Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-90

43 A nemzetgyűlés 90. ülése 1947. évi február hó 5-én, szerdán. 44 Sóikkal kiütközőbb azonban a haszon, ha a tűzi- vagy műfát helyben értékesítik, erdei rakodón. Ez esetben a fuvar- és berakási költségek elmaradása mellett is' a feladóállomási árat számíthatják, csekély 10—18%-os levonással, ami azt jelenti, hogy a inekik kb. 25 forintba kerülő bükkhasábot 62 forintért árulhat ják. Kétségtelen, hogy a fater melőket éri majd bizonyos veszteség az orosz igénybevételek miatt, de ez országos viszonylatban elenyésző és áttekinthetetlen. Célszerűbb lett volna a. kárt a kincstárnak vállalni és megfelelőbb árat kérni. Jelenleg helyzet, hogy a ; kincstár minimális árat kaip> amiből nem tudja majd fizetni sem az adót, sem az erdők fenntartási költségéi a fogyasztó viszont nem tudja megfizetni a fa árát. Ez a körülmény nem fog egyszerű takarékosságot eredményezni, hanem gyűlöletessé teszi az államot mint új erdőtulajdonost, gyűlöletessé teszi az erdőgazdasági személyzetet és végül a szükség erőszakos igénybevételekre kényszeríti a lakosságot. Máris valóság, hogy a mezőgazdasági lakosság kiírt minden fasort, remizt, parkot és ugyanakkor állanak az erdei eladások a drága, selejtmuiőségű tűzifából. Hibás volt a termelési bérmegállapítás is, mert míg a múltban a favágók tisztán látták keresményüket most a komplikált bérfeltételek mellett nem látták biztosítottnak jogos bérüket ás különféle visszaélésekkel segítettek magúikon. Ha az aratást részért végezhetik, sőt iidiéai /már a cukor répánál is cukorral fizettek, nem lett volna forintrontás, ha a fánál is meghagyják a részesedést ott, ahol a fára annyira szükség van. Nem volt helyesi annyira lebecsülni a favágót, hogy ő munkájának eredményeképpen csak a szemetet kaphatja. Ezért segített magán a munkásság más úton, amivel ismét csak a közellátásit károsította meg. Igen t. Nemzetgyűlés! Nem tudom megérteni azt, hogy az államnak műért kellett, ezeket az erdőket spekulációira kiadni. Az államnak megvan az apparátusa, megvan az erdőgondnoksága, az erdőfielügyelősége. A múltban is az volt, hogy a munkások részért dolgoztak; így az állaimnak megmaradt volna ingyen a fa, az állam is ötször annyit kapott volna és azok a dolgozók is megkeresték volna téli faszükségletüket. Azonban mi a helyzet most? A lényeg az, .hogy amikor mindig a demokráciát hirdetjük, amikor minidig azt mondjuk, hogy azé legyen a haszon, aki dolgozik, éppen e ennél a dolognál az következett be, (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Nemcsak ennél!) hogy az államot becsapták, becsapódott a dolgozótárSadaloim, (Felkiáltások a szabadságpárt sorúiban: A fogyasztó is!) a fogyasztó is becsapódott és a dolog fölét levették azok a nem tudom kicsodák, azok a spekulánsok, akiknek a munkához valószínűleg nem sok közük volt. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja az iparügyi miniszter úrnak, Következik Ofner Alfréd képviselőtársunk interpellációja az összkormányhoz a rendelkezésünkre álló javak szociálisabb elosztása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedj ék felolvasni. Gyurkovics Károly jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a kormány olyirányú intézkedéseiket sürgősen életbeléptetni, amelyek 1. a rendelkezésünkre álló javak szociálisabb, tehát igazságosabb elosztását, 2. . a mindennapi élethez nem feltétlenül szükséges, tehát luxusáruknak minősíthető cikkek erősebb megadóztatását, 3. a takarékosság elvének és a közösségi gondolat szükségességének propagálását, végül 4. nemzeti jövedelmünknek erőteljes export és megfontolt import útján vailó növelését segítik elő' és eredményezik?« Elnök: Interpelláló képviselő-társunkat illeti a szó. Ofner Alfréd (kg): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom, célja az, hogy az ország ós demokráciánk megerősödése érdekében olyirányú intézkedések sürgős életbeléptetését kérjem a kormánytól, valamint az illetékes -miniszterektől, amelyek a rendelkezésre álló javak szociálisabb, tehát igazságosabb elosztását, a mindennapi élethez, nem feltétlenül szükséges, tehát luxusáruknak minősíthető cikkek erősebb megadóztatásait,, a takarékosság elvének és a közösségi gondolatnak propagálását, végül nemzeti jövedelmünknek ^erőteljes export és micgfontoit import útján való növelését segítik ©lő, illetőleg eredményezik. Külföldi utam alkalmával szomorúan döbbenteim rá arra a tényre, hogy szerencsétlen országunk, amelyet a reakciós kormányok, ezt követően pedig a náci és nyilas banditák korában lis már teljesen kifosztottak, aa ostrom borzalmait és pusztításait igen erősen szénVed te meg. oly mértékben:, mint azt külföldön sehol látni mem lehet. A náci banditák és nyilas cinkosaik rémuralma, valamint az ostrom hosszú periódusa, amely alatt a felszabadító hadsereg csaknem, minden házat, csaknem minden négyzetkilométert: harcolva kellett hogy elfoglaljon, a pusztulás páratlan szörnyűségét zúdította szegény s-zerencsétlietn! hazánkra. Sohasem voltunk gazdag ország» de az a rabló« gazdaság, amelyet a náci és nyilas rémuralom neveli nevez majd a történelem, még szegénységünkből is teljesen kifosztott és koldnssorba kergetett. A múlt ész- és szakértelemnélküli sáfárkodásának lett az eredménye az is, hogy nemzeti jövedelmünk, amely sohasem volt nagy, az 1938.' évinek körülbelül á felére csök« kent. Reális helyzetünk valóságos felmérése milyen követelményekkel r kellett volna, hogy járjon? A józan értelem és jövőbelátás parancsát követve, mindjárt a felszabadulás után irányadó jelszavunk lehetett volna a takarékoskodás. Igenis, takarékoskodnunk kellett volna és csak a rászorulóik kaphattak volna élelmiszereket nagyobb mértékben, és a ruha- és cipőellátást is úgy kellett volna szabályoznunk, hogy csak a valóban rászorultak, igazságosan részesedjenek ezekből. Nagyobb mérvben kellett volna leimondanunk minden élvezetről, és csak annyi élelmet, italt) és dohányt fogyasztanunk, amennyi életünk fenntartásához szükséges. Ehelyett nuit kell látnunk? Kifosztott, tönkretett országunkban mindent, a legfinomabb dolgokat is megvásárolhatja az, akinek