Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

403 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. egyenesen a kapitalizmus, (Vásáry József (nisz): A nagykapitalizmus!) a nagykapitaliz­mus lapjának volt munkatársa 20 éven keresz­tül. (Vásáry József (msz): Jól helyezkedett! Az a különbség!) Ez az! (Vásáry József (msz): Mindjárt megbocsátják!) Egy évig volt állam­titkár és ez után az egy év után húsz évre visszamenőleg beszámított államtitkári nyug­díjat fog kapni. (Vásáry József (msz): Na kérem ! — Gyurkóvits Károly (szjá) : Meg is érde­melte! — Vásáry József (msz) gúnyosan: Ma­guk miért ne adnák megl Nem maguk fizetik! Csak az adófizetők. Azok meg bírják!) Rend­kívül leverőnek találom a burkolt honorálások­nak ezt a rendszerét. (Gyurkóvits Károly közbeszól. — Vágvölgyi Tibor (szd): Valami köze volt a stabilizációhoz. —- Gyurkóvits Károly (szd) : Még csak nem is járt fehér lovon.) Éhhez csatlakozik az alkalmazottaknak az a nagy száma, amelyről itt már szó volt. 1938/39-ben 78.000 állami tisztviselője volt Magyarországnak és ma a 16 vármegyére csökkent országnak 121.000 államig tisztviselője van. (Gyurkóvits Károly (szd): Ügy van! De ezt az »országnagyító« idejében duzzasztották fel!«— Vásáry József (msz) : Akkor 78.000 volt utoljára! — Gyurkóvits Károly (szd): Dehogy vo lt! _ Vásáry József (msz): Nézze meg! — Gyurkóvits Károly (szd): Amikor megszállták Erdélyt, Felsőmagyarországot, akkor duzzasz­tották fel! — Vásáry József (msz): Tud ő olvasni, csak nem <akar!) Tehát amíg az egyik oldalon azt állítjuk, (Gyurkóvits Károly (szd): Az »országnagyítás« korában volt!) hogy azok­kal szemben, sem tudja az állam kötelezettségét teljesíteni, akik erre a legnagyobb mértékben rászolgáltak, addig a másik oldalon bőségesen szórják az állam pénzét. Szó volt itt az állami autók nagy számáról is. Amíg Franciaországban a miniszteri autó­kat leállították, addig nálunk 12 millió forint van állami autókra felvéve. (Vásáry József (msz) gúnyosan: Az nem bírja!) Svájcban a miniszterek biciklin mennek a miniszté­riumukba. (Vásáry József (msz) gúnyosan: Pedig valamivel szegényebbek, mint mi vagyunk! — Gyurkóvits Károly (szd): Miért nem jár mindenki biciklin 1 Én is azt mondom. — Balogh Istváln államtitkár: Én nem vállal­nám;! 47 —- Derültség. — Mozgás és za,f.. — Gyurkóvits Károly (szd): Dacára annak, hogy nem demokraták.) Valóban vádolnak bennünket azok a pél­dák, amelyeiket külföldön látunk, annak az ag­godalmas tiszteletnek körében, amellyel a köz­vagyon iránt viseltetnek. Amikor Franciaor­szágban például Herriot-t az Akadémia tagjává választotta, kötelező, tradicionális uniformisá­nak költségeit barátai gyűjtésből fedezték, nem nyúltak az államkasszába, hogy a rendelkezési alapból »ruhasegélyt« utaljanak ki neki. Vagy pedig vegyüiki Angliát. Anglia lehető­leg gazdag embert választ követnek, minthogy nem tudja megfelelően honorálni a külföldi országokban levő követeit, Anglia nem-tudja! Tehát gazdag embejreket válását azért, hogy azok magán vagyonukból költsenek reprezentá­ciós vonalon, és ne várják az államtól. fVásáry József (msz) : Most pedig a követek állása ösz­sízeférhető lesz a képviselőséggel, hogy az is megmaradjon. Jön a törvényjavaslat!) Hogy milyen kevéssé fáj sokaknak az ál­lam pénze, legyen szabad arra például felhoz­nom, hogy amikor a mezőgazdasági intézmé­\v% február hó í2-én, szerdán. 404 nyéknél 8.5 millió túlikiadást tüntet fel a költ­ségvetés, akkor Mezőhegyesen vadászattal kap­csolt tanácskozásokat tartanak a miniszteriális urak, (Vásáry József (?m|siz): Külön voinajtok­Ikal, Az már vele jár! — Közbeszólás a párton­kivülieknél: Régen is így volt!) ' Emlékszem Amerikában egy esetre. Még a békeidőben történt, a hatalmas Amerikában az egyik évben a költségvetési év lezárása után bevételi felesleg mutatkozott, milyen kázust csináltak belőle, mondom Amerikában, holott abból a feleslegből talán 50 cent sem esett egy állampolgárra. Mégis mennyire nehezményez­ték, hogy több adót vettek be, mint amennyire okvetlenül szükség volt! De még ennél is intőbb példa egy egész apróság, amely Anglia nagy gondosságára vi­lágít rá. Kezembe jutott egy postai levélborí­ték, amelyre a következő volt rányomtatva: »Ha kinyitottad és újra akarod használni, menj el a legközelebbi postahivatalba, ahol enyves papírt fogsz kapni, amellyel a régi cím­zést leragaszthatod és a borítékot újból hasz­nálhatod.« így lehet újjáépíteni! Ahogyan mi dolgozunk nem tudom, miképpen fog az újjá­építés megvalósulni, milyen lépésekkel fog elő­rehaladni?! tlgy gondolom, Vásáry István képviselő úr elég döbbenetes képet rajzolt elénk és elég sivár jelenre mutatott rá. De felszólalásomnak 'tulajdonképpen nem ez a főtárgya, csafe a kiindulása. Amint mon­dotltam, az újjáépítésnek, a gazdasági rekons­trukciónak a matéria, a pénz csak egyik kite­vője, a másik kitevője az ember. Felszólalá­somban tulajdonképpen ezzel a kérdéssel aka­rok foglalkozni, hogy milyen a mai ember, aki­nek a ikezében van vagyonunk, a jövedelmünk, az, amivel rendelkezünk, akinek a kezében van a felettünk levő hatalom, aki ezt a költség­vetést készíti, aki- ezt a költségvetést végre­hajtja, aki ennek az országnak pénzügyeit és gazdasági ügyeit kezében tartja. Nagyon saj­nálom, ha azzal kell kezdenem, hogy pénzügyi helyzetünk javulásának ez a másik kitevője, a nai modern embertípus, a politikustipús, aki a hatalmat a kezében tartja: nem megnyug­tató, ígér és meg nem tart! Amint említettem, a magántulajdont illetően igéretét nem váltotta valóra. Magyarországon a jobboldaliak szá­mára a gyakorlatban megszűnt a magántulaj­don. Egymásután hallunk feloszlatott egyesüle­tekről. A közönség már annyira tudja a felosz­latás motívumait, hogy ha ilyenről hall, akár­mikor hozzáteszi: van vagyona annak a fel­oszlatott egyesületnek? És már hozzá is érti, mert már nem is mondja, amit ehhez gondol. (Mozgás a kommunistapárlon ) Vagy feloszlat­nak egy egyesületet. Erre a megjegyzés: ah, bizonyára nagyon jó helyen vannak az irodái! Nagyon sajnálom, hogy a kisgazdapárt elfo­gadta a feloszlatott Uri Kaszinó házát pártköz­pontnak. Hogy milyen kevéssé kényes és sikrupu­lózus az állam a magánvagyon tiszteletében, azt nagyon mutatja a költségvetés. Találunk abban összegeket a földmegváltást illetőleg? (Gyurkóvits Károly (szd): Csak az yólt'iai szép ugye, amikor a munkások tulajdonát lehetett elkonfiskálni? A szakszervezetek házait!) A ki­osztott földek ellenértéke hol van a költségve­tésben? Azután ott vannak sorra az elvett mar

Next

/
Thumbnails
Contents