Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
85. A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. évi február hó 6-án t csütörtökön. 86 génység gazdaságpolitikáját meg kell ezt szervezni organikusam:, hogy semmi oldalról, sem hangulati, sem gazdasági oldalról ne fenyegesse- semmiféle veszély a nagynehezen megteremtett stabilizációt. T. Nemzetgyűlés!! Felszólalásom végéhez érkeztem;. Amint méltóztattak megállapít. hatni, politika nem volt a felszólalásomban, teljesen gazdasági alapon biráLtam a költségvetést, (Buchinger Manó (szd): Volt egy kicsi!) holott rendkívül biztató feladat lett volna koalíciónk mai állapotán körülnézve, néhány hiizellgő szót mondani az egyéves koalíciós korinányziat jubileumára. (Derültség,). Nagyon bizelgő és jó feliadat lett volna és bíizo-. nyos szempontból pártom agitatórius céljait jobban szolgálta volna, ha a tegnap megszavazott javas lattal kapcso latban a békeszerződéis létrejötte körül tapasztal! néhány visszásságra miutfettam volna rá, ezeket azonban _ eltesszük résdben az appropriáció idejére- részben a békeszerződés ratifikálására. Most pártom ré&zéiről azt akartam megmutatni, hogy mi fegyelmezetten és csak a gazdaságii szem« pontok figyelembevételével nézzük ezt a költségvetésit, amely elsősorban ma mégis csak gazdasági kérdés- Mivel gazdasági szempontokból sem tudom magamnak ezt a költségvetést elfogadhatóvá tenni s különösen mivel most az átmeiiieti időben nem látok elég erőfeszítést finra» hogy átvészelhessük a még ránk váró nehézségeket s nem látom még azt a jóakaratot sem, ami ehhez elengedhetetlenül szükséges» a költségvetést magam és pártom nevében nem fogadhatom el. (Elénk éljenzés és taps a szabadságpárt oldalán. — A szónokot 'sokan üdvözlik. — Urbancsok Mihály (kp): Pont a nyomorgók tapsolnak!) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Z. Nagy Ferenc! Z. Nagy Ferenc (kg): T. Nemzetgyűlés! A parlamenti tárgyalásokon ,régóta megszokott dolog az, hogy az előtte való felszólaló szavaiba kapcsolódjéki bele az utána következő. Én őszintén megvallom, hogy Sulyok Dezső nagyon magas színvonalú beszéde után nem tudok abba belekapcsolódni, annál is kevésbbé, mert hiszen csodaszámba lehet azt említeni, hogy egy ember közelikét ó>ra hosszat beszéljen " számokat fejből. Én ezen a. téren őt követni nem tudom. (Mozgás a szabadságpárton.) Ugy látszik, hogy az igen t. szélsőjobboldal (Felkiáltás a szabadságpárton: Már szélső? — Az elnök csenget.) tudja, hogy én ilyen ember vagyok, azért nevetnek olyan gúnyosan már most is rám, hogy honnan veszem magamnak azt a bátorságot, hogy én Sulyok! Dezső után ' merek felszólalni. (Nagy Vince (msz): Senki sem kifogásolta!) Őszintén megmondom, hogy ebbe saját hibámon kívül kerültem, {Felkiáltás a kisgazdapárton: Igaz! — Közbeszólás a szabadságparton: Enyhítő körülmény!) hiszen pártunk kijelölt vezérszónoka betegsége folytán akadályozva van. (Egy hang a szabadság' párton: Pedig az nagy íinánokapaeiitáis!) 4 Minden felkészültség nélkül mégis bátor vagyok pártom nevében a költségvetéshez hozzászólni. (Taps a kisgazdapárton.) Hozzászólásomban mindjárt meg kívánom jegyezni, hogy Sulyok 1 Dezső egyes beállításaival én nem mindenben értek egyet (Gúnyos helyeslés a szabadságpárton.) Eszembe jut egy előadás, amelyet az Alföld egyik gazdakörében hallottam, amikor egy nagyképzettségű közgazdasági tanár lejött közénk, parasztok közé. Két és félóra hosszú előadást tartott, amikor is bölcsen megmagyarázta a parasztoknak, hogy a szántóföldi termeléshez mennyi üzemi tőke, mennyi élő és holt felszerelés» mennyi igaerőmunkanap és mennyi gyalogmunkanap kell. A végén szinte azt lehet mondani, matematikái pontossággal bebizonyította a parasztoknak, hogy nem lehet gazdálkodni ok, _ ha nincs meg a szükséges üzemi- és forgótőkéjük. (Közbeszólás a kisgazdapárt soraiból: Mégis termelnek!) Akkor az egyik paraszt megkérdezte tőle: Uram, hát mondja meg nekünk, — mert látjuk, hogy maga s okkal okosabb ember, mint mi — hogyan lehet az," hogy mi mégis ©lünk, gazdálkodunk és vagyunk 1 ! (Élénk taPs-) Mert hiszen Sulyok Dezső az ő egészen magas színvonalú előadásában bebizonyította, hogy a közigazgatásra rendelkezésre álló öszszeg annyira kevés, hogy azzal közigazgatni nem lehet, bebizonyította, hogy a magunk eirejéből élni, talpraállni nem tudunk, de mi mégis úgy vagyunk szegény ország, mint a szegény paraszt szokott lenni: bebizonyítják neki a magas képzettségű tanárok, hogy nem lehet neki gazdálkodnia és élnie és mégis megvan. T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy ebből a hasonlatból valami következtetést , vonjak le. Kétségtelen dolog, hogy a mi szegény országunk jelenleg nagyjából hasonló helyzetben van, mint a, szegény parasztság volt évtizedeiken, évszázadokon kérésziül. A parasztságnak ugyanis van egy csalhatatlan' erőforrás»,, Jaimely talián közgaízdasiágDÜlag nem: irealizálható: üzemi (számtartása háztartási számadásától elválaszthatatlan, együtt van, az üzem számadása sokszor csak úgy tartható fenn, ha nem vesszük meg a télikabátot, de- az üzem mégis megy tovább, (Ugy van! — a kisgazdapárton.) Nagyjából ebben a helyzetben vagyunk mi most, merthiszen kétségtelen dolog, hogy egy elvesztett háború után, — amelyben országunk hadszintérré vált és javainknak igen nagy mennyiségét vesztettük el, ezzel szemben kötelezettségeink a békebelinél lényegesen nagyobbak lettek és számtalan olyan feladatot és terhet kell magunkra vennünk és viselnünk, amely békeidőben nem volt — nekünk is feltétlenül arra az útra kell térnünk, mint a szegény parasztnak;»hogy nincs külön üzemi és háztartási számadás, de élnünk kell, meg kell maradnunk. Nekünk is a magunk erejéből kell tehát legelsősorban talpraállnunk. Kétségtelen dolog, hogy ez az életszínvonal erős csökkenését vonja maga után, de élnünk kell és a jövő érdekéiben ezt el kell viselnünk. , Hogy Sulyok^ Dezsőnek in égi egy másik beállítására : m válaszoljak, a korrnán$r pénzügyi politikáját ezzel nem védeni vagy alátámasztani kívánom, mert hiszen ehhez, hogy úgy mondjam, nem értek annyira, de mégis nézzük meg, hogy ha a stabilizáció előtt fordultunk volna külföldi segítségért vagy ha most fordulunk, amikor a magunk erejéből már stabilizáltunk, mi a jobb? Azt hiszem, el nem vitatható dolog, hogy lényegesen több eredménnyel fordulhatunk most a külföld felé segítségért {Ugy van! Ügy vont — Taps.) és kedvezőbb körülmények között kaphatunk segítséget. Az az áldozat tehát, amelyet népünk az életszínvonal csökkenésével magára vállalt, hogy a stabilizációt megteremtse, ezen a téren éppen Sulyok Dezső elmélete szerint is nean volt hiábavaló. Magára a költségvetésre térve: egy költség6*
