Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

405 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. Í n gánlakások, a bérletek, az emberektől elvett*' jogok. Megígérte a kormány a vallásszabadságot. Tényleg járhatunk szabadon templomba, nem akadályoznak minket az Istentiszteletben. De mivel vallásunknak erkölcstana és jogrendszere is van, a komolyan vett vallásosság mást is jelent, nemcsak templomba járást. Melyikünk nem tudja, hogy a B-listázás előtt hogyan me­rül fel, talán mint első szempont, hogy az illető a gyakorlatban a keresztény erkölcsök alapján áll és hogyan akarják bekényszeríteni olyan pártba, amelynek alapelveit — tekintve, hogy azok szembenállnak a keresztény jogrenddel, vagy a keresztény erkölcstannal — egyszerűen nem teheti magáévá. A szabadság tekintetében nagyon megsze­rítottan állunk és nem is csak magam állítom ezt, hanem a Demokrácia című könyvből ol­vasok Erdei Ferenctől egy részt, aki ezt meg­erősíti. Ezt mondja (olvassa): »Ha a szervez­kedési, szórási és sajtószabadságot olyan iszé­lesen és korlátlanul érteimeznők, mint azt száz évvel ezelőtt« — tehát a királyság idején — »tet­ték, akkor lehetőséget adnánk a nép ellenségei számára is, ami a demokrácia igen közeli fel­borulását eredményeznie. Ugyanilyen követ­kezmények származhatnának abból is, ha az általános emberiesség követelményetit, a sze­mélyes szabadságot, a szerzett jogoknak és u tulajdonnak azt a teljes érintetlenségét és sért­hetetlenségét erőltetnők, ami ia liberális kor­nak klasszikus szabályaiban van lefektetve.« Ez tehát a mi (Szabadságunkra vonatkozó valóság. Ígérve a szabadság, a gyakorlatban í ez a valósítás. Erdei ezzel csak megerősíti, amit a Moniteurben Sieges írt annak idején : ' »kimutatott tény, hogy az állampolgárnak a monarchiában nagyobb szabadsága van, mint a köztársaságban.« így azután nem csodálatos, ha földalatti szervezkedések kezdődnek. Ré­gen kitapasztalt dolog, hogy minél nagyobb az elnyomás, annál inkább előfordulnak ilyen tünetek. Hogyne, mindenkinek megvan a maga meggyőződése, és ha annak nem enged utat a hatalom, v akkor a föld alatt szervezke­dik és akarja a maga gondolatait megvalósí­tani. Én éppen azért ehhez kapcsolódólag egy indítványt terjesztek a t. Nemzetgyűlés elé (olvassa): »Az 1946: VII. te. több paragrafust foglal magában, melyek a türelmetlenségnek és u.z elnyomatásnak, a félelemkeltésnek jellegét viselik- magukon. Kérem a nemzetgyűlés.!, hogy — a kezdet túlzásain túljutva — tegye mérlegelés tárgyává, nem lenne-e indokolt ezt a törvényt az igazi demokrácia és szabad­ság szellemében átdolgozni. Indokolás: Az elnyomatás és félelemkeltés alkalmas tényező arra, hogy ellenállást, ellenkezést keltsenek a polgárokban, és őket titkos iszer- , vezkedésekre izgassák. Ez a hatás a legke­vésbbé sem kívánatos, A nyíltság és bizalom mellett sokat el lehet érni nyugodt érvelésisel és felvilágosítással, míg a titkos törekvések hozzáférhetetlenek. Ezért kívánatos, hogy az igért demokratikus szabadságot feleslegesen/ korlátozó és zavaró rendelkezések módosíttas­sanak.« Csodálatos, hogy aki hatalmon van és nem áll transzcendentális alapon, az mindig újra és újra megpróbálja az elnyomatással. vi február hó 12-én, seerdán, 406 a ráerőszakolástsal biztosítani és erősíteni a maga .urálimat, holott amióta történelem van, azóta mindig csak azt látjuk, hogy egy ideig lehetséges az elnyomatás, de sohasem eredmé­nyezte még azt, hogy a hatalmon lévőknek ít hatalmát megerősítette volna. Ha tovább nézem azt az embertípust, amely az újjáalakított Magyarország vezetőtipusa akarna lenni, mi mindent látok benne? Először is az igazsággal szemben való tagadó elhelyez­kedését. Egyszerűen egy új fogalom keletkezett; van jobboldali igazság és baloldali igazság. Ha baloldalon áll valaki, akkor minden elinté­ződik úgy, ahogyan ő akarja, (Juhász István (szd): Van deres és van botbüntetés!) ha jobb­oldalon áll, akkor esetleg rettenetes nehéz­ményezések keletkeznek és nagy igazságszol­gáltatások. Az igazság elvesztette abszolút mivoltát, abszolút parancsoló voltát, és innen van, hogy amikor egyesek letartóztatásba, internálásba jutnak, azt mondja a közönség: eltévesztette, hogy melyik pártba lépjen be, mert ha baloldali pártok egyikébe lépett volna, moist nem lenne iseimimi baja. (Na&yiván János (Imlsz): Ez az a fbalioJdiaüi igaiziság!) Nagy baj, igen t. Nemzetgyűlés', igen nagy baj, mert ez nem jelenti a kormány nagyobb tiszte­letét és az iránta való bizalmat, amelyre pedig az országnak, de még a pártoknak is szükségük volna., (Vásáry József (mez): Van akit kieresztenek balt hónát» elteltével, és. megkér­dezik tőle, htogy miért van ott, menjen haza! — Nagyiván János (misz): Az még jó, ha hialt hónap!) Vagy itt Van az álláshalmozás, amely­ről szintén Ígérteik, hloigy kisöprik- (Vásáry József (msz): Nem azt mondták!) Ugy szolt a kisöprési Programm, hogy mindent, ami rossz volt — az álláshalmozás rossz volt — ki kell söpörni. A múltban azonban egyénileg intézték el ezt a kérdést. Van itt olyan nemzetgyűlési képviselő, aMnek öt állása van (Vásáry József (msz) : Államtitkár a Baloldali Blokkban!) Nemrégiben, amikor egy ilyen álláshalmo­zási kérdés merült fel — neveket nem említek. úgyis tudja mindenki és nem az a célom, hogy egyes embereket bántsak, én a tünetekkel aka­rok foglalkozni — akkor az illető felállt és azt mondotta: úgy látszik a jobboldalon nem tud­ják, hogy a kommunistapártban az a szabály, hogy mindenki csak egy állás után tarthatja meg a fizetését, a többi állás után járó fizetés ta! pártkasszába megy. (Nagyiván János (msz): De önzetlen munkások!) Ez az új fogalota szerintem sokkal riosiszabb, mint volt a régi. (Gyurkovits Károly (szd): Az jó volt? '— Vásáry József (nis®): Az sem vo't jo, latzt is elítéltük! — Gyurkovits Károly (szd): Azt kevésbhé támadták! — Vásáry József (niisz): Dehogyis, tessék megnézni! — Csíkos Sándor (kg): Jobb lenne, ha kilenc család élne belőle! — Nagyiván János (imisz): Kilencgyenmetkeis családok, hiaidiárvák éheznek! — Juhász István (szd): Magának sok hadlárvája lehet, mert gyakran emlegeti őket!) A múltban egyénileg voltak ilyen esetek s ezeket természetesen a pártok ás elítiélték. Ha ma azt mondják, hogy a! második és a többi állás után járó fizetés a pártkasszába megy, ez a következőket jelenti. Ha az illetőnek öt állása van, amelynek mindegyike egész embert) kíván, a pártkasszába folyik be négy állás után a fizetés, ez azt jelenti, hogy a párt meg­engedi, hogy tagjai öt állásban helyezkedjenek él, holott kötelességüknek akkor nem 'tudnak eleget tenni, az öt állást még abban az esetben 26*

Next

/
Thumbnails
Contents