mert ha nincs meg a bizalom a gazdasági élet, állami önállóságunk, általában a jövő tekintetében, akkor egy szakszerűen felépített, számtanilag hibátlannak bizonyuló költségvetés is összeoanlik. Éppen azt, ami a szakszerűség oldalán hiányzik, hiteim szerint bőven pótouUatja az a bizalom, amellyel ma minden hazáját szerető magyar embernek kötelessége az államvezetés iránt viseltetni. (Ugy van! Uűy van! — a kisgazdapárt oldalán.) • i t Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mezőgazdaságunk mellett természetesen elsőrendű fontossága van ipari termelésünknek is. Már Kossuth Lajos megállapította azt, hogy ipar nélkül félkarú óriás volna a magyar neonzet. Ai régi osztrák-magyar monarchia idején iparunk meglehetőseid elmaradott volt. Iparunknak ez az elmaradottsága súlyosan éreztette hátrányát akkor,, amikor az osztrák-magyar monarchia megszűnt és önállóak lettünk. Ezt a hátrányt pótolni kellett. Mezőgazdaságunk áldozatvállalása árán pótoltuk is annyira, hogy ma ipari termelésünk is elég jelentékeny és még további fokozására is van lehetőség. Ez feltétlenül szükséges dolog. Talán kissé rossz hasonlattal élek, amikor megemlítem, azt olvastam a háború alatt egy könyvből, hogy valaki kételkedve fogadta Anginában egy hajózási miniszter kinevezését és azt mondták, hogy hiszen Angliában minden ember hajózási szakember. Lehet, hogy így van, nem Vitatom, elévi február hó C>-án f csütörtökön. 92 hiszem. Ellenben kétségtelenül meg kell állapítanom azt, hogy Magyarországon minden problémát a magyar mezőgazdaság proíblémáján keresztül kell néznünk. (Taps a kisgazdapárt oldalán. — Vásáry József (msz): Es ezt el -is hiszi?) Iparunk, k^eskedelmi életünk felépítéséné], a kulturális nevelés minden terén ennek a tételnek mindenkor kellő figyelmet kell szentelnünk, mert Magyarországon csak a mezőgazdaság; teljesítőképessége alapján, vagy azzal együtt lehet bármilyen^ újjáépítést, továbbvezetést vagy fejlődést elképzelni. Meg kell még emlékeznem a költségvetés általános vitája során a népjóléti tárcáról is. A népjóléti tárca 113 millió forinttal szerepel a költségvetésben, ami — azt lehet mondani — talán elegendőnek látszik, hiszen elég nagy összeg, ellenben egy vesztett háiború nyomorúságai . után, amikor egészségügyi intézményeink is rendkívül nagy károsodást szenvedtek, ez az összeg csak szűkösen elegendő, mert nem tisztán csak egészségügyi intézménveink újjáépítéséről van szó, hanem, szó van itt égy régóta húzódó hiány pótlásáról: a szociáliis gondoskodás pótlásáról is. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy egészen rövid múltja van Magyarországon a szociális gondoskodásnak. Amikor az országos társadalombiztosítást kezdték kiépíteni, ez egészen jól is működöttAzt lehet mondani, hogy a mai viszonyok között mintaszerű a társadalombiztosítás az ipar terén a városokban. Ellenben elszomorító dolog az, ami a szociális gondoskodás terén a falvakban, főleg a tanyavilágbani Van,, (Ugy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) ahol hosszú kilométer távolságokra van a legközelebbi orvos, még nagyobb távolságokra van a legközelebbi kórház, vidéki kórházaink nincsenek kellően gyógyszerekkel és egyéb gyógyászati eszközökkel felszerelve. Itt a gondoskodásnak szerintem még több szükségessége áll fenn és a népjóléti kormányzat felé ezt hangsúlyozottan ki kell fejeznem. A szociális gondoskodásnak, elsősorban az egészségvédelem terén neímcsak a városokra, hanem a falvakra is ki kell terjednie. (Taps a kisgazdapárt oldaián.) .Ki kell terjednie oida nemcsak az egészségügyi gondíosikodásnak, hanem a szociális gondoskodásnak is. Ha keveset is, ha nehezen vagy későn is» de az ipari munkásság mégiscsak kap öregségi járadékot- Ezzel szemben mi a helyzet a mezőgazdasági munkások százezreinél» akik semmivel sincsenek jobb helyzetiben, sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy az ipari munkásságnál rosszabb helyzetben vannak? Kóluk semminemű szociális gondoskodás nem történik, lehet mondani, mert ami van, az alig több a semminél. Az Öregségi járadékot a mezőgazdasági munkásság még a leszállított, alacsony tételben sem kapja meg, csak kivételes eseteikben és akkor is. harmad, negyedv vagy ötödrészét kapja annak, amit az ipari munkás kap. T, Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem jogtalan kivánság részünkről, hogy amikor megállapítjuk azt, hogy a mezőgazdasági munkás is van olyan hasznos tagja a magyar társadalomnak, mint az ipari munkás, akkor a gondoskodásnak legalábbis egyenlő mértékét követeljük. (Helyeslés u kisgazdapárton.) Ha most a költségvetés letárgyalása után megindul — mert hiiszem, hogy meg kell in-