Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
65 A nemzetgyűlés 91. ülése 1917. évi február hő 6-án, csütörtökön: $Q nyitva, aránylag milyen szűkek és éppen estért, reálisak. T. Ház! Kötelességemnek tartom, hogy röviden rámutassak az elkövetkező idők költségvetéseinek természetrajzára. Az. államok költségvetéseinek eddig legnagyobb teher* tételei # voltak a honvédelmi kiadások. A költségvetésnek nagyon tekintélyes hányadát kötötték le ezek még a békeidőben is és minél inkább közeledett a háborús veszély, az államok annál inkább növelték hadügyi kiadásaikat, hogy azután a háború idején a végtelenre fokozzák azokat. A mi költségvetésünket â maga majdnem szegényes nyomorában talán szimptomatikus jelenségnek is felfoghatjuk ahhoz, hogy mi legyen a jövő útja. Attól függ minden, hogy a világ képes-e az igazi megbékélés útjára lépni. Az egész világtól függ, hogy^az igazság szem előtt tartásával a népeket közös együttműködésre bírja. Ha ennek kapcsán a leszerelés komoly ^ténnyé fog válni, .úgy az államok- költségvetéséből azok a súlyos összegek, amelyeket a hadügyi kiadások emésztenek fel, el fognak.tűnni majd. A XX. "-századot a szociális gondolat irányítja. Több mint félszázada mar a gazdasági, szociális és kulturális problémák nyomulnak mindenütt előtérbe. A XX. század második fele azonban etmél többet, sokkal többet kivan már. Századunk, e kérdéseit az ember értékeléséből kiindulva önelhatározásábói mielőbb megoldásba akarja vinni. Most tárgyalandó költségvetésünk a maga szűkös keretei között éppen ezért nagy fontosságában is remélhetőleg egyik előhírnöke a jövő költségvetések szerkezetének. Csak arra utalok itt, milyen^ messze vagyunk ma még attól is, hogy a békeszerződésben megengedett katonai létszámot igény bevegyük. A honvédelmi miniszter úr még az 5.000/1946. M. E. számú rendeletben megállapított 20-000 főnyi katonai létszám helyett' is mindössze 11.477 személy járandóságát Irányozta elő és ezzel a maga részéről is hozzájárult a költségvetés realitásának megszilárdításához. És ha számolunk is azzal, hogy előbbutóbb rá kell majd lépnünk — már a belső rend érdekében, is — a békeszerződés fájtai megállapított katonai keretek kihasználására. mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy a szociális, gazdasági és kulturális kérdések megoldása lesz az elsődleges nagy feladatunk. Mindenesetre dicsérendő >a jelen költségvetésben is az, hogy máris aránylag tekintélyes Összegeket tudott beilleszteni a beruházásokra és az újjáépítésre. Bizonyos^ az is, hogy az újjáépítés jövőbeli meggyorsítása új elgondolásokat és terveket fog felvetni. Nem akarok belemélyedni ebbe a kérdésbe, de egy szempontra szeretném felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. A tervek felvetésénél gondosan kell vigyáznunk arra, hogy azok számoljanak az ország szükségleteinek időbeli és fontosságbeli sorrendiségével. Terveket könynyű összeállítani és mindig könnyű is volt összeállítani, de össze kell vetni azokat a rendel« kezesünkre álló erőkkel is, belefoglalva a nyersanyagkérdéstől a munkaerőig mindent, annak tárgyilagos megállapítása^ végett, hogy a tervek reálisan mennyire valósíthatók meg az élet való menetében. Másrészről a terveknek olyanoknak kell lenniök, hogy elsősorban a termelés érdekeit szolgálják. Itt elsősorban a mezőgazdaságra NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ V. kell gondolnunk, (XJgy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) mert a gazdasági élet biztonságát csak akkor kapjuk meg, ha mezőgazdasági termelésünk kapacitását reálisan minél nagyobbra emeljük. Sokat kell törődnünk iparunk fejlesztésével is. Iparunk igazában az üzemi tőke hiányában szenved. Ezt kell helyes pénz- és hitelpolitikával részére biztosítani-' Az ipar, amelyet annyiszor és annyian nem értettek meg» számos esetben megmutatta páratlanul rugalmas és fejlődésre alkalmas cselekvőképességét. Feltámadt az első világháború utáni válságból és majdnem könnyedséggel vészelte át a második világháború előtti világgazdasági válságot is. Vigyáznunk kell azonban' mindenkor arra, hogy csak akkor érünk el célt, ha egész termelésünkben figyelemmel leszünk elsősorban a nemzet életének adottságaira. Mindannyian átérezzük azoknak a problémáknak mélységét, amelyek szociális, gazdasági és kulturális viszonylatokban vagy pedig egyes gazdasági funkciók modernizálásában — mint 'például a villamosításban — rejlenek. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy ezek a maguk teljességéiben csak akkor éreztethetik gazdasági és társadalomalakító erejüket, ha reális, komoly gazdasági alapok teremtődnek meg életrehívásukban. Az a szociálpolitika, amelyben az alacsony él et szint az ismérv annyira, hogy a háttérben a nyomor húzódik, meg, előbb-utóbb vészthozóvá válik. Már pedig, hogy a mi életszintünk milyen elképesztően alacsony; arra néhány -adatot kell idéznem. Angliában a tej és' a tejtermékek fogyasztása évenkint és fejenkint 404 kg, Csehországban 375 kg. ezzel szemben Magyarországon 175 kg. A húsfogyasztás Angliában fejenkint és évenkint 63 kg, Csehországban 35 kg, Magyarországon 19 kg. A cukorfogyasztás Angliában 50 kg, Csehországban 26 kg, Magyarországon 19 kg.^ A tojás fogyasztása Angliában fejenkint iés évenkint 172 darab, Csehországban 115 darab, Magyarországon 59 darab. Az ipar köréből példaképpen szintén idézek egy adatot. Nálunk alig 2—3 kg a pamutfogyasztás, az északi államokban viszont évemki nt és fejenkint körülbelül 10 kg- Vannak-e ennél szemléltetőbb adatok? Létérdekünk tehát egyenesen az, hogy termelésünk minden irányban szerves megoldást nyerjen, hogy ennek révén fogyasztásunk felfokozódjék, nemzeti jövedelmünk pedig felemelkedjék, mert így aránylag könnyebben birjuk majd azokat a megterheléseket, amelyeket később szociális és kulturális beruházd* sainkkal, valamint állami üzemeink korszerűsítésével stb. kapcsolatban majd viselnünk kell Óvatosnak kell lennünk, mert mezőgazdasági felszerelésünk mindig nagyon elmaradott volt és valljuk be azt is, hogy a mezőgazdasági termelés lélektanának átalakításához fáradságos munkára van szükség. Természetesen elmaradottságunkon nagyon sokat segíthetünk tudásunk és ismereteink gyarapításával, azonban ez sem rövidlélegzetű munka, mint ahogy azt sokan és gyakran gondolják. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága az illetékes bizottságokkal együtt az 1946—47. évi állami költségvetést, amelyeit a, fentiekben nagy vonalakban vázlatosan isanertettenii