Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

403 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. egyenesen a kapitalizmus, (Vásáry József (nisz): A nagykapitalizmus!) a nagykapitalizmus lapjának volt munkatársa 20 éven keresztül. (Vásáry József (msz): Jól helyezkedett! Az a különbség!) Ez az! (Vásáry József (msz): Mindjárt megbocsátják!) Egy évig volt államtitkár és ez után az egy év után húsz évre visszamenőleg beszámított államtitkári nyugdíjat fog kapni. (Vásáry József (msz): Na kérem ! — Gyurkóvits Károly (szjá) : Meg is érdemelte! — Vásáry József (msz) gúnyosan: Maguk miért ne adnák megl Nem maguk fizetik! Csak az adófizetők. Azok meg bírják!) Rendkívül leverőnek találom a burkolt honorálásoknak ezt a rendszerét. (Gyurkóvits Károly közbeszól. — Vágvölgyi Tibor (szd): Valami köze volt a stabilizációhoz. —- Gyurkóvits Károly (szd) : Még csak nem is járt fehér lovon.) Éhhez csatlakozik az alkalmazottaknak az a nagy száma, amelyről itt már szó volt. 1938/39-ben 78.000 állami tisztviselője volt Magyarországnak és ma a 16 vármegyére csökkent országnak 121.000 államig tisztviselője van. (Gyurkóvits Károly (szd): Ügy van! De ezt az »országnagyító« idejében duzzasztották fel!«— Vásáry József (msz) : Akkor 78.000 volt utoljára! — Gyurkóvits Károly (szd): Dehogy vo

lt! _ Vásáry József (msz): Nézze meg! — Gyurkóvits Károly (szd): Amikor megszállták Erdélyt, Felsőmagyarországot, akkor duzzasztották fel! — Vásáry József (msz): Tud ő olvasni, csak nem <akar!) Tehát amíg az egyik oldalon azt állítjuk, (Gyurkóvits Károly (szd): Az »országnagyítás« korában volt!) hogy azokkal szemben, sem tudja az állam kötelezettségét teljesíteni, akik erre a legnagyobb mértékben rászolgáltak, addig a másik oldalon bőségesen szórják az állam pénzét. Szó volt itt az állami autók nagy számáról is. Amíg Franciaországban a miniszteri autókat leállították, addig nálunk 12 millió forint van állami autókra felvéve. (Vásáry József (msz) gúnyosan: Az nem bírja!) Svájcban a miniszterek biciklin mennek a minisztériumukba. (Vásáry József (msz) gúnyosan: Pedig valamivel szegényebbek, mint mi vagyunk! — Gyurkóvits Károly (szd): Miért nem jár mindenki biciklin 1 Én is azt mondom. — Balogh Istváln államtitkár: Én nem vállalnám;!

47 —- Derültség. — Mozgás és za,f.. — Gyurkóvits Károly (szd): Dacára annak, hogy nem demokraták.) Valóban vádolnak bennünket azok a példák, amelyeiket külföldön látunk, annak az aggodalmas tiszteletnek körében, amellyel a közvagyon iránt viseltetnek. Amikor Franciaországban például Herriot-t az Akadémia tagjává választotta, kötelező, tradicionális uniformisának költségeit barátai gyűjtésből fedezték, nem nyúltak az államkasszába, hogy a rendelkezési alapból »ruhasegélyt« utaljanak ki neki. Vagy pedig vegyüiki Angliát. Anglia lehetőleg gazdag embert választ követnek, minthogy nem tudja megfelelően honorálni a külföldi országokban levő követeit, Anglia nem-tudja! Tehát gazdag embejreket válását azért, hogy azok magán vagyonukból költsenek reprezentációs vonalon, és ne várják az államtól. fVásáry József (msz) : Most pedig a követek állása öszsízeférhető lesz a képviselőséggel, hogy az is megmaradjon. Jön a törvényjavaslat!) Hogy milyen kevéssé fáj sokaknak az állam pénze, legyen szabad arra például felhoznom, hogy amikor a mezőgazdasági intézmé\v% február hó í2-én, szerdán. 404 nyéknél 8.5 millió túlikiadást tüntet fel a költségvetés, akkor Mezőhegyesen vadászattal kapcsolt tanácskozásokat tartanak a miniszteriális urak, (Vásáry József (?m|siz): Külön voinajtokIkal, Az már vele jár! — Közbeszólás a pártonkivülieknél: Régen is így volt!) ' Emlékszem Amerikában egy esetre. Még a békeidőben történt, a hatalmas Amerikában az egyik évben a költségvetési év lezárása után bevételi felesleg mutatkozott, milyen kázust csináltak belőle, mondom Amerikában, holott abból a feleslegből talán 50 cent sem esett egy állampolgárra. Mégis mennyire nehezményezték, hogy több adót vettek be, mint amennyire okvetlenül szükség volt! De még ennél is intőbb példa egy egész apróság, amely Anglia nagy gondosságára világít rá. Kezembe jutott egy postai levélboríték, amelyre a következő volt rányomtatva: »Ha kinyitottad és újra akarod használni, menj el a legközelebbi postahivatalba, ahol enyves papírt fogsz kapni, amellyel a régi címzést leragaszthatod és a borítékot újból használhatod.« így lehet újjáépíteni! Ahogyan mi dolgozunk nem tudom, miképpen fog az újjáépítés megvalósulni, milyen lépésekkel fog előrehaladni?! tlgy gondolom, Vásáry István képviselő úr elég döbbenetes képet rajzolt elénk és elég sivár jelenre mutatott rá. De felszólalásomnak 'tulajdonképpen nem ez a főtárgya, csafe a kiindulása. Amint mondotltam, az újjáépítésnek, a gazdasági rekonstrukciónak a matéria, a pénz csak egyik kitevője, a másik kitevője az ember. Felszólalásomban tulajdonképpen ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy milyen a mai ember, akinek a ikezében van vagyonunk, a jövedelmünk, az, amivel rendelkezünk, akinek a kezében van a felettünk levő hatalom, aki ezt a költségvetést készíti, aki- ezt a költségvetést végrehajtja, aki ennek az országnak pénzügyeit és gazdasági ügyeit kezében tartja. Nagyon sajnálom, ha azzal kell kezdenem, hogy pénzügyi helyzetünk javulásának ez a másik kitevője, a nai modern embertípus, a politikustipús, aki a hatalmat a kezében tartja: nem megnyugtató, ígér és meg nem tart! Amint említettem, a magántulajdont illetően igéretét nem váltotta valóra. Magyarországon a jobboldaliak számára a gyakorlatban megszűnt a magántulajdon. Egymásután hallunk feloszlatott egyesületekről. A közönség már annyira tudja a feloszlatás motívumait, hogy ha ilyenről hall, akármikor hozzáteszi: van vagyona annak a feloszlatott egyesületnek? És már hozzá is érti, mert már nem is mondja, amit ehhez gondol. (Mozgás a kommunistapárlon ) Vagy feloszlatnak egy egyesületet. Erre a megjegyzés: ah, bizonyára nagyon jó helyen vannak az irodái! Nagyon sajnálom, hogy a kisgazdapárt elfogadta a feloszlatott Uri Kaszinó házát pártközpontnak. Hogy milyen kevéssé kényes és sikrupulózus az állam a magánvagyon tiszteletében, azt nagyon mutatja a költségvetés. Találunk abban összegeket a földmegváltást illetőleg? (Gyurkóvits Károly (szd): Csak az yólt'iai szép ugye, amikor a munkások tulajdonát lehetett elkonfiskálni? A szakszervezetek házait!) A kiosztott földek ellenértéke hol van a költségvetésben? Azután ott vannak sorra az elvett mar