Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

.6 0 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. négy fejezetre osztom. Először foglalkozom a kiadásokkal, azután ismertetem a bevételeket, utána bírálom a költségvetés! mérlegét és végül levonom azokat az általános konzekvenciákat, amelyeket a költségvetésből le lehet és le kell vonni. Mindenekelőtt tehát a költségvetés kiadási oldalával foglalkozva, követem a pénzügyminiszter úrnak az expozéjában mutatott azt az eljárását, hogy külön foglalkozom a belföldi szükségletekre vontakozó .Madáso'kkaL azután a külső terhek teljesítésére vonatkozó kiadásokkal és végül harmadsorban az üzemek kérdésével, amelyről általában a pénzügyminiszter úr felszólalásában elég keveset mondott. Tehát mindenekelőtt a belső terhekkel foglalkozom. A közigazgatás kiadásainak a végösszege a költségvetés szerint 2.735-2 millió forint. Ha ehhez hozzáadjuk az üzemek 117.7 millió forintos deficitjét, akkor a közigazgatási kiadások végösszege 2.870.9 millió 'forint lesz, amelyből 1703.4 millió forint esik a belső' kiadásokra' 1167.5 millió forint pedig a külső terhekre. A belső kiadások összege tehát 1703.4 millió forint. A pénzügyminiszter úr expozéjában ennél a tételnél elmondotta, hogy itt békebeli mértékkel szemben nagy redukciókat kellett végrehajtanunk. Sajnos, a miniszter úr tárgyilagos megállapítása azután elveszett ebben az igen erősen rózsaszínű és minidjárt hozzátehetjük: nem teljesen indokolt optimizmusban, amely a pénzügyminiszter úr beszédlének ezt a részét jellemezte:. Az első kérdés tehát az, hogy ez az 1703.4 millió forint belső kiadási elegendő-e arra, hogy az állam szükségleteit egy éven belül fedezze. Figyelemmel kell itt lenni arra, hogy • az altiam 'belső szükségleteinél mindenekelőtt előttünk áll az a feladat, hogy az állami yagyonti megvédjük a további romlástól; előttünk áll az újjáépítés parancsoló szüksége. előttünk állnak bizonyos invesztíciók és csak mindezek után jut pénz az állami közigazgatás rendes szükségleteireAhhoz, hogy el tudjuk bírálni, hogy ez az 1703.4 millió forint belső kiadás milyen valóságos értéket reprezentál és mi ennek a tény-' leges, reális értéke, ezt az Összeget át kell pengőre számítani. Azért kell pengőre átszámítanunk, mert új valutánk van, amelyet még nem szoktunk meg és amelyben való gondolkodásiunk még nem csiszolódott ki teljesen. A pénzügyminiszter úr is ezt csinálta ^ expozéjában, a mostani előirányzatot átszámította pengőre és az összehasonlítási alapjául az 1937—38. évi költségvetés; adatait vette. Az átszámításnál a pénzügyminiszter úr négy forintot vett egyenlőnek egy pengővel. Ezt az osztószámot én is elfogadom, bár felfogásom az, hogy az általános drágulás ma nem négyszerese a békebelinek, hanem ennél jelentékenyen magasabb. Összehasonlítási alapul azonban nem az 1937—38. évi költségvetést, illetve zárszámadást veszem, hanem az 1938— 39. évi költségvetést' azért, mert az összehasonlítás alapját képező árindex az 1939 augusztusi árakból indul ki, helyesebbnek^ tartom tehát, ha egy olyan összehasonlítási alapot veszek. amely időben az árbázishoz közelebb áll és ezért az 1938—39. évi költségvetés adataira térek vissza. Már most jelzem, hogy számításaim lényééin február hó fí-án

f csütörtökön. 70 gébeni nem fognak eltérni a pénzügyminiszter úr összehasonlító számításaitól, legfeljebb néhány Tészletkiérjdésben lesz 'köztünk differencia, amire annakidején mindenütt rá fogok mutatni. Az 1938—39. évi költségvetési szerint a közigazgatás költségei 878-3 millió pengőt tettek ki, amelyben az adósságszolgálat, illetve az üzemek deficitje éppúgy benne volt, mint ahogy most benne van az 1703.4 millió forintban. Követem a pénzügyminiszter úr eljárását abban is, hogy a mostani 1.9 milliós adósságszolgálatot éppúgy levonom az előirányzatból, mint ahogyan a pénzügyminiszter úr levonta; így az előirányzat 1701.5 millió forint marad; ha pedig az 1938—39. évi 878.3 millió pengőbői levonom az akkori 24 milliós adósságszolgálatot, akkor ott a kiadásokra 854.3 millió pengő maradi. Ha az 1701.5 millió forintot mégyes osztószám alapján pengőre számítom át, akkor az eredmény 425.4 millió pengő: ez az összeg áll tehát szemben a békebeli 854.3 millió pengővel. Annyit jelent ez, t. Nemzetgyűlés, hogy^ ma Magyarország közigazgatásának nem egészen (a feleannyi összegből kell {megélni, mint amennyiből a békebeli Magyarország közigazgatása megélt. Nem követjük magam és pártom részéről azokat, akik azt követelik, hogy több kiadást állítsunk be, és akiket a, pénzügyminiszter úr expozéjában, mivel több pénzt ezidőszerint előteremteni nem lehet, egy szerűién demagógoknak nevez. Mi nem követjük a demagógiának ezt az útját és nem követeljük a kiadási tételek emelését, mert tisztában vagyunk azzal, hogy több pénzt ma előteremteni nem lehet, ellenben megállapítjuk azt, hogy ezen a kére* ten belül tartósan rendezett állami életet élni nem lehet. Ha tehát a kormány továbbra is azokhoz a drasztikus eszközökhöz nyúl, hogy a közigazgatás anyagi kereteit- leszoTÍtja a békebelinek több mint^ felével, ez annyit jelent, hogy a végszükség és a demagógia fogja ezeket a kereteiket előbb-utóbb széttörni, mert az állami életnek vannak bizonyos szabályai, amelyeken az élet nem "teheti túl magát. A kormánynak tehát előbb vagy \ Utóbb olyan helyzetet kell teremtenie az országban, hogy a közigazgatás anyagi keretei tágíthatok legyenek. T. Nemzetgyűlés! Ugyanerre az eredményre jutunk el akkor is, ha a belső kiadásokat nem egy összegben vesszük és hasonlítjuk össze a békebeli állapottal, hanem esoportonkint tárgyaljuk. A belső kiadások három csoportból adódnak. Az egyik a személyi járandóságok csoportja, — ideértve a nyugdíjakat és a közigazgatási autonómiák nyugdíjasainak ellátásához való hozzájárulást is — a másik a dologi és átmeneti kiadások, és a harmadik csoport a beruházások. A személyzeti kiadás tétele ma 789.8 millió forint. Ez négyes szorzószámmal számítva, 197.5 millió pengőnek felel meg. ( Békében ugyanerre a célra 478.6 millió pengőt költöttünk, vagyis ez annyit jelent, hogy ma a személyi kiadások a békebelinek. 41%-át teszik ki. Ez azonban korántsem jelenti, azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a mai közalkalmazottak a békebeli illetmények 41%-át kapnák meg. Nem jelenti pedig két okból. Egyrészt azért, mert éppen itt, a személyi járandóságoknál nem lelhet a négyes szorzószámot, illetve osztószá5* '