Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-90

45 A nemzetgyűlés 90. ülése 19 47, elegendő pénze van. illetve csak az vásárolhatja meg, aki dúslakodik a pénzben. (Egy hang' a kisgazdapárton: Igazad van!) A csillogó, káprázatos kirakata és fényességű üzleteik tele vannak a legdrágább luxusárukkai Karácsony előtt 57 forintos isarancs, 80 'forintos kávé, 160 forintos csokoládé éktelenkedett a kirakatokban- sok más ilyen felesleges luxusholmiról nem. is beszélve. Engedtessék meg nekem, hogy az érem másik oldaláról most ne beszéljek. De természetes — mivel szegény országban élünk — hogy amikor az élet napos oldalán sütkérezők dúslakodhatnak a földi javakban, az árnyékos oMal százezreinek nyomorúsága az egeket verdesi- Minthogy pedig a kereskedők kötelesek áraikat a^ kirakatokban közölni, illetve kiírni, ezeik az ár jelző cédulák még jobban fokozzák a dolgozók elégedetlenségét és elkeseredését. De kivívják az idejövő külföldiek csodálkozását is. Nem kivánhatjuk, hogy megelégedetten vegye át heti fizetését a munkás, amikor gúnyosan rá vigyorog az ár jelző tábla és tudomásul kell vennie, hogy egy egész heti verejtékes munkájáért más egy kiló narancsot vásárolhat. (Egy hang a kisgazdapárton: Igazad van!) De hogyan nyugodjék bele a paraszt abba, hogy itt egy kiló narancs ára nagyobb egy mázsa búzáénál? (Ügy van! a kisgazdapárton.) És hogyan higyjen külföldi vendégünk a mi panaszszavunkban, segélykérésünk megalapozottságában, amikor azt látja és tapasztalhatja, nogy nálunk minden van, minden kapható, sőt még olyasmiket is szabadon vásárolhat, amiket saját hazájában egyáltalán nem kaphat meg? (Bölöni György (pk): Sehol nincsen egész Európában!) Éppen ezért ezeket a luxusárukat, amelyek azért oly drágák, mert csak kerülő-, vagy csempészúton és túlzott haszonkulcsok felszámításával kerülhetnek forgalomba, nem volna . szabad így szabadon árusítani. Angliában a közösségi gondolat és érzés oly fejlett, hogy mindenki érzi az összefogás szükségességét, s annak ellenére, hogy az angol nép alaptermészeténél fogva mindig rendkívül individualista volt, most mégis belátja, átérzi az átmeneti korlátozások szükségességet és panaszszó nélkül, engedelmesen veszi tudomásul a korlátozó intézkedéseket. Ott a luxuscikkeket, ékszereket, stb. 100%-os különadó terheli és részben ebből a bevételből azután módja van az államnak arra, hogy á közszükségleti cikkek árát olcsóbbítsa. Angliában nem lehet 50—100 forintos drága luxusvacsorákat és fényűző ebédeket enni, mint itt nálunk; minden étteremben, még a legelőkelőbb szállodákban is, legfeljebb 5 shilling — ez körülbelül 11 forint — a fogyasztható ételek ára. De ne nézzük Angliát, hanem nézzük a kisebb államokat, Dániát, Hollandiát, Norvégiát! Milyen ott a helyzet? Ezekben az országokban is kifejlődött a közösségi gondolat és mindenki természetesnek, sőt szükségesnek tartja a csaknem mindenre kiterjedő jegy-, utalvány- és pontrendszert, és sok más korlátozást. A kirakatokban normális világpiaci áron, ami az itteni áraknak sok esetben egytizede, látható narancs, citrom, kávé, csokoládé, stb., de mindenki tudja, hogy igazságos jegyrendszer alapján korlátolt mértékben vásárolhat majd belőlük. Természetesen narancsot, csokoládét és más hasonló cikket csak a gyerrue.cek kapnak, mivel a felnőtteknek ilyenekre igazán nincs szükségük. évi február hó 5-én, szerdán. 46 Ruhát, cipőt csak az vehet, aki vásárlási utalványt kap, mert nines már jó ruhája, cipője. Szabadon, jegy nélkül csak olyasmit lehet vásárolni, amit a legerélyesebb exporttevékenység mellett sem sikerül külföldön értékesíteni. Ilyen például Norvégiában, Hollandiában a hering, a füstölt hal és a szardínia. Hollandiában, a sajt hazájában, igen kicsinyek a sajtadagok, mert kitűnően tudják külföldön értékesíteni. TJgyanígiy van Dánia a vajjal!. Norvégiában a szeszes italokat súlyos adók terhelik, úgyhogy áruk az itthoni árak sokszorosa, ezenfelül a vendéglőkben még külön 50% adót is számítanak fel a szeszes italok után. Ezt a nagyon sok szempontból helyes és célravezető intézkedést a pénzügyminiszter ár figyelmébe ajánlom. A tájékoztatásügyi (miniszter úr figyelmét felhívom arra a lélektani, de átvitt értelemben gazdaságpolitikai tevékenységre, amely a közösségi gondolat parancsszavát, valamint a takarékosság elvét és az átmeneti korlátozásoknak a magyar demokrácia érdekében való szükségességét propagálja. Kikerülhetetlen szükségesség, hogy nálunk is kialakuljon olyan közhangulat, mint az említett országokban. Minden jószándékú magyarnak rá - keli eszmélnie, hogy zúgolódás nélkül köteles betartani az átmeneti korlátozó rendelkezéseiket. Fel kell ismernie a demokrácia egyeik alaptételét, hogy a törvényeket és rendeleteket, amelyeknek létrehozásában közvetve, vagy közvetlenül nekünk is részünk van, be kell tartani. Egyik norvég barátomat megkérdeztem, mit cselekedne akkor, ha felesége az elrendelt hústalan napon mégis húst tálalna fel e'léje Norvég barátom, erre azt mondo'ta. hO'íry feleséi ezt nem tenné. Unszolásomra azt válaszolta: ha mégis ezt tenné,' akkor odaadnám a húst szegényebb szomszédooi-nak» álki keveset keres és egészen ritkán ehet húst, feleségemnek pedig megmagyaráznám, hogy törvényellenes viselkedésével az egész országnak, tehát a közösségnek árt Egy másik norvég barátomat ugyancsak megkérdeztem, mit tenne, ha úgy látná, hogy szomszédja feketén vásárol. Elmennék ..hozzá — hangzott a válasz — és megmagyaráznám neki, hogy ezzel az egész országnak árt. Megmagyaráznám neki. hogy amíg a németek itt voltak, lehetőleg senki semmit sem_ szolgálta. tott be, természetszerűleg mindenkirzek feketéznie kellett, most azonban, hogy a németek már kitakarodtak, nem szabad, sőt bűn feketézni, ímert ezzel a közösségnek és így saját magunknak is ártunk- Tovább faggattam, hogy mit ten^e, ha szomszédja még ezek után sem hagyná abba .a feketézést. Isimét elmennék hozzá £- válaszolta — és komolyan figyelmeztetném, ha nem hagyja abba, fel fogom jeilenteni. És meg is tenném — mondta —, bármennyire írtózoui a feljelentéstől. Kötelességem volna így cselekedni a közösség érdekében, ha látnám, hogy a szép szó nem használ. Ilyen közhangulat, ilyen közösségi szellem kialakítását segítse elő a propaganda minden eszközével a tájékoztatási miniszter úr. A külügyminiszter urat arra kérem, utasítsa követségeinket, hogy a gazdasági vonatkozású dolgokra nagyobb, sőt igen nagy súlyt fektessenek; né fordulhasson elő például, hogy egyik gazdasági bíizottsáírunik próbarendelésként lekötött 50 tonna bort, de a. borminta két hónap alatt még nem ér'kezett meg rendelte-