Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-97

63? A nemzetgyűlés 97. ülése 1947. évi február hó 19-én, szerdán. 638 zációt, amely az utolsó hónapok, az utolsó évek munkájának eredményeként mégis' hatalmas fejlődésre mutathat rá, akkor megállapíthatja, hogy olcsón dolgozik az országnak, az ország közigazgatásának! az -a szerve, amely rengeteg értékeit termel és hatalmas munkát, hatalmas fejlődést tesz lehetővé. Mi tudjuk, hogy ennek a munkának az eredményei csak lassan érlelődnek. Hosszú hónapok felinek el, amíg az egyes kereskedelmi szerződések megkötése utáni tényleg megindul az élet azokon az utatkbn, amelyeket a külkereskedelmi szerződések nyitnak meg. Hosszú hónapok teltek el, amíg ki lehetett járni az egyes nehezen kitaposható utakat. Hosszú hónapok teltek el, amíg — keresztülvergődve az infláción — a magyar külkereskedelem tényleg: nekilendülhetett a muniklának, de meg kell állapítanunk, örvendetes a fejlődése mindmáig. Ha a külkereskedelemmel olyau sűrűn foglalkozó közvélemény visszhangját figyeli a: t. Nemzetgyűlés és az ország, akkor már ebben is láthatja annak a fejlődésnek az eredményét, amelyet biztosított a, tárca és biztosítottak a tárcán belül mindazok az erők, amelyek a külkereskedelemmefl foglalkoznak, tehát a tárca osztályai és a Külkereskedelmi Igazgatóság. Ha a közvéleményben, az újságokban, a magyar sajtóban ilyen nagy szerepet játszhatik olyan árucikkek behozatala, illetve kivitele, amelyek egyáltalán nem jelentik az ország gazdaságánaikl leglényegesebb részeit, ha az újságírók és néha még igen t. képviselőtársaim is olyan sokat foglalkozhatnak különböző mellékes szempontokkal, példáiul a déligyümölcsí behozatalával, a borssal, ia kakaóval, a paprikával és hasonlókkal» ebből a jövő történésze, aki majd objektíven és hűvösen figyeli a dolgokat, arra következtethet, hogy ez a külkereskedelem nyilván megoldotta a nagy problémákat, nyilván rendesen gondoskodott a nyersanyagellátásról és arról, hogy az ország ipara dolgozhassák, hogy az ország munkásainak legyen foglalkoztatásuk és csak ,a perifériákon adódnak apró-cseprő kis problémák, amelyekkei még foglalkozni érdemes. Valóban erre utalhat a magyar nemzetgyűlés és à (kereskedelem- és szövetkezetügyi tárca is, hogy a legdöntőbb, a legfontosabb nyersanyagellátási problémákat, az ország feleslegeinek a külföldi piacokon való elhelyezését az adott körülmények közt jól-rossznl, néha hibákkal vagy hibák nélkül, de megoldotta. Megoldottuk azokat a problémákat», amelyek súlyosabban már nem is jelentkezhettek volna, mert hiszen a nyersanyagoktól teljesen kifosztottan állt az ország ipara a felsza badulás után, mert általában nyersanyagokban szegény ország vagyunk, amelyben a külkereskedelemnek aránylag igen nagy, szinte óriási szerepe van. Igenis, az átlagos nemzetközi arányokon messze túlmenően megoldottuk problémáink at. Megoldottuk ligy, hogy textiliparunk dolgoziik, bőriparunk fejlődik, nehéziparunknak — ha óriási! nehézségek leküzdése árán is — biztosítva van fűtőanyaga és nyersanyaga, tehát működik és fejlődik ez a gépezet, amelyre büszkén hivatkozhatok a magyar nemzetgyűlésnek minden tagja és általában a magyar nemzet. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy mit teremtettünk, mit alkottunk két olyan súlyos esztendő alatt, amilyen mögöttünSa áll. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy iparunknak nyersanyagokkal való ellátása, ha méreteiben talán igen szerény, de nem nélkülözhető, nem mellőzhető ipari gépezetünk ellátása' a kereskedelem- és szövetkezetügyi tárca tevékenysége révén többé-kevésbbé sikerült és biztosítottnak látszik) a jövőben is. Emellett azonban természetesen adódnak apró-cseprő dolgok, amelyekre szívesen utalnak egyesek, amely éknek szívesen adnak kissé nagyobb keretet újságírók, néha helytelenül politikusok is, informálatlan emberek, szóval azok, akiík! nem tudják pontosan, hogy miről \an szó, de szeretik azt a látszatot kelteni, mintha tudnák. T. Nemzetgyűlés! Csak egy adatra szedetnék itt utalni. Ez év januárjában egész behozatalunk 65 millió forint értéket tett ki. Ebből a 65 milliós tömbből 640.000 forint, tehát kevesebb mint egy százalék esett a déligyümölcs behozatalra, citromra és narancsra. Olaszországgal ugyanis csak későn tudtunk keresikedelmi szerződést kötni ós nem tudtuk az ezzel kapcsolatos összes nehézségeket leküzdeni, ezért az Olaszországból való import esakí a tizenkettedik helyen áll jelentőség tekintetében és még az olasz behozatalnak is csak a felét teszi ki ebben a pillanatban — amiikor a forgalom még nem indult meg kellőképpen — a déligyümölcs behozatal. Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogy a behozatal többi 99 százalékával a mi közgazdasági sajtónk — vagy az a sajtó, amely ennek nevezi magát — foglalkozott-e annyit, mint ezzel az egyszázalékosnak sem mondható déligyümölcs behozatal M ? (Vásáry József (msz): Érdeklődtem és neim adták meg a felvilágosítást semmire!) Viszont ha azt kérdezi valaki a t. Nemzetgyűlés soraiból, hogy tmiérlb történt ez, miért foglalkoznak ezzel olyan különösképpen, olyan nagy élvezettel és olyan nagy kitartáissall, (Közbeszólás a szabadságpárt oldaláról: Csemege!) akkor legyen szabad utalnom arra, hogy , ez nyilván nem azért történt és a reklamációk egyesek részéről nyilván nem azért hangzanaik el, mintha azon a 650.000 foritnyi behozatalon à legális haszon olyan jelentékeny volna, hogy ezért érdemes lenne újságíróikat és, egyéb közéleti és közgazdasági személyeket mozgósítani; valószínűleg egyéb okok azok, amelyek azt a mozgósítást indokolttá és az egész kérdés érdekessé teszik. (Nagy Vinee (msz) : A déligyümölcs csemege, csemege volt mindig!) Ez olyan szomorú jelenség, amelyre kötelessége utalni az előadónak, de kötelessége minden közgazdásznak is. Az országnak f vannak igen súlyos külkereskedelmi problémái. Ezek a súlyos külkereskedelmi problémák abban mutatkoznak, hogy nines! úgyszólván egy jelentős iparunk, — sem a termelőeszközöket előállító iparok közt, sem a fogyasztási javakat előállító iparok közt — - amelynek ne lennének nyersanyaigproblémái. A -mii. országunk fában, vasban, fémekben, textilnyersanyagokban, mint gyapotban 'és gyapjúban, de emellett még szénben, energiában is szegény _ ország, _ nekünk tehát ahhoz, hogy a legelemibb ipari és kulturális szükségleteket kielégíthessük, állandó, folyamatos és igen nagy mértékű behozatalra vau szükségünk. Ezt a behozatalt biztosítani olyan feladat, amely az ország összes közgazdasági erőinek összefogását kívánja meg, amely azt kiválna meg, hogy minden kérdést amely ezzel összefügg, tárgyilagosan, szigorú uiérle-