Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

80 A nemzetgyűlés 01. ülése 1047. hogy az elmúlt másfél év során, lia 'nem is bőségesen, de mégis minden magyar dolgozónak asztalára tudtunk kenyeret adni s ezért közellátási igazgatásunkat csak a legteljesebb elismerés illetheti meg. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Engedjék meg. hogy post kitérjek egy kissé a magyar parasztság szerepére is. A magyar parasztság az, amely ia közvéleményben talán legkevesebb hangot ad, ezzel szemben csendben végzi a maga áldozatos munkáját. Az, hogy Magyarországon egyáltalán! lehetett stabilizáció s hogy közelláiásunk nem jutott teljesen csődbe, túlnyomórészt a magyar parasztság áldozatvállalásának köszönhető. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Immár másfél év óta teljesíti a magyar panaszt beszolgáltatási kötelezettségét, a legjobb esetben is önköltségi áron aluli térítéssel, a legtöbb eisetbem: pedig teljesen díjtalanul- És mindezeket az áldozatokat vállalva,-nélkülözve, küzdve, igényeiről lemondva, de a jövőbe vetett rendíthetetlen hittel a magyar parasztság úgy kivette részét az áldozatvállalásból, hogy ezért teljes elismeréssel lehetünk irányában. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Bnélkül sem stabilizáció nem volna, sem a közellátás nieui volna! biztosítható. De itt megkell jegyeznem: a magyar parasztságnak ez az áldozatvállalása, a magyar haza iránti rendíthetetlen, hűségből fakadt, de nem lehet örök időkre sem stabilizációnkat, sem közellát ásunkat erre a paraszti áldozatvállalásra felépítenüiník, hanem meg kell találnunk a módját nemcsak éppen a parasztnyom or úság megszüntetése érdekében, hanem a termelés fokozása érdekében is annak, hogy a magyar parasztság legalábbis az önköltségi árat minden. termeivényért kapja meg- Elvégre az életszínvonalat országunkban nem emelhetjük másképpen, csak úgy, hia termelésünket fokozzuk, hiszen a legtökéletesebb államkormányzási rendszerben iis csak azt lehet igazságosan elosztani, ami van. Ha tehát igazságosan akiarunk elosztani, akkor minél többet kell termelnünk, hogy abból mindenkinek elegendő jusson. Mármost meg kell állapítanunk, hogy Magyarország agrárország, ahol a lakosság százalékarányát tekintve, annak nagyobbik fele él közvetlenül mezőgazdasági foglalkozásbólDe Magyarország mezőgazdasági _ jellegét szerintem ennél is inkább az adja meg, hogy nemzeti jövedelmünk szinte a legnagyobb mértékben mezőgazdia sági termelésünkből ered- Már a háború előtt is jelentek meg, de újabban is jelennek meg statisztikák, amelyek igyekeznek jóhiszeműen

1 lígy beállítani a dolgot, mintha a nemzeti jövedelem nagyobbik hányada származnék az ipari termelésből. Ha csak a rideg számokat nézzük, akikor ez kétségtelenül így is látszik. De ne feledjük el: amikor a magyar nehézipart annakidején, a bethleni konszolidáció folyamán kezdték megteremteni, akkor is a terheket a mezőgazdaság vállaira rakták rá, vámpolitikánkat annak iszolgálatába állították be, hogy iparunkat felépíthessük, és akkor önállóságúink, önrendelkezési jogunk biztosításával és egyéb szempontokkal indokolták azt, amiért ezt az áldozatot vállalnunk kell. Akkor is vállaltuk és attól az időitől kezdve a mai napig is vállaljuk, mert hiszen nem kétséges dolog az, hogy ipari termelésünk mostani újjáépítése is csak úgy yolt lehetséges, hogy az ipari munkásság ellátását biztosítani tudtuk a magyar parasztság áldoévi február hó 6-án

t csütörtökön. 90 zatvállalásával akkor, amikor az infláció ide .len hónapokon keresztül teljesen ingyen adta oda a gazda a maga termeivényeit. (Ügy van' a kisgazdapárt oldalán.) Ugyanez la helyzet jelenleg is. A mi főbb mezőgazdasági termeivényeink ára a kötött gazdálkodásnak megfelelően maximálva van, melyen a világpiaci árakon alul. Ha mármost a mezőgazdaságunkból származó jövedelmet az itteni kotöttt gazdálkodásból származó alacsony arakra értékeljük át, szinte nevetségesen kicsi szamot kapunk, ami egyesegyedül csak a mezőgazdasági termelvényeknél érvényesül ennyire bántó módonEn a költségvetést — mint ahogyan már mondottam — jónak tartom kiindulási alapnak a tobbtermelés felé való haladás szempontjából, de szeretném a nemzetgyűlés figyelmét már most. a költségvetés által ános tárgyalásánál felhívni arra, hogy a magyar jövőt legfőképpen csak a magyar mezőgazdaságra lehet alapozni. (Elénk helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán.) Ezzel állunk vagy bukunk. A költségvetés ' legnagyobb hányadát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése teszi ki. Az első pillanatban aránytalanságot vél itt felfedezni az ember, de meg kell őszintén mondanunk azt is, hogy a népnevelés ügye van olyan fontos, mint a gazdasági újjáépítés bármilyen tervszerű kiépítése. Ez egy el nem hanyagolható tétel- így a közoktatásügyi tárcának ez az aránytalanul magasinak látszó tétele is elfogadható, mert valljuk meg őszintén, népnevelésünk terén rnia még sok kívánni való van ennek ellenére is. Külön meg kell emlékeznem a költségvetés - tételei közül a külügyi tárcáról is, mert hiszen a jó gazdaságpolitikának — mint mondaná szokták — első és elengedhetetlen feltetele a jó belpo.lj.tika- A jó belpolitikának viszont elengedhetetlen előfeltétele a jó külpolitika és amikor én a koalíciós kormány iránt bizalommal vagyok, akkor talán nem kis részben azért vagyok iránta bizalommal, mert teljes mértékben helyeslem a koalíciós kormány külpolitikáját. Koalíciós kormányunk külpolitikája leg-/ elsősorban is azon a reális tényen ' nyugszik, hogy a Szovjetunió szomszédságában vagyunk, tehát elsősorban vele kell a jóviszonyt kiépítenünk és az ő barátságát kell megszereznünk. (Helyeslés és taps.) De meg kell állapítanom, hogy külügyi kormányzatunk ezen a téren nem volt egyoldalú. Ha tisztán szegénységüníkre, gyámoltalanságunkra. lettünk válnia tekintettel, vagy a jövőbe vetett reményünk kevesebb lett volna, akkor egyoldalúan építhettük volna ki a Szovjetunióval való barátságunkat; ehelyett meg kell 'állapítanunk, hogy rövid másféléves koalíciós kormányzásunk idején diplomáciai, külpolitikai kapcsolataink a Nyugat felé is jól kiépültek és büsz

: kén mondhatjuk, hogy Kelet-Európa országai közül Magyarország az egyetlen ország, amelynek jó viszonya Kelet és Nyugat felé ki van építve. Ez is egyik oka annak, hoigy a koala- , ciós kormány iránt bizalommal vagyok. De van még egy másik rendkívül jelentékeny körülmény, amely ezt a bizalmat indokolttá teszi. A háború talán a legnagyobb kárt köalekedésügyünk területén okozta. Ország- ' utainkat, va sutáink at teljesen a háború szolgálatára állították be s ezért rendkívül nagyfmértékű károsodja st szenvedtek. Azokl," .akik , indokolatlannak látják a bizalmat a koalíció s