Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

413 A nemzetgyűlés 94. illése 1947. niszterelnök:, esetleg az »is« szó adhatta nekünk azt az értelmezést, hogy talán maradhat a másik is, ha bűnös is. Mindenesetre őszinte szívvel mondom, hogy ismerve Károlyi Mihály elnök urat, tudom, hogy nem bánlö éllel, hanem talán jószándékkal mondotta ezeket ?i szavakat és éppen ezért ezen! az oldalon részben megnyugvással vesszük tudomásul felísizólailásiát. (Egy hang a szociáldemokratapártról: Félünk a gyíktól!) Elnök: Szólásra következik ! Kiss Károly jegyző: Vásáry József! (Csíkos Sándor (kg): Lesz vihari — Vásáry József (imsz): Neun lesz víihar! — Egy hang a szabadságpárton: Túlkevesen vannak! — Vásáry József 'msz): Ha ;iz itra?ság fáj, akkor lesz vihar! — Lévay Zoltán (msz): Nem baj, tisztító viharokra szül^-á^ van! Majd utánai kiderül! — Zaj a kommunisiapárton -- Boltjuk! Halljuk! a szabadságpárton.) Vásáry József (msz): Igen t. Nemzetgyű" lés! Nem akartam az általános vitában felszólalni, mivel azonban látom, hogy a házszabá; lyoik következtében nem tudnám elmondani azokat, amiket a köz érdekében szükségesnek tartok szóvátenni, kénytelen vagyok ezt a rendelkezésre álló egy órát felhasználni ebből a célból. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) Igen t. Nemzetgyűlés^ Nem kell _ ahhoz nagy emberi bölcseség, mindenki tudja, aki már felnőtt és önálló ember* hogy a legegyszerűbb ember is, ha normális ember, elgondolkodik az év fordulóján, hogy mit fog csinálni a jövő évben, megnézi, hogyan múlt el az elmúlt éve és a jövőre is elgondolja, hogy mit kell csinálni. Amikor tehát én azokat a nagy, hangos jelszavakat hallom, hogy most pedig jöjjünk a tervvel, nem tudom ezt olyan ujjongással fogadná. Mert tervet mindig csináltak. Még az a bizonyos Horthy-rendszer is, amelyet a fejemhez vagdalnak, pedig nekem Horthyhoz semmi közöm sem volt, én támadtam 1930-ban, amikor Szolnok megyében Szolnok székhelylyel Purgly Emil ilyen rokongondolkozással egy nagy tervvel jött elő és a magyar mezőgazdaságot meg aikarta tanítani a tervgazdálkodásra. Én azt mondottam akikor, hogy egy nagy állam kibírja a tervgazdálkodást, de egy kis ós szegény állam nem bírja ki és különösen a mezőgazdaságban nagyon nehéz megállapítani, — amint majd rámutatok a kommunista tervgazdálkodás bírálata során — hogy most 5.60 mázsa a termés, egy esztendő múlva, mert nem akarják ugyanazt a számot írni, 5.80 mázsa, azután 6 mázsa lesz. (Felkiáltás a szabadságpárton: Papíron!) Igen t. Nemzetgyűlés! Aki ismeri Magyarország szélsőséges klímáját, ahol a termés öt mázsa búzától kilenc mázsa búzáig váltakozik, (Egy hang a kisgazdapárton: Tizenötig!) — országos átlagról beszélek — az tudja, hogy hárommillió hold kenyérgabonavetésnél nagyon könnyen lehet 10—12 millió métermázsa különbség a termésben. Másról nem is beszélek. A kommunista terv ezzel nem törődve, egyszerűen csak azt mondja, hogy annyi kenyérgabonát fogok termelni, amennyire szükségem van. Én elhiszem, hogy Magyarországon! a kommunistapártnafc nagy hatalma van, de az Úristennek valami kicsivel még nagyobb (Kováts László (pk): Ez a szerencse!) és ha a kommunistapárt azt mondja is, hogy most pedig 7 mázsa búza teremjen, az Üristen megteheti minden további nélkül, hogy esetleg 5 évi február hó 12-én, szerdán. 414 mázsa termést ad; vagy esetleg 9 métermázsát és akkor mi történik azzal a felesleggel, amely annakidején volt? (Mozgás a kommunistapárt oldalán.) Igen t. Nemzetgyűlés! Igyekszem az időmet beosztani, és remélem, erre még rá fogok térni. Most azonban méltóztassék megengedni, hogy először politikai kérdéseikkel foglalkozzam, hiszen — amint tudjuk —, az ember két részből áll, testből és lélekből, ós ugyanúgy mondhatnám, hogy ez a költségvetés a testi alkat, és bennünk van a lelki adottság, hogy hogyan gondolkozunk és hogyan érzünk. Ha a mai politikai helyzetet akarom megvizsgálni, vissza kell mennem nem a győri programmig, hanem 1918-ig. Köztudomású dolog az, hogy Magyarország négy századon keresztül idegen vezetés alatt állott, amikor a nemzeti gondolat nem tudott érvényesülni, csak szabadságharcok idején, amikor időrőliidőre vérrel küzdötte ki magáinak a maigyar nemzet a szabadságot. Szomorú dolog, hogy mikor az idegen vezetéstől megszabadulva, államiságunkat visszanyertük és függetlenek lettünk, az elmúlt huszonöt esztendő nem telt el egyébbel, mint a szélsőbalból a szélső jobbra és vissza való bukdácsolással. Körülbelül a tizedik rendszer áll fenn azóta, s az elmúlt rendszereknek megvan az a közös jellemvonásuk: mind egyeduralomra törekedett, s csak hirdette és ígérgette a szabadságot, de sohasem engedte, hogy ez a nép a szabadságot tényleg a maga valójában élvezhesse. Nézzük csak meg a 1919. évi proletárdiktatúrát, utána a Héjjas-féle rendszej*t, majd az ébredők önkényuralmát vagy a Bethlen-féle konszolidációs önkényuralmat, vagy a Gömbösféle kegyetlen hideg terrort, vagy utána Imrédyt, és menjünk végiga mostani időkig. Kérdem én, — mindenki tegye szívére kezét és mondja meg — hogy ebben a nemzetben tényleg megvalósítottuk-e a szabadságot, megvan-e a szabadság úgy, ahogyan szeretnénk, hogy meglegyen! (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Nincs!) Igen t. Nemzetgyűlés! Egészen természetes, hogy a kedélyeket most az összeesküvés mozgatja. Távol áll

ff tőlem, bárhogyan mondotta is Révai képviselőtársam, — még ő sem mert egyebet mondani, csak ezt — hogy az összeesküvők szellemében és módján gondolkozom és rágalmazom őket. Én . végtelenül csodálkozom a kisgazdapárton; nem akarom védeni, nincs is rá szüksége, hogy én, az erőtlen ember védjek egy ilyen nagy pártot, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldaláról: Nincs!) de én a helyükben azt mondtam volna, amit Révai képviselőtársamnak mondottam, hogy seperjen mindenki a maga háza tájékán. Az összeesküvők a köztársasági törvények ellen törtek. Én kérdeztem, vájjon annak a törvénynek, amely éppen azért, mert különös fontossága van, nemzetiszínű keretben jelent meg, érvényesül-e a lényege, megvalósult-e a tartalma vagy üres szavak a törvény szavai? Felhívtam a figyelmet a szabadság, a félelemmentes élet, a^ sajtószabadság, a gyülekezési jog fontosságára és különösen a munkához való jogra és kérdezem, vájjon hol sértették meg ezt annyian, mint éppen a túloldalon? Mert remélem, csak nem mondják azt, hogy hazudok és rágalmazok, ha azt mondom, hogy