Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

A nemzetgyűlés 91. ülése 19Í7. feet, amelyeket a stabilizáció eddig elért, állandósüsuk, megszilárdítsuk és minden esetleges katasztrófától előre — hangsúlyozom: jóelőre — biztosítsuk. • Mivel érte el a kormány ezeket a sikereket? Kizárólag pénztechnikai eszközökkel, a magángazdaságra gyakorolt erős deflációs nyomással, amely mellett feirős kormányzati infláció volt észlelhető. A kormány sarját költségvetése szerint 734.8, az éh megállapításom szerint 1251.3 milliót vett igénybe a bankóprésből. A kormány saját /adatai szerint ezt, 25.5 százalékig, az én adataim szerint 37 százalékig csinálja. Tehát egy erős magángazdaságíi deflációnak ellentételeként egy erős 'állami infláció idejét éljük- A felületes szemlélő megint azt hihetné, hogy ez 'a kettő egyensúlyiban tartja_ egymást és egyensúlyban tartja a gazdasági életet. Ez azonban hem így áll, mert enhek a politikának továbbfolytatása előbbutóbb vagy általános pangásba, a magángiazdasáig megbénulására vezet ' (Ugy van! Ügy van! - a szabadságpárt soraiban.) vagy egy újabb inflációba és mindkettő egyformán veszélyezteti # a stabilizáció eddig elért értékes eredményeit, (Ugy van! Ugy van! — a szabadságpárt soraiban.) amelyeket'megvédeni az egész nemzetnek egyformán feladata. Lehet arra hivatkozni, t. Nemzetgyűlés, hogy gazdasági életünk javul, erőforrásaink bővülnek^ és egyre nagyobb jövedelemforrások; állnak rendelkezésére, aminthogy ezt a hangot az előadó úr is igen optimisztikus formában ütötte meg előadásának végén. Ezt a javulást azonban jó egy kajes.it alaposabban megnézni és inagyítóüveg alá venni és akkor megállapíthatjuk azt, hogy ez a javulás nem elsősorban! belső erőink továbbfejlődésének, hanem -egy folyamatnak az eredménye, ; aimelyabból áll, hogy a. háború alatt és az infláció idején befagyott termelő tényezőink kezdenek merevségükből felengedni, bekapcsolódni a termelésbe. Ez a folyamlat elég gyors, sőt egyelőre még gyorsuló tendenciát ; mutat, hamarosan elérjük azonban kulmináeiós pontját, ott megáll és onnan tovább, miután a mobilizálható gazdasági erők bevonása mnegszünik, márcsak a belső erők fejlődésére leszünk utalva. Ez nyilvánvalóan annyit jelent, hogy ez a folyamat nagyon lelassudik ós nem tudjuk feliadatainkat ezekkel az eszközökkel megoldani. Ninics tehát más _ megoldás számunkra, mint az, hogy külföldi kölcsönt kell szereznünk (Ugy van! Ugy van!— a szabadságpárt soraiban.) és ebből a célból helyes à Nemzetközi Valíutáris Alap tagjai közé való belépésünk. Ezt a külföldi kölcsönt pedig elsősorban áruban és termelőeszközökben kell * kapnunk, amelyeknek segítségével mind mezőgazdasági mind ipari termelőkapacitásunkat a lehető legmagasabbra tudjuk fejleszteni. (Azután pedig külső terheinket le kell szállítanunk arra a mértékre, amelyet ez a már feljavított, ez a már kiegészített és megerősített gazdásági rendszer elbír. Hitelezőinknek és nekünk egyaránt érdekünk az, hogy teljesítsünk. Mi teljesíteni is akarunk. A háborút elvesztettük, ennek következményeit becsületesen magunkra vettük és teljesíteni kívánjuk. Teljesíteni azonban akkor tudunk, ha előzetesen talpraálltunk és ki tudtuk fejleszteni termelő kapacitásunkat,. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Mert bármülyen jól átgondolt tervtől se várja senki azt, hogy.. belső erőinket odáig tudjuk évi február hó 6-án

} csütörtökön. 81 belátható időn belül fejleszteni, hogy újjá is tudunk épülni és egyúttal ezeket az enormia külső terheket is teljesíteni tudjuk. Eljutottam tehát a költségvetés konklúziójához, amikor rámutatok arra, hogy a pénzügyi elzárkózás politikája helytelen. A nyilt pénzügyi politika- a »nagyhatalmakhoz való fordulás az egyedüli eszköz, amellyel a stabilizációt megőrizni és továbbfejleszteni tudjuk. . (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Es most befejezésül még valamit szeretnék mondani. Az út meglehetősen hosszú odáig, amíg a gazdasági stabilizációhoz eljutunk, azonban addig is kell egy kisegítő utat találnunk, amelyen relativ biztonsággal tudunk előrehaladni. Talán közismert a t- Nemzetgyűlés mindem^ tagja előtt, hogy amikor stabilizációiról beszélünk» akkor gondosan el kell különítenünk a pénzügyi stabilizációt a gazdasági . stabilizációtól. A pénzügyi stabilizáció a gazdasági stabilizációnak technikai előfeltétele. Stabil pénz nélkül nem lehet á gazdasági élet egyensúlyát helyreállítani és. a gazdasági élet egyensúlya nélkül není lehet a stabil pénzt fenntartani. Bármilyen 'fedezeti .trendszer mellett és bármilyen közgazdasági elvek mellett a pénz fedezetét J

elsőisorban nem az arany ós nem' a valuták, hanem a termelő munka folytonossága (Taps. Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) és az a tény -adja, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlyban van. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban. — Apró Antal (kp): Ebben segítsen Sulyok!) Amíg elérünk oda, hogy a termelés és fogyasztás egyensúlyát meg tudjuk teremteni, amikor tehát a tüneti kezelés terápiájáról át tudunk térni az organikus kezelés terápiájára, addig is vannak feladatok, amelyeket meg kell oldanunk és pedig elsősorban az, hogy a tervgazdálkodást-, a kötött gazdálkodást nyomatékosabban (kell megvalósítanunk mindaddig, amíg gazdasági sitíabilizációnk be neon következik. Jól olajozott, könnyen gördülő gazdasági életben meg lehet valósítani a szabadforgalmat és ez pártunk közgazdasági ideálja is. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Ad'diig azonban, amíg nélkülözünk, amíg a szükségletekkel szemben nem áll elég árufedezet rendelkezésire, a kötött gazdálkodást kell bevezetni. Szabad gazdálkodásban á kereslet és kinálat törvénye szabályozza a gazdasági életet, rosszul ellátott gazdaságiban a szükségleti és fedezeti elv. A szükségleti és fedezeti elv alapjáni azonban egy megszervezett gazdálkodást kell bevezetni, ami lélektani, propagandisztikus, készletgazdálkodási és azután gazdasági rendészeti kérdés. Nálunk nem -tapasztalom , azï, hogy a szegénység gazdaságpolitikáját kidolgoztuk volna. (Ugy van,! a szabadságpárton.) Nem tapasztalom azt, hogy iái juttatást és a nélkülözést" igazságosan ás egyenletesen osztottuk volna el. (Ugy van! a szabadságpárton.) Ezzel szembeni azt tapasztalom, hogy a széles néprétegek ikiáltó nyomorával fezemben ia kiváltságos rétegek és kiváltságos egyedek egészen szembeszökő fényűzése áll. (Ugy van! Ugy van! — Nagy taps a szabadságpárt soraiban. — Nagy Vince (msz): Sohasem volt olyan nagy!) Meg kell csinálni addig is, amíg égy jobb á:llapotí Igé/retföldjére eljutiunk, a sze.7 0<T<Ï.Aïi T:-'!,T*rY-,iT:i", •