Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

429 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. évi február hó 12-én, szerdán. 430 éppen a munkáspárti miniszter urak vezetnek — visszafogadni, ha pedig

1 mégis visszafogadták, akkor tovább folytatják a B-listáyal megkezdődött hajszát ezek eíle>n' a rehabilitált és visszavett közalkalmazottak ellen. Vizsgálataim tárgyául éppen a közlekedés ,ügyi tárcát választottam ki, mert sajnálattal kell megálllapítanom, hogy a helyzet ennél a tárcánál a legkirívóbb. Itt, van a íegtömegesebb üldözés, a lelkek leggyalázatosabb megvásárlása _ és a pártba való jbekényszerítése. Gerő miniszter úrról ki kell jelentenem, hogy iránta az ellenoldalróil is teljes lojalitással és megbecsüléssel viseltetem, mert kétségtelenül egyike a szakvonalon az újjáépítés során tényleg nagy agilitással» kitűnően dolgozó minisztereinknek, sajnos azonban azt kell látnom, hogy amennyiben nem ő áll ezek mögött a dolgok mögött, talán éppen munkája veszi el a figyelmet attól, hogy a körmére nézzen azoknak a fasiszta módszereket meghonosítani akaró alantasainak, akik ilyen gyalázatos módszerrel akarják a tárca keretében a pártot megszervezni, a nem a pártihoz tartozó közalkalmazottakat visszavéteniük etilénére is üldözni, sőt» amint a múltkor elmondott eset bizonyítja, sokszor nyomorba és öngyilkosságba kergetni. A létszámcsökkentések felülvizsgálata tárgyában kiadott 9050/1946. M. E. számú rendelet kimondja, hogy az alkalmazottak úgy tekintendők, mintha szolgálati viszonyuk meg sem szakadt volna-^ Nem i kell jogásznak lenni ahhoz, hogy ebből a kifejezésből mindenki megértse, hogy ez egy úgynevezett restitutio in integrum, hogy tehát az illetőnek ugyanabban az állapotban kell maradnia» amelyben a B-lista előtt volt, vagyis ezért semmiféle hátránnyal sújtani, tőle semmiféle kedvezményt elvenni nem lehet. Ugy kell tekinteni, mintha nem is került volna B-'lástára. • Ezt az elméletet örömmel vették tudomásul előbb az indokolatlan kidobás, majd a revízió határidejének ismételt, emlékezetem szerint most már harmadik vagy negyedik meghoszabbítása és halasztása miatt a visszavétel izgalmain _ átesett B-listások. Ez az elmélet azonban, sajnos» csak elmélet maradt és netm ment át a gyakorlatba. A gyakorlatban nem kevesebb történt, mint hogy a közlekedés-'ügyi miniszter úr alá tartozó két legnagyobb üzemnél, az Államvasutaknál és a postánál a visszavett B-listásokat nem oda helyezték vissza, ahoncian B-listázták, tehát lábbal, gorombán felrúgták a rendeletet. Néni egy-két esetről van szó, mert hiszen protekció, ugyebár, még fiatal demokráciánkban is akad, (Egy hang a kisgazdapárton: Bőven!) hanem tömeges, azt mondhatnám, rendszerszerű üldözésről» hiszen még kivételesen sem igen akad a vasútnál vagy a postánál olyan közalkalmazott, akit valóban odla helyeztek volna vissza és ott tűrtek volna meg tovább, ahol eddig szolgálatot teljesített. Ezek mind más-más szolgálati helyre kaptak beosztást. . A budapesti MÁV igazgatóság 75.369/1946. A. II. sz. rendeletével a beosztást külön névre szóló áthelyezési rendelvények nélkül, tehát általánoságban, generálisan rendelte el. (Gyurkovits Károly (szd): Kisgazda elnöke van!) Természetesen a kisgazdapártiakra vonatkozott, hiszen nyilván nem saját pártját üldözik a miniszter úr és alantasai. Áthelyezi őket, de nemcsak áthelyezi, hanem mindegyiket sokkal alacsonyabb és neki nem megfelelő beosztásba is teszi. A niagybudapesti revizió sora

11 például 230 vasutast érintett ez a méltánytalan rendelkezés. De nemcsak méltánytalan ez az intézkedés» hanem esztelen és embertelen is. Embertelen, mert mindenki tudja azt, a saját bőrén, hogy mit jelent egy közalkalmazottat vagy bárki mást, aki befészkelte magát egy városba vagy faluba, ahol évek vagy évtizedek óta élit, kiragadni a családja, az ismerősei» a kapcsolatai köréből. Ma a legnehezebb viszonyok között, amikor nem lehet lakást kapni, nem, lehet bútort kapni és szállítani, családfőket arra kényszerítenek, hogy iskolába járó gyermekeiktől, feleségüktől és más eltartottjaiktói elválva, más városban éljenek. Közismert» hogy a mai szomorú viszonyok közt a fizetés, a munkabér nem elég egy család megélhetésére, hátha még két városban kétfelé kell azt a 'fizetést felhasználni. De esztelen is ez a rendelkezés, mert hiszen olyan embereket, akik például egy ügyosztály élén álltak, évtizedekeni keresztül beledolgozták magukat az ügykörükbe és kitűnően értették azt, elvisznek most esetleg az ország másik végébe azért» hogy kocsiszámokat írjanak fel. Kitűnő gyors-' és gépírónőket eltesznek jegyet kiadni, többnyeilven beszélő IBITSztisztviselőket, akik csak ebben a munkakörben tudják kifejteni a működésüket, akik megbecsülést szereznek a Magyar Államvasutakniak és annak üzleti érdekeit is fokozottan szolgálták, kitesznek teherpályaudvarra éjszakai inspekciósnak és nyelvtudás nélküli tudatlan embereket tesznek a helyükbe. (Pászthory István (msz): Ez régen csak választáskor volt szokás!) Nagyon helyesen mondja a közbeszóló képviselőtársaim, a reakciós rendszerekben a választások előtt dobálták ide-oda, üldözték és hajigálták ezeket a szerencsétlen közalkalmazottakat. Szégyene a demokráciának» hogy ma ilyen üldözés jellegű eljárás megtörténhetik és ezt a nemzetgyűlés és a miniszter úr eltűri. De kifejezett rendelkezésekbe is ütközik, ez, mert a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914 : XVII. te. 16. §-a & az e törvény alapján kiadott úgynevezett MÁV szolgálati szabályzat 23. §-a többek között kimondja, hogy az alkalmazottat beleegyezése nélkül csak szolgálati érdekből, vagy a fegyelmi bíróság jogerős határozata alapján lehet áthelyezni. De hol van itt a szolgálat érdteke, amikor — mint mondottam — előképzettség nélküli embereket tesznek át más* (szolgálatba, ahol nem tudnak megfelelni, kitűnően megfelelő embereket pedig jelentéktelen» komolytalan posztokra, helyeznek? Tehát, mint látható, mieoncsak indokolatlanok, hanem tilosak is ezek a rendelkezések De kifejezetten tiltja ezt nemcsak a MÁV szolgálati) szabályzat, hanem tiltja a független magyar bíróságnak már regebben, tehát az úgynevezett reakciós időben is kifejlődött és a MÁV-val, mint esetleg zsarnokoskodó munkaadóvá! szembeni is érvényesülő akarata. A Kúriának például egy idevonatkozó döntvénye a következőket mondja (olvassa): »Az alkalmazott szolgálati teendőinek és munkakörének kijelölési joga a munkaadót, a szolgálati felsőbbséget megilleti» de a munkaköri beosztás az alkalmazott képességeinek megfelelő legyen és nem szabad az alkalmazott jogosult önérzetét sértenie.« Azt hiszem, sértheti az alkalmazott önérzetét az, ha 10—15 éves hivatalvezetőt indokolás nélkül áttesznek — mit tudom én — Bivaly-