Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-90
41 A nemzetgyűlés 90. ülése 1947 T. Nemzetgyűlés! Azért hoztam fel ezeket a sérelmeket, hogy há a jövőben a Földosztó Tanács tagja kimegv valamelyik vidékre, ott a rendőrség állítsa le az ilyen féktelen izgatókat, lázítókat, vagy népítélethirdetőket, illetőleg népítéletet végrehajtókat, mert amikor Mezőtúron az a 60—80 főnyi tömeg behatolt a terembe, azonnal telefonáltak a rendőrségre (Némethy Jenő (msz): Es a rendőrségi) és a rendőrség szerintem ott követett el mulasztást, amikor nem állt elébük ezeknek az ösiszetömörült, mondjuk, népítéletvégrebaj tokaiak és tr.em oszlatta széjjel a tömeget, hanem végigkísérte egész Mezőtúron a tömeget, amely mindenféle gyalázkodó szót is használt személyükkel kapcsolatban. A három tanácstag közül kettő a kommunistapárt tagja, egy pedig független kisgazdapárti. A független kisgazdapárti tanácstagot ismerem. A múltban internálva volt Szobek államtitkár úrral és többekkel, tehát derék becsületes ember, aki nem követett öl törvényellenességei ő> csak a törvény előírásia alapján jegyzőkönyvbe akarta venni a sérelmeket és panaszokat és azokat az Országos Tanács elé akarta vinni, amely döntött volna erre vonatkozólag. . Végeredményben tehát kérem a belügyminiszter urat ennek sürgős kivizsgálására és az illetők legszigorúbb megbüntetésére, a földmívelésügyi miniszter urat pedig arra kérem, hogy ezeket az embereket a fölldjuttatásból rekesszék ki, illetőleg i& földet vegyék eü tőlük. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a be ügyminisztteir úrnak. Következik Szalay András képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszterhez az erdők kitermelése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjiék az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (oh)assa): »A fatermelő vállalkozók megvásárolták tövön a kincstár vágástömegét a 170.040/1946. Ip. M. rendelet szerint, a mufánál például a 41—50 cm-es bükkfát ürméterenkint I. oszt. minőségben 90 forintért. Ugyanezen anyagot 4 forint termelési bér és ennet járulékai — OTI, illet ményadó: összesen 28%, — 43 forint fuvarbér, 10 forint vasúti rakodás és feltehetőleg bizonyos rezsiköltség, tehát összesen 70 forinton belüli költség mellett 209 forintért adhatják tovább. Hasznuk tehát 49 forint ürméterenkint. A tűzifát a 170.014/1946. Ip. M. rendelet szerint tövön —• keményfát —? 15 forintért veszik és maximálisan 13 forint fuvarköltség, 6 forint termelési bér. 3 forint vasúti költség me :T lett 52 forintérf ^adibatják tovább. Hasznuk tehát 15 forint ürmcterenkint. Sokká 1 kiütkö^őbb azonban « haszon, ha a tűzi- vagy műfát helyben értékesítik erdei m kod ón. Ez esetben a fuvar- és beí-aíkási költségek elmaradása mellett is a feladóállomás! árat szánítbatják csekély 10—18% os levonással, ami azt jelenti, hogy a nekik kb. 25 forintba kerülő bükkhasábot 62 forintért árulhatják. Kétségtelen, hogy a fatermelőket éri maid bizonyos vesztesés' az orosz igénybevételek miatt, de ez országos viszonylatban elenyésző és áttekinthetetlen. Célszerűbb lett volna ra kárt a kincstárnak vállalni és megfelelő árat kérni. évi február hó 5-én, szerdán. 42 (Az elnöki széket déli 12 óra 42 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Jelenleg az a helyzet, hogy a kincstár minimaus arat kap, amiből majd nem tuJîa megfizetni sem az adót, sem az erdők fenntartása költségét, a fogyasztó viszont nem tudja megfizetni a fa árát. Ezen körülmény nem fog egyszerű takarékosságot eredményezni, hanem gyűlöletessé teszi az államot, mint új erdőtulajdonost, gyűlöletessé teszi az erdoigazgatósági személyzetet és végül a szükség ero.sza.kois igénybevételire kényszeríti a lakosságot. Máris valóság, hogy a mezőgazdasági lakosság kiirt minden fasort, remizt, parkot és ugyanakkor állanak az erdei eladások a drága, selejtminőségű tűzifából. Hibás volt a termelési bérmegállapítás is, mert míg a múltban a favágók tisztán látták keresményüket, . most a komplikált bérfeltételek me' 1 «lett nem látták biztosítottnak jogos bérüket és különféle visszaélésekkel segítettek magukon. Ha azt aratást részért végezhetik. sőt az idén már >a cukorrépalermelőket is cukorral fizették, nem let* volna forintrontás, ha a fánál is megbagviák a részesedést ott, ahol a fára annyira szükség van. ^ Nem volt helyes «annyira lebecsülni a favágót, hogy ő munkájának eredményéből csak a szemetet kapia. Nem helyén való. hoffy olyan árért kapja a szeffénv dolgozó a tűzifát, ^ amelyet nem tud megfizetni, pedig neki is joga van a meleg szobához. Kérem a miniszter urat, hogy vizsgálja felül ezt a kérdést és a haszonkulcs leszállítá* sával elviselhető áron juttassa a dolgozókat tűzifához.« Elnök: Szalay András képviselő urat illeti a szó. Szalay András (kg) : Igen t. Nemzetgyűlés! A fatermelő vállalkozók megvásárolták tövön a kincstár vágás fatömegét, a 170.040^1946. iparügyi miniszteri rendelet szerint a műfánál például a 41—50 cm^es bükkfát ürméterenkint I. osztályú minőségben 90 forintért. Ugyanezt az anyagot 4 forint termelési bér és ennek járulékai — OTI, illetmény adó, összesen 28% — 43 forint fuvarbér, 10 forint vasúti rakodás és feltehetőleg bizonyos rezsiköltség, tehát öszszesen 70 forinton belüli köiltség me «kitt 209 forintért adhatják tovább. Hasznuk tehát 49 forint ürméterenkint. Igen t Nemzetgyűlés! Nem tudom azt megérteni, hogy az iparügyi nniniszter úr hogyan gondolta el ezt a dolgot, amikor tudjuk, hogy eery erdő 30—40 esztendeig nő fel., Mi történik'? Most azok, akik soha sem dolgoztak, hanem csak egy pár hónapig spekuláltak, háromszor annyit keresnek, mint az állam, tehát amíg az állam számára negyven esztendeig nő az erdő, addig azok, akik nem vágták a fát, s akiké nem is volt a fa, annyit keresnek, mintha nekik száznegyven esztendeig nőtt volna az e~dő. Igen t. Ház! A tűzifát a 170.014/1946. iparügyi miniszteri rendelet szerint tövön. — keményfát — 15 forintért veszik és maximálisan 13 forint fuvarköltség, 6 forint termelési bér, 3 forint vasúti költség mellett 52 forintért adhatják tovább. Hasznuk tehát 15 forint ürméte enkint. Itt is 4 forintot kapott az állam és 11 forintot- nyertek azok, akiknek semmi közük sem volt a dologhoz. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: így szokott az lenni!)
